Még nem késő. Talán. De lehet később mégis elnagyolt, elhamarkodott, vagy rövid életű akár. De ez most nem fontos. Ami fontosabb: miközben kisállamaink tobzódnak a populizmusokban, öntömjénező miniszterelnökökben és hordószónokokban, hátuk megett a néma és szavazóképes tömegekkel, valami mégiscsak készül, legalább az elmében, észben, akaratban, akaródzásokban. Valami, ami semmi a lehetségeshez képest, de mégis próbákozásnyi kezdemény a lehetetlenben is. Túlélő-készlet nélkül, de a túlélés kicsiny esélyéért elsősorban… Vagy mert már ez önmagában is rendkívüli esemény.

Mostanság nem eredmény, nem „tett”, nem esemény, ha valami létrejön. Unokám, éppen nyolcésfél éves, szerényen közli, hogy most készítik el osztálytársaival a kreatív videójukat, amit a Youtube-ra fel is töltenek, majd nézzem meg…! Már nem is mondom annyira képtelennek, hogy pár milliárd között egyvalakivé lenni merő képtelenség, csalóka felszín, érdemtelen történés. Ha Neki az, hát le nem beszélném a világhírről…!

Épp így tennék, ha jelentkezne valaki, hogy új orgánumot indít. Előtte volt már része kicsiben és nagyban, névtelenben és híresben, s valahogy most mégis úgy vélték páran: csinálnak egy új orgánumot, mely nem akar rosszabb lenni, mint ami amúgy is van, de teszik legalább szabadon, önkéntesen, őszintén, határtalanul. Nekivágni csak elhatározás. A megtérülés első köre már az olvasóké, az odafigyelőké, a másképp (is) látóké, merőben eltérőt is befogadni készeké. Emiatt viszont épp ezért és ezzel együtt is, érdemesek a bizalomra, figyelemre, megértő érdeklődésre.

Túlbeszéltem. Ennyit egy közéletiség csak akkor ér meg, ha máris látható, tesztelhető, szerethető vagy kritizálható. Ez ilyen. S nem mert éppen én ajánlom, hanem mert tényleg minden lehetőség segítség, amely a lassú békalevesből a méltó kiugrást még sejdíteni kész, késztetni hajlamos és vállalni merész.

Szétbeszéltem.

Összefogottabban már Ők maguk adják a lényeget.

Én csak a Jelen hangja próbáltam lenni, amikor a JELEN bemutatkozik.

S lám:

https://www.facebook.com/zoltan.lakner.7/posts/10158450126573967

Jelen címmel új hetilapot indítunk holnaptól.

Ez volt a bejelentés rövid verziója. Alább jön a hosszú.

Ti hülyék vagytok, azt hiszem ez volt a legspontánabb – amúgy támogató – reakció, amit arra kaptam, hogy lapot alapítunk, pont itt és pont most. Nyilván tudjuk, hol élünk, pontosan erről írunk majd, de amire készülünk, az szaltó, és nem halálugrás.

A rákészülés lassan ment, nekünk legalábbis soknak tűnik az eltelt idő, bő fél év, amikor szinte téren kívüli élményünk volt, hiszen voltunk, de mégsem, lógtunk a levegőben. Közben meg ezzel a tervvel töltöttük a napjaink nagy részét, csendben, a kertek alatt, meg-megállva, de annál elszántabban, kivárva mindig a folytatás lehetőségét.

Elszántság eleve ahhoz is kellett, hogy egy együtt dolgozni akaró, egymást becsülő emberekből álló csapat együtt kibírja, hogy végre sikerüljön a semmiből a létezésbe átugrani.

Itt jegyzem meg: elképesztően hálásak vagyunk azoknak, akik velünk voltak a semmi közepén is, biztattak, tanácsot és ötleteket adtak. Meg főként erőt.

