A. Gergely András

Tárlat és nyomat, élmény és tartósított ismeretanyag együttese férkőzik össze a kiállítási katalógusokba, rendszerint valamelyes intézménytörténet, kutatásmódszertan és vizuális vagy szcenikai körvonalak tárgykörében.

A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusainak sorában izgalmasan új színfoltként tűnt fel a Betlehemek kötet,ⁱ mely Szojka Emese és Daisy Hannah Foster közös munkája. Ránézésre nem gondolná még az ilyen honismereti és népi kultúra iránt érdeklődő sem, mennyi árnyalat, anyagféleség, fölhasználási mód, kreativitás, utánzás és rögtönzési lelemény, szemléletmód vagy tájegységi kulturális kód fér egy-egy ilyen témakörbe. Mint azt a szerzők is jelzik, a teljes gyűjteményben megtalálható több mint félszáz betlehemi jelenetezésű tárgyi anyag csupán elnagyolt válogatást, néhány képpel illusztrált példát, esetleg élénk néprajzi fotóhagyományaink jegyében elkészített csokrétát tesz lehetővé, kibővítve múzeumi műtárgyak színes közelijével. Az ám, e betlehemes könyvben mindezek meg is vannak, de a népi betlehemek, a magyarországi és környéki néprajzi tárgygyűjtemények kínálata talán mégsem lehet önálló kötetnyi. Csakhogy, a honismereti és népi kultúra vagy tárgyfolklorisztikai aspektusú gyűjtések mintegy a hatvanas évek óta szilárdan küzdenek a „hagyományos” helytörténeti múzeumok helyi anyagainak poros unalmasságával, az ezekkel szembeni múzeumlátogatói várakozásokkal és ellenérzésekkel, valamint a társtudományok kiegészítő ismeretanyagának feldolgozatlanságával és beépíthetetlenségével is. Ugyanakkor a meglévő készlethez hozzáfogó, megismerésében érdekelt, állagóvással megbízott, sőt saját gyűjtőköri gyarapítással is motivált kutató egyhamar rájön, hogy a forrásanyag gazdagsága és térbeli vagy idői horizontja messzebbre vezet, mint bárki sejtené. Ráadásul épp e vallomás, a restaurátori és kiállításrendezői szándék nehézségeinek beavató szertartása engedi belátni, mily dilemmák lakoznak e karácsonyi-ádventi népszokás múltjában, értelmezés-történetében és mai megjelenítésében.

Kétségtelen, hogy a jelenkor néprajza és muzeológiája, ezekből következőleg a tárlatok és raktárak kincsei régóta alapkérdései az etnográfia tudáságazatának, a magyar néprajznak és a nemzeti örökség tartósítási hagyományainak, sőt a mindennapi múzeumpedagógiának, a raktározás-technológiának, a műtárgyvédelem és látogatói tapasztalat kulcskérdéseinek is. E kötetben a szerzői-kurátori vallomás, mely egykor a kiállítás előkészítésében, rendezésében, bemutatásában, majd tekintélyes (angol és magyar nyelvű) katalógus összeállításában kapja meg méltó rangját, ezúttal már nemcsak része magának a 156 oldalas színes, gazdagon illusztrált kiadványnak, hanem tükrözi a kutató, a szaknéprajzi gyűjtő, az elemző feltáró és a közismereti kincs piaci forgalmazására jutó szándékot is. Ide kapcsolódik ugyanis a dramatikus népszokások témaköre, a pásztorjátékok, a csillagjárás, a népszínművek hatása, a korábbi templomi vagy felekezeti misztériumjátékok, a legendák, moralitások forrásanyaga, a háromkirályok tárgyköre, a katonák/pásztorok és szentcsalád-ábrázolások egész vizuális készlete, a misedrámák, nemzeti mítoszok, kultikus ábrázolási panelek, egyházi szertartás-hatások, liturgiai normák vagy szabványok egész kiterjedt bűvköre is. Meg aztán ide tartozik a jelmezek, öltözetek, tárgyegyüttesek származási helye (némelyik olasz, francia, latin-amerikai, erdélyi, szlovákiai, tiroli, lengyel, stb.), s nem utolsósorban ideje: a bártfai Szent Egyed templom szárnyasoltára 1480 körüli, a római Szűz Mária templomé 1291 körüli, és nápolyi iparművészeti figurák a 18. századból, cseh nyomatok a 19. századból, vagy a templomi és népi betlehemek végtelen variánsai a középkortól napjainkig mind azt mutatják, hogy a folklórjelenségek gyűjtésével párhuzamosan alakult ki az ünnepi alkalmakhoz köthető tárgykultúra átváltozása és ennek megismerés-története is. E nyomkövetésnek pedig maga a kutató is részese, része: a porosodó raktári példányok, miután rendszerezni és renoválni képesek lettek őket, mintegy maguktól kínálták a sokszínűség vállalását és feltárását is, a gyűjtemény kezelőjének szükséges előtanulmányaitól az összehasonlító elemzésekig, muzeológiai szempontoktól a vizuális jelentésközvetítés problémáiig a legkülönfélébb késztetések formájában.

