Lapszemle

El kellene dönteni – végre! -, mi a címe Matei Vișniec darabjának? Román kiadásban MIGRÁÁÁNSOK, három á-val. A magyar címe viszont az o-kat triplázza, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház plakátján ezt olvashatjuk: MIGRÁNSOOOK. Jó lenne, ha á-val lenne, és legalább öt á-val. Mert akkor áriázhatnánk is: MIGRÁÁÁÁÁNSOK – zengené a dal! Vajon mire gondoltak a székelyek, hogy o-val írták? Talán arra, hogy okká léptetik elő a népvándorlást? Ez is meglehet!

A lényeg az, hogy a migrálás nem csak ária, de nem is ok, hanem keserű figyelmeztetés. Ne kenjük örökké másra a bajt, és ami még rosszabb: a tennivalókat. Mert abból nem lesz semmi jó, nem származik semmi haszon. Legfeljebb magunk is bedőlünk a hazugságnak – és azt hisszük: végre megnyugodhatunk. Nagy tévedés! Valójában így fogunk elveszni – magunk is. Erre utalhat többek között a székelyudvarhelyi színház előadást nyitó gesztusa: felültették a nézőt is a színpadra – az emberi vágómarhák: a migránsok közé. Alig, hogy felültünk, az embercsempész ránk parancsolt: mutassuk meg a mobiltelefonjainkat. Hát én nem mutattam meg! Féltem, hogy elszedik. Ki akarják zárni, hogy kapcsolatba lépjek a világgal. Mi – ott a színpadon – már csak az embercsempésszel lehettünk kapcsolatban… Ő aztán meg is számolta azonnal, hogy hányan vagyunk a ladikon – bocsánat, a Színpadon! És vagy tízet be is dobatott a tengerbe – vagyis lekergette őket a nézőtérre: nehogy elsüllyedjen a szín-ladik…

Aztán az embercsempész gyalázatos szemtelenséggel pénz zsarolt ki a migránsokból – vagyis belőlünk. Nem bankjegyet – hanem átültetésre alkalmas emberi szerveket, mondván, hogy azokból – veséből, tüdőből – úgy is kettő van. S nekünk egy is elég. Sőt, mint kiderült: életből is kettőnk van. Egyik a földi, másik a túlvilági. És legyen elég nekünk a túlvilági! A földivel – ezután! – már úgy sem kezdhetünk semmit.

Mit mondhatnánk ennél többet? Hátborzongató előadáson vettünk részt. Szó szerint, mert teljes mértékben bevontak a játékba. – Mi az, hogy játékba? A haláltáncba! Zakariás Zalán rendező és a székelyudvarhelyi társulat felejthetetlen jeleneteket produkált egy olyan színmű színpadra állításához, amely különben felületes, publicisztikai ízű mutatvány – vezércikkek sorozata. Nem is szerettem a darabot soha… Jó, hogy Zalánék tovább léptek, és feltárták a migrációhoz és a migránsokhoz való viszony hajmeresztő abszurditásait. Így pedig keserű élménnyel és sok emészteni valóval látták el a színházba merészkedőt. Igazi színházat csináltak, amelyik – miként Shakespeare tanított rá: tükröt állít a világnak.

Csak legyen képünk belenézni ebbe a tükörbe!

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. május 9.