DOROTHEA SASU-ZIMMERMANN: Petőfi a román irodalomban. Kritikai bibliográfia, Bukarest, 1980. Kriterion könyvkiadó – román nyelvű kiadás

(PETŐFI IN LITERATURA ROMANA /1849-1973 / Bibliografie critica. Bucuresti, 1980. Editura Kriterion. 348 1.)

Petőfi Sándor költészetének román nyelvű recepciójáról elsőként Veégh Sándor készített átfogó jellegű fölmérést. Félszáz éve megjelent bibliográfiája 150 Petőfi-vers 197 román fordításáról tud („Petőfi a románoknál". Csíkszereda, 1934. 721.) Ennek az úttörő munkának a folytatása, összehasonlíthatatlanul gazdagabb, korszerű változata Dorothea Sasu Zimmermann könyve, a „Petőfi a román irodalomban (1849-1973)".

Dorothea Sasu-Zimmermann neve jól ismert a román szakirodalomban: évtizedek óta kutatja a világirodalom nagyjainak a román szellemi életre tett hatását, ő gyűjtötte és állította össze Balzac, Anatole France, Andersen, Dickens, Mark Twain és Goethe románra fordított műveinek könyvészetet.

Petőfivel kapcsolatos gyűjtőmunkáját egyetemi tanulmányainak befejezése után, 1951-ben kezdte el, amikor munkatársa lett a bukaresti Akadémiai Könyvtárnak. Témaválasztásában, a szakmai érdeklődésen túlmenően, bizonnyal érzelmi szálak is közrejátszottak, hiszen szülei Szászrégenből költöztek a román fővárosba s ő maga a családban, tekei származású édesanyjától tanult meg magyarul. Kötelező teendői mellett, magánszorgalomból vállalt munkáját támogatta volt professzora, a Román Akadémiai Könyvtár akkori főigazgatója, Tudor Vianu. Amikor a könyvészet elkészült, Vianu akadémikus javasolta annak francia nyelvű publikálását, sőt, írt is hozzá egy meleg hangú bevezetőt, hangsúlyozván az összehasonlító irodalomtörténeti kutatások fontosságát.

Azonban a bibliográfia megjelentetése még hosszú ideig elhúzódott. Első, 1960-ban lezárt változata tovább bővült, újabb tizenhárom esztendő felkutatott anyaga csatoltatott hozzá, s így, a végül is megjelent, mostani változata 1973-mal, Petőfi születésének 150. évfordulójával zárul.

A kötet, közel húsz ív terjedelemben, 1657 könyvészeti adatot tartalmaz. Első része - „Román fordítások és utánzatok Petőfi művéből" fejezetcímmel - Petőfi költeményeinek és prózájának román fordításait, második része - „írások Petőfi életéről és művéről" fejezetcím alatt - román nyelvű cikkek, tanulmányok, híradások, valamint román költők Petőfi emlékét idéző verseinek bibliográfiai adatait foglalja magába. Legfeltűnőbb jellegzetessége, amivel jócskán eltér a tulajdonképpeni bibliográfiáktól, feltétlenül említést érdemel. Nevezetesen az, hogy minden egyes könyvészeti leírás után részletet olvashatunk magából a fordításból, rendszerint annak első szakaszát. Ily módon a bibliográfia bizonyos értelemben antológia is, mégpedig a maga nemében párját ritkító, hiszen egyfelől a lehető legszínesebb román nyelvű Petőfi-válogatás, másfelől beszédes dokumentum a román irodalmi nyelv utolsó 125 évének fejlődéstörténetéről.

Eljárását a szerző egy vele készített interjúban így indokolta: „Arra gondoltam, kevés ember lapoz át újra, miként én, 360 különböző kiadványt, köztük a Família negyven évfolyamát, s ha már vállalkoztam erre, a hajdani fordítások ízét is érzékeltetni akartam a mai olvasóval." Természetesen, ezért a leghálásabbak a szűkebb szakma munkásai lehetnek: rögtön szemléltető anyagon érzékelhetik a tolmácsolások nyelv- és fordítástörténeti, illetve esztétikai értékét.

Milyen szakaszokat különböztethetünk meg Petőfi költészetének román recepciójában?

A kezdetek meglehetősen tág időhatárok, 1849 és 1890 közé esnek. A legelső román nyelvű híradás Petőfiről a Gazeta Transilvaniei (Erdélyi Újság) hasábjain jelent meg, 1849. február 28-án. Ez nem más, mint a költő „személyi leírása", vagyis a bécsi hatóságok által kiadott körözőlevél román nyelvű változata. Petőfi-vers csak jó másfél évtizeddel később, 1865-ben jelent meg román fordításban, de ekkor egyszerre kettő: „Az ember" és az „Ifjúság". Mindkettő a Pesten kiadott Aurora Romana harmadik számában; fordítójuk George Marchisiu, akiről talán nem fölösleges megjegyezni, hogy azonos Itókának, azaz Bölöni Györgynének az édesapjával. Ezt követően egy 1870-es kiadású iskolai tankönyvben az „Anyám tyúkja", majd a „Lennék én folyóvíz..." olvasható románul. Utóbbit a jeles publicista és szerkesztő, Kisfaludy Társaságbeli tag, Iosif Vulcan ültette át románra, s adta közre az ugyancsak Pesten nyomtatott Família egyik 1872-es számában.

