Az 1989-es rendszerváltásig, a Bukarestben megjelenő, 1970-ben alapított művelődési-tudományos-közéleti hetilap, nyolc évvel az alapítás után, tematikus évkönyvek kiadására vállalkozva, összesen 12 évkönyvet jelentetett meg, valamennyit a romániai magyar kisebbségi élet fontos területeiről. Nem véletlen, hogy a sort a nemzetiségi-kisebbségi önismeret kérdéskörével indította, s a Haza, szülőföld, nemzetiség gyűjtőcím alatt megjelent, nagy formátumú, közel 300 oldalon megjelent évkönyv fejezetcímei között az alábbiakat olvashatjuk:

- Az együttélés hétköznapjai

- Nemzetiségi jogok, nemzetiségi jogtudat

- Az óvodától az egyetemig

- Tudat és műveltség

- Az élő romániai magyar irodalom

- A tudományos munka élvonalában

- A művészet műhelyei

- Néprajz és szociográfia.

A könyv végén található függelékben a szerkesztők ismertetik a romániai magyar lapok, könyvkiadók és szerkesztőségek, magyar színházak listáját, elérhetőségeit és alapvető működési adatait, a könyv illusztrációs anyaga ugyanakkor az ismertetett romániai magyar képzőművészek munkáiból, mindenek előtt önarcképi ábrázolásaiból ad gazdagon ízelítőt.

Az évkönyv főszerkesztője Huszár Sándor, felelős szerkesztője a nemrég elhunyt Horváth Andor, szerkesztő: Kacsir Mária. A szerkesztőbizottság névsora: Beke György, Bernád Ágoston, Dali Sándor, Marosi Ildikó, Szekernyés János – valamennyien a Hét korabeli tudósítói. Grafikai szerkesztő: D. Varga Katalin.

Leszámítva a témával kapcsolatos néhány rendelésre készült politikai-ideológiai megközelítést, az évkönyv kimondottan a romániai magyarság korabeli szellemi-művelődési teljesítményének intézményeire és kiemelkedő személyiségeire összpontosít, mintegy kézikönyve próbál lenni – messzemenően kihasználva a téma kínálta rejtett lehetőségeket – az erdélyi-romániai magyarságnak a romániai rendszerváltás előtti értékteremtő folyamatainak, illetve az etnikai együttélés és hagyományainak.

Kiemelkedik a sorból Mikó Imre A jogi felépítmény c. 1972-ben írott és első ízben itt közölt jogszociológiai tanulmánya (a Nemzetiségi jogok, nemzetiségi jogtudat c. fejezetből), amely a gyakorlati tudnivalók és törvényismeret felől közelíti meg a romániai alkotmányos jogegyenlőség törvényes kereteinek előírásait, paragrafusait és joggyakorlatát.

Az óvodától az egyetemig fejezetcím alatt az alábbi szintézisek találhatók: Zenei anyanyelv az óvodában (Selmeczy Marcella), Nyelv, ismeretszerzés, műveltség (Bura László); interjúk olvashatók Pálfalvi Attilával, a kolozsvári műegyetem rektorával (Zágoni Attila), Szigeti József egyetemi tanárral (Bernád Ágoston).

A Tudat és műveltség fejezet a Lapok és folyóiratok szemléjével indít (Gálfalvi Zsolt), majd sorrendben: Tévések felelőssége (Rostás Zoltán), Majdnem azonos hullámhosszon (Krizsán Zoltán), Egyetemi hallgatók – leckekönyv nélkül (Bardócz Gergely), „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni” - látogatás Bandi Dezső népművelőnél (Tófalvi Zoltán), Diákművelődés: önkifejezés és életforma (Kovács Levente), Bukaresti Petőfi Ház: Zalomit utca 6 (Árvay Árpád) következnek.

Az élő romániai magyar irodalom címszó alatt Balogh Edgár Irodalmi körkép-e után az olvasó a Romániai magyar írók repertóriumát tanulmányozhatja; e zsugorított, ám hasznos „névsorolvasás” nem helyettesíti az irodalmi lexikont, mert csak olyan írók kaptak benne helyet, akik adott korban tagjai vagy tagjelöltjei voltak voltak a romániai írószövetségnek. A repertóriumot A műszaki könyv útja követi (Rostás Zoltán), továbbá Az orvosi könyvkiadás néhány kérdéséről (dr. Spielmann József), A mezőgazdasági szakműveltség ösvényein (dr. Nagy Miklós).

Ma is aranybányának tűnik az a beszélgetéssorozat, amelyben a kimagasló tudományos teljesítményeket elért személyiségek vallanak pályájukról. A fejezet élén mindjárt Szabó T. Attila nyelvészprofesszor áll, aki az Erdélyi Szótörténeti Tár születéséről és jelentőségéről vall (Nemcsak a magyar nyelvtörténet művelőinek – a román és szász kutatás munkásainak is dolgozom) . Majd: Találkozás a történelemmel (Látogatás Jakó Zsigmondnál), Kis és nagy egységek dialektikája (Beszélgetés Gáll Ernővel), „Nekünk nem utaltak ki hivatalból világnézetet, magunk döntöttünk a marxiszmus mellett” (Beszélgetés Benkő Samuval), A székely falu történetének kutatója (Beszélgetés Imreh Istvánnal) Látogatás kilenc tudósnál (Rostás Zoltán műhelybeszélgetései Radó Ferenccel, Kovács Ferenccel, László Miklóssal, Márton Gyárfással, Csapó Józseffel, Maros Tündével, Bányai Lászlóval, Kelemen Árpáddal, Dénes Ferenccel).

A művészet műhelyei-ben Szekernyés János (Három színház egy fedél alatt) bemutatja a temesvári színházat, majd Marosi Ildikó beszélget Harag György rendezővel, Halász Anna Színház és vidéke cím alatt a színpad nevelő hatásáról cikkezik, Varga Vilmos (Az operettől az irodalmi színpadig) a színházi műfajok átjárhatóságáról vall, Kovács György színművész életrajzi feljegyzéseit adja közre, Domokos Eszter (A láthatatlan belépő) a bábszínházi munkát elemzi, Kríza Ágnes énekesnő az operáról vall, László Ferenc tanulmányának címe: Romániai magyar zene, a Murádin Jenőé: Múlt és jelen képzőművészetünk történetében.

A Hét első évkönyve, minden ideológiai korlátja és kényszermegoldása ellenére, alapvetően ma is megbízható, forrásértékű kézikönyve egy olyan kisebbségi állapotnak, amelyben romániai a magyar nemzetiségi intézmények, azok vezetői, munkatársai – a lehetőségekhez mérten – tették a dolgukat, a lap készítői pedig, mindezt felmutatva, igyekeztek jelet-nyomot hagyni egy olyan kornak, amelyben mindez ma már: kutatni való történelem. (CsG)