Lapszemle

Az idén sikeresen indult a nagyhét – válogatott tragédiákkal. Kigyúlt a Notre Dame. Buzău megyében, Bâlhaci mellett, a vasúti átjárónál összeütközött egy kisbusz a gyorsvonattal. Ott helyben meghaltak hárman, a többiek megsebesültek, s közülük egyik a kórházban lelte halálát. A gyorsvonat 300—400 méteren át taszította maga előtt a kisbuszt… Jeruzsálemben – a Szentföldön – pedig leégett egy mecset. Tehát vallásra való tekintet nélkül pusztulnak a templomok és az emberek. S mindez a nagyhét első napján történik. Figyelmeztetés – nemde? Szálljunk magunkba. Majd pedig szülessünk újra, mint ahogyan a Megváltó tette a nagyhét végén.

Eredetileg nem ilyen, vallásos, dolgokkal akartam foglalkozni jegyzetemben, hanem a környezetszennyezéssel – amely, ugye, korunk legsúlyosabb fertőző betegsége. Földünkön évente 8,8 millió ember pusztul el a szennyezett levegőtől. Szép hazánkban például egy év alatt már 36 ezren halnak meg emiatt. Én még úgy tudtam, hogy 28 ezren – de az már a múltban volt, néhány évvel ezelőtt. Nem pedig ma… És nem tetszett az sem, hogy mindenki elújságol egy-egy környezeti katasztrófát, de ténylegesen – tisztelet a ritka kivételnek – senki sem tesz semmit e katasztrófák megelőzésére. Eldobálja a szemetet az utcán, a folyóparton, az erdőben – és nem érdekli őt, hogy micsoda kárt okoz vele. Ez a magatartás, ez a nemtörődömség a tragédia forrása városon és falun, mindenütt a világon. És ezen változtatni kellene, de sürgősen! Mert az idén, húsvét másodnapján újabb fontos ünnep van: a Föld Napja. Vagyis lehetne még egy Feltámadás!

Mert igenis van Feltámadás! A lángoló tetejű Notre Dame körül százak és ezrek gyülekeztek, vallásos éneket énekeltek, azzal biztatták a tűzoltókat, akik végül is eloltották a tüzet. Senki sem vezényelte e sok embert a Notre Dame köré – hanem a saját szívük, lelkiismeretük szólította oda őket. A mély fájdalom és megdöbbenés – valamint a remény, hogy ottlétükkel, magatartásukkal még segíthetnek. És a Notre Dame pusztulása meghatotta még – az egyébként eléggé cinikus – üzletembereket is. Az egyik 100 ezer eurót ajánlott fel, a másik pedig 200 ezret – kedd este már 750 ezer eurónál tartottak. A restauráláshoz legkevesebb egy milliárd kell. Ha így haladunk, az is meglesz… És nemcsak a katolikusok adakoznak a Notre Dame újjá építésére, hanem az ortodoxok is, a muzulmánok is, sőt még a japánok is. Végre magára talál a világ!

Sőt, egyesek úgy látják, hogy a Notre Dame újjá építése egyben a katolikus hit újjá építése – mindenekelőtt Franciaországban. A Notre Dame-mal együtt pedig újjá épül maga Franciaország is, sőt az egész világ… De ehhez ilyen tragédia kellett!

Hát nem volt már elég a tragédiából? Hát nem tudunk megújulni, nem tudunk felelős munkát végezni – és felelős személyként élni! – csak tragédia árán? Az említett kisbusz sofőrje, például állandóan telefonálgatott és a könyökével vezetett. A gyorsvonattal való összeütközéskor pedig a sofőr bácsi éppen aludt. De az a párt- és állami vezető is felébredhetne már, aki látja, és kampánya során elújságolja, hogy a gyárak környékén lakók közül kerül ki a legtöbb szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő gyermek, a legtöbb tüdőbajos, a legtöbb rákos – amiről, ugye, nemcsak beszélni kellene a kampány idején, de ami ellen tenni is kellene valamit. Az nem sürgős, politikus úr? – Ez az igazi gond szép hazánkban – és világszerte.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. április 17.