Az első lelkes Petőfi-fordítók között ott találjuk még Bonifaciu Florescu-t (Nicolae Balcescu Pesten született fiát), Alexandru Macedonski-t, George Cosbuc-ot, Miron Pompiliu-t, Pétre Oprisiu-t, Grigoriu Silasi-t, Emil Szabót. Jórészt nekik köszönhetően 1890-ig összesen harmincöt Petőfi-vers jutott el a román olvasókhoz. Igazi áttörést azonban csak az 1890-1918 közötti időszak hozott. Ekkor nem csupán a versek száma ugrott 35-ról 392-re, hanem jelentősen javult a fordítások minősége is. Nem véletlenül, hiszen a korszak két jelentős román költője, Stefan Octavian Iosif és Octavian Goga is vállalkozott tolmácsolásra.

St. O. Iosif már szebeni diákkorában szerelmese lett Petőfi költészetének, első fordításai is ez időből valók, aztán 1896-ban „Az apostol és más versek" címen adott közre Petőfi-válogatást. A magyar költőhöz való kötődését, műfordítói igényességét egyaránt jól illusztrálja az a tény, hogy válogatásának későbbi kiadásait újabb és újabb versekkel bővítette, ahol korábbi fordítását sikerületlennek érezte - javított rajta. Goga fordításai a századelőn születtek; igaz, számuk csekély, de egytől-egyig az igazán nagy és jelentős Petőfi-versek közül valók: Szeptember végén, A kutyák

dala, A farkasok dala, Egy gondolat bánt engemet, Véres napokról álmodom, Csalogányok és pacsirták, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Honfidal. Már a verscímek is jól érzékeltetik, mennyire ugyanaz a kérdéskör foglalkoztatta Gogát is, mint annak idején Petőfit. „Minden nemzeti vágyak riadókürtjének" nevezte a magyar költőt, forradalmiságát pedig követendő példának állította a románság és maga elé.

1909-ben ünnepelték Petőfi halálának hatvanadik évfordulóját. Ez alkalomból jelentek meg az első igazán jelentős román értékelő cikkek és tanulmányok Petőfiről, s ekkor adták ki első ízben „A hóhér kötelé"-t is, Constantin Ghíteanu és Richard D. Ioan közös fordításában. Nem sokkal később (1915) V. Mircea tollából a regénynek újabb fordítása készült el; ez további két kiadást ért meg (1925 és 1936).

A két világháború között Petőfi román útján az első nagy állomás születésének századik évfordulója. 1922-23-ban összesen tizennyolc emlékezés, cikk, tanulmány látott napvilágot, mégpedig a legkülönfélébb román újságokban és folyóiratokban - Kolozsvártól Bukarestig,

Nagyváradtól Szebenen át Ploie|ti-ig. A húszas-harmincas években újabb és újabb nevek tűnnek fel a fordítók között, közülük három megkülönböztetett figyelmet érdemel: Axente Banciu, Mihai I. Pricopie és Avram P. Tódor, ők Petőfi igézetében élték le úgyszólván egész életüket.

Avram P. Tódor Petőfi teljes életművét átültette románra, műve - sajnos - kéziratban maradt, immár az utókornak kellene gondoskodnia kiadatásáról.

A második vüágháború után, 1973-ig, összesen kilenc önálló román nyelvű Petőfi-kötet látott napvilágot. Ebből az időszakból kimagaslóan művészi tolmácsolást a „János vitéz" fordítója, Eugen Jebeleanu nyújtott, de érzékeny és értő megszólaltatója Petőfinek Mihai Beniuc, Costa Carei, Aurel Gurghianu, Octavian Hodiman, Petre Pascu, Petre Saitis, D. Mihail is.

Tanulmányt, esszét Petőfiről szép számban közöltek a mai román szellemi élet jeles alkotói: Alexandru Andritoiu, Nicolae Balota, Mihai Beniuc, Ion Oarcasu, Gavril Scridon, Aurel Rau, Mircea Zaciu.

Dorothea Sasu-Zimmermann bibliográfiája arról győz meg, hogy Petőfi román nyelvű fogadtatása méltó a magyar költőhöz, és bizonyosan nélkülözhetetlen segédkönyv lesz a magyar-román művelődéstörténeti kapcsolatok kutatásában.

Erdély K. Mihály

Forrás: Irodalomtörténeti közlemények, 1984. / 1. szám (Recenzió)