Lapszemle

Ismét felmerült, hogy szép hazánkban kettős mércét alkalmaznak. Ugyanaz a törvény másképpen szól románnak és magyarnak. Például, a 2004-ben elfogadott 500-as Törvény azt írja elő, hogy a nyilvános feliratokon, utcatáblákon stb. „a román és a másnyelvű szöveget ugyanolyan méretű és típusú betűkkel kell írni”. A 2001-ben elfogadott 215-ös Törvény szerint pedig „olyan területeken, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20 százalékot, a közérdekű információkat magyarul is közzé kell tenni”. És ezek után nemrég értesültünk egy jogerős bírói ítéletről, amely szerint: „merénylet – jól hallották, merénylet - nyilvános helyen a magyar nyelvű szöveget a román mellé, s nem alá helyezni”. Vagyis az ítéletet hozó romániai bíróság szerint szép hazánkban a magyarok – hiába születtek itt, hiába nőttek fel itt, hiába élnek és dolgoznak itt – nem egyenlőek a románokkal. Ők csak alá helyezettek – bocsánat, alá rendeltek – lehetnek. Erre hívta fel a figyelmet Árus Zsolt cikke a Székely Figyelőben.

Nekem már az sem tetszik, hogy a közérdekű információkat csak ott kell a mi nyelvünkön is közzétenni, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20 százalékot. És ahol nem? Ott a magyarok alacsonyabb rendűek? Vagyis a mennyiség felváltja a minőséget? A 20 százaléknál kevesebb magyart nem kell nyelvén szólítani? Nem kell ember számba venni? Ez már nem kétszínűség, hanem hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció. Olyan, mint a rasszizmus…

És az is furcsa, hogy ezt a megkülönböztetést csak hazai viszonylatban műveli a román állam. Mert az útlevélként is szolgáló személyi igazolványunk például három nyelvű: román, francia és angol nyelvű – és minden felirat egy vonalban van. Tehát nincs egymás alá vagy fölé helyezve, illetve rendelve. Na ugye! Kifelé, külföld felé más képet vágunk.

De azért jó dolgokat is láthatunk, néha. Kolozsváron például a magyar diákok fele vegyes családból származik. Az RMDSZ most azt kezdeményezi, hogy versenyképessé kell tenni a városban a magyar oktatást, ami oda vezethet, hogy a vegyes családok is magyar iskolába íratják a gyermekeiket. Bár így lenne! Bukarestben például azt láthatjuk, hogy sok román német iskolába íratja gyermekeit. Tudják ők, hogy miért… Annak is csak örvendeni lehet, hogy a Donát negyedi Onisifor Ghibu Elméleti Líceumban újra indul a magyar nyelvű kilencedik osztály. Tehát van rá vevő! És megújul a magyar tagozat a Monostor negyedi Octavian Goga Általános Iskolában. Az is jó, hogy jelenleg 7 magyar tagozatú óvoda van Kolozsváron, bár lehetne még több is… Az RMDSZ azt akarja: a város minden negyedében legyen lehetőség arra, hogy magyar bölcsődei vagy óvodai csoportba írassák a csöppségeket. Azt kívánjuk: érjék el ezt! Jó, hogy ilyen célokat tűznek ki. De azt szeretnénk, ha a velünk együtt érző, minket megbecsülő románokat is bevonva, mert vannak ilyenek, elérnék azt, amit – nagyon helyesen – célként tűztek ki. Mert így lehet elérni. Hadd, reménykedjünk…

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. augusztus 12.