Lapszemle

Andrei Șerban nyilatkozta a III. Richárd kapcsán, hogy „bármihez nyúljunk is, jelen idejűnek kell lennie. Még e középkori angol királyról írt dráma is, amikor színpadra kerül, a máról szól.” Andrei Șerban szerint: „A III. Richárdban kiélhetjük a legsötétebb szorongásainkat. Ez a katarzis, amit Shakespeare nyújt.” Andrei Șerban csak tudja, hiszen megrendezte a darabot Budapesten is és Bukarestben is – két teljesen különböző előadást produkált, és mind a kettő látható volt most az Országos Színházi Fesztiválon.

Andrei Șerban nyilatkozatát hallva az jut eszembe, hogy a szocializmus idején a kulturális vezetés és a cenzúra szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a történelmi drámákban megjelenő szereplők múltbéliek legyenek. Öltözködésük, viselkedésük, a színpadkép – minden! – hajdan volt legyen. Eszébe ne jusson senkinek, hogy a középkori zsarnokság és a mai – pardon, a kommunista diktatúra idején lévő zsarnokság – valamiben is hasonlítana egymásra. Ez utóbbi, ugye, a nép uralma. Az más kérdés, hogy a hatalmat ugyancsak egy ember, a kommunista diktátor gyakorolja – és persze, a jól megfizetett aktivisták segítségével. Hogy ők a középkori nemesek, a hajdani uralkodó osztály tagjainak a megfelelői, a mai kiadásuk – erről mélyen hallgatni kellett. Ez sem lehetett téma. Manapság viszont már elmondhatjuk, hogy mindenkinek a lelkében ott szunnyad egy csöpp kis III. Richárd – akit csupán helyzetbe kell hozni, és máris színre lép.

Nem hagynak nyugodni az Országos Színházi Fesztivál előadásai. Nem bizony, mert olyan időket élünk, amikor III. Richárd már csak tehetséges kezdő lehet. Az ő kegyetlenkedései eltörpülnek például az embercsempészek kegyetlensége mellett, akik bezsúfolnak 39 embert egy hűtőkamion pótkocsijába, miután személy szerint több ezer eurót vettek el a szerencsétlenektől azért, hogy Nagy-Britanniába csempésszék őket. Aztán útban Anglia felé a szerencsétlenek megfulladnak. Még jó, hogy nem fagyasztották meg őket! A hűtőkamion rakterét mínusz 25 fokra lehet lehűteni. Így romlatlanul juthat el Angliába – III. Richárd országába – a friss emberhús…

Tehát, többet ne ijesztgessenek bennünket azzal, hogy mi volt a múltban. Újabban ugyanis a Securitate rémtetteivel ijesztgetnek – holott a mai rémtetteket kellene számba venni. De meglehet, azért prédikálnak a Securitatéról, hogy eltereljék a figyelmet a máról.

Jó volt újra látnom a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Három nővér előadását. / Végül is bejutottam rá. / Az előadás teljesen mai emberekként mutatja be Csehov – hajdan csak idealizáltan játszott, költőire mosott – hőseit. Mai emberként látva őket, észrevehetjük, hogy magunk is micsoda tartalmatlan életet élünk. És meg kell nyugtatnom Boros Kinga kollégát: a Figura előadása tökéletesen eljátszható más helyen is – nemcsak a gyergyószentmiklósi kultúrház előcsarnokában, színpadján, magas fallal határolt udvarán. Itt, Bukarestben, a IV. felvonás megtekintésére felmentünk a Nemzeti Színház tetejére. Ott is van egy magas fal, amelyen Tuzenbach és Szoljonij kipárbajozhatta magát Irináért. Ha már nem volt egyéb dolguk…

Miként az Országos Fesztivál előadásain is kiderült: a jó színház valóban jelen idejű. És a közélet? – Azt máshol játsszák, jobb nem beszélni róla.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2019 október 30.