A másik, ami beszélgetésekben felvetnek, hogy ebbe belefogni biztosan nagy rizikó. Hát, az. A saját cégünk, a saját lapunk, a saját felelősségünk. Ámde, ami azt illeti, az elmúlt években, ki így, ki úgy, ki itt, ki ott, megtapasztalhatta, hogy egy tulajdonossal a háta mögött – vagy éppen a hátában – is kerülhet anyagilag, emberileg, szakmailag nehéz, akár megalázó helyzetbe. Ha úgy vesszük, ez a kiszolgáltatottság sokkal nagyobb rizikó, mint az, hogy most felelősséget vállalhatunk saját magunkért.

Közben meg, persze, az egész azért van, mert egy sokkal nagyobb felelősségből szeretnénk részt vállalni: ez az újság nem lesz semleges, amennyiben az emberi jogokról, a társadalmi igazságosságról, a demokráciáról és a szabad médiáról esik szó. Nagy szavak, ráadásul komolyan gondoljuk őket.

Mi is szokott még lenni, ja, igen, hogy hát annyi lap van, lefedett a piac, minthogyha ez valami természeti adottság lenne. A szabad sajtónak sosem árt, ha színesedik, bővül, gyarapodik.

Nem a nagy hírportálokkal versenyzünk, de abban bízom, hogy az itt dolgozók tudása, témaérzékenysége, élettapasztalata, szerzői karaktere sokaknak lesz vonzó, ismerős, ugyanakkor újra és másképp felfedezhető. Amúgy több szerzőnk is lesz, aki nálunk új oldaláról mutatkozik be.

Írhatnék még rengeteg infót, tervet, de ez egy igazi developing story, sok minden van, ami nem tud, és aminek nem is kell az első percben megtörténnie.

Most csak annyit, jövő héttől lesz online felületünk is, ami fizetős lesz – részben üzletpolitikai, részben elvi megfontolásból, merthogy ez a munka sem végezhető el pénz nélkül. Ugyanakkor elindítunk egy olyan támogatói programot, aminek a révén minél többekhez szeretnénk majd eljuttatni a Jelent.

A honlapon olyan plusz tartalmakat kínálunk majd, amelyek bővítik, kiegészítik a nyomtatott verziót. Az is a célunk itt, hogy a kismillió újraközölt napihír helyett a gyors hírelemzésre és az információk súlyozására koncentrálhassunk. Ez is egy módja annak, hogy meg lehessen tudni, valójában mi történt aznap.

Nagyon várjuk, hogy offline, vagyis élőben találkozhassunk a közönséggel, rendezvényeket, támogatói eseményeket szervezzünk. Maradva a nagy szavaknál, közösséget szeretnénk építeni. Nem mindenkinek keveset, hanem elég embernek éppen eleget szeretnénk adni.

Az olvasóval kötött megállapodás, persze, csak akkor jön létre, ha kíváncsi ránk, és méltónak talál minket arra, hogy velünk legyen és maradjon. Ezen leszünk. Alig vártuk, hogy ezzel kelljen törődnünk.

Jelen, május 28-tól.

Jelen vagyunk

Valamikor tavaly októberben, amikor e lap megalapításának gondolata és rögtön a neve is felmerült bennünk, az a szándék határozta meg a döntésünket, hogy kiszakadjunk a megcsontosodott keretekből. Gyötrő tapasztalatok birtokában jutottunk arra, hogy ma már az idők során teljesen összegyógyult, önérdekű és önfenntartó politikai, média- és szellemi struktúrák akadályozzák leginkább, h...ogy észszerű és újszerű megközelítések, megújulást kiváltó gondolatok keletkezzenek s terjedjenek Magyarországon. Pedig mi sem lenne üdvösebb, mint túljutni az ideológiai robotokon, a bélással működő politikai wurlitzereken, a szellemi termékek érdek szerinti csoportosítgatásán.

Az újság, amit az olvasó most a kezében tart vagy a képernyőjén

olvas, valódi magyar médiastartup. Zöldmezős beruházásként jött létre, kiadójának tulajdonosai a szerkesztőség vezetői: Krajczár Gyula, Lakner Zoltán, Tóth Ákos. Saját vállalkozásunk minden felelőssége a miénk, s elszámolással is csak a nyilvánosságnak, kollégáinknak és önmagunknak tartozunk. Ez a függetlenség a feltétele a tények és a folyamatok tiszta és világos vizsgálatának.

A függetlenség persze nem értékmentesség. Higgadtan, szakmánk szabályait betartva tevékenykedünk. Hideg fejjel, de nem hideg szívvel. Munkánkat meghatározza az emberi jogok, a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a szabad nyilvánosság iránti elkötelezettség. Nem tartozunk párthoz, nem építünk mozgalmat, de miközben mi magunk is igyekszünk közösségként működni, közösséget is szeretnénk teremteni a Jelen körül.

Munkatársaink különböző életutat jártak be, eltérő irányból érkeztek, mindannyiunknak megvan a maga tapasztalata a világról, benne a hazai közéletről, s mindannyian képviselünk egy-egy darabot a hazai szabad sajtó folytatásra méltó hagyományai közül. Több nemzedék tagjai dolgoznak együtt, s abban bízunk, olvasóink összetétele ugyanennyire sokszínű lesz majd.

Sokszínűnek szánjuk magát a lapot, már a megjelenését is. Sokszínűnek, ugyanakkor rugalmas és áttekinthető szerkezetűnek. A nyomtatott újságot szervesen kiegészítik az online felület plusz szolgáltatásai, videós és podcast-tartalmai, amelyek bővítik, árnyalják a cikkeinkben megfogalmazottakat.

Az, amit elsősorban kínálunk, hogy megpróbálunk valódi magyarázatokat adni a világ és Magyarország történéseire, feltárni az események hátterét, s elhelyezni azokat egy szélesebb perspektívában. A mindennapok fülsüketítő információs zajából kihámozzuk azt, ami lényeges. Ennyiből a lehető legkomolyabban vesszük a média eredeti közvetítői szerepét, amit ma sokan kétségbe vonnak, sőt aláásni igyekeznek. Azzal is tisztában vagyunk, hogy csakis a hitelesség kivívásával tölthetjük be olvasóink számára ezt a közvetítő szerepet.

A mélységi elemzés középpontba állítása ugyanakkor nem jelenti a napi hírek elhanyagolását. Ám a történésekről szóló beszámolók átcsomagolása, sokadik utánközlése helyett inkább a gyors elemzést, a hírmagyarázatot, a tényellenőrzést részesítjük előnyben.

Meghatározó műfajunknak tekintjük a riportot, az élethelyzetek megismerését, a történések valódi szereplőinek, elszenvedőinek és mozgatóinak bemutatását, konfliktusaik és motivációik megértését, az igazságtalanságok és a törvénytelenségek feltárását.

Különös hangsúlyt helyezünk arra, hogy az ország egészéről szóljunk. Szerkesztési elveinkben és terjesztési stratégiánkban egyaránt kiemelt szerepet élveznek a vidéki települések. Speciális támogatói programot is indítunk annak érdekében, hogy a Jelen minél több településre eljuthasson.

Az első pillanattól fogva vállaljuk, hogy a nyomtatott lap és a honlap fizetős. Tudatosan kíséreljük meg magunk mögött hagyni az ingyenes tartalom és az adománygyűjtés kombinációját. Szeretnénk, ha olvasóink érdemesnek találnának minket arra, hogy megvásárolják, amit létrehozunk. Akinek módja van rá, azzal segítheti a munkánkat, ha előfizetést vesz, nem csak magának, hanem családtagjainak, barátainak, ismerőseinek, szomszédjainak, egyesületének – vagy akár egy számára kedves településnek.

Mától tehát: Jelen vagyunk! Magunkat a létezéséért küzdő hazai szabad sajtó részének tekintjük. Bár a média is piac, ahol a szereplők versenyeznek egymással, a tények tiszteletéért és a vélemény jogáért vívott küzdelemben szövetségesek vagyunk.

Azon leszünk, hogy kiérdemeljük olvasóink bizalmát, és hisszük, ennek egyetlen útja az, ha minden szóért, amit leírunk, helyt tudunk állni.

Tartsanak velünk!

https://www.facebook.com/jelenhetilap/photos/a.102355678170666/102355631504004/?type=3&theater