E katalógus éppen ezért nemcsak afféle „lapozó”, színes tárháza egy tématerületi válogatásnak, hanem roppant igényes tipográfiával (Gerhes Gábor és Medve Zsuzsa munkájával), elsőrangú nyomatokkal, szinte „sterilen” fényképezett tárgyvilággal illeszkedik a misztériumjátékok teológiai kérdései, a népéleti leírások folklorisztikai, a vallásos szándékú játékok vagy szertartás-elemek megjelenítési problematikái közé. Az irodalomtörténet, a drámaköltészet, a gyermekjátékok tárgyvilága, a szakrális néprajz aspektusai, a szokáskutatás betlehemezési és bölcsőjárási, népi színjátéki és jelmezkutatási, bábtáncoltatási és papírfeldolgozási, liturgiatörténeti és nemzetiségi folklórkutatási részkérdései mind-mind hátországát adták a válogatásnak, a megismerés és kiállítás, kultuszközvetítés és muzeológiai népszerűsítés anyagának. Helyet kell kapjon persze az antikizáló, a korai kereszténység, a renaissance, a barokk és rokokó, az újkori változatok széles köre, akár a templombelsők társításával, akár a későbbi időkben a néprajzi fotóanyag mellékelésével, a viselettörténet vagy a készítési technikák variabilitásával, a kortárs megoldások (például a történeti, az egyházi, a kollégiumi diákság vagy az erdélyi-bukovinai parasztság körében föllelhető, a népi bábtáncoltató, a helyi templomot ábrázoló-utánzó, a papírfelhasználással megoldott, vagy akár a fogyatékkal élők verzióiból kialakított) széles körének katalogizálásával, tipologizálásával és anyagminőségek vagy funkciók szerinti besorolásával.

Minthogy a válogatás a karácsonyi ünnepkörön belül is a legfontosabb tárgyegyüttest, a betlehemet és a bölcsőjárást, meg a kisjézus babafiguráját emeli ki, nem véletlenül kapcsolódott ez is össze a historikus figuralitás, az apostoli kortól a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet övező konvenciók, a jelképhordozó és szereptudatosságot is megjelenítő mellékszereplők személyes világának egész kultikus művészetével, de ezen túl az irodalmi, szövegszerű, templomi vagy hordozható, asztali vagy vásári betlehem-változatok elkülönítésével. Szojka Emese és Szacsvay Éva gyűjtései, a néprajzi és kultusztörténeti irodalom föltárási előkészületei mellett kiemelt szerepet kapott ezért a népéleti ábrázolások, a vizuális vagy tárgyi környezet, a templom vagy a lakás, a nyílt terekben és a szoborkompozíciókkal együttesen, vásárokban vagy polgári miliőben egyedileg is sajátosan megjelenített betlehemek anyaga. Továbbá ezek föltárási munkái, kiállításra előkészítése közben, a restaurálás idején előkerült anyagfelhasználási tapasztalat (ilyenre példa a szaloncukor-papírtól a kalendárium-lapokig, a süteményesdoboztól a textil-mintafüzetig, kivágott nyomdai papírtól a Zsolnay-csempét mintázó borításig szinte minden verzió) egy sereg tárgytörténeti és festéstechnikai, famegmunkálási és miniatürizálási, szimbolizációs és fénytechnikai megoldás értékelésére is alkalmat adott ez a merítési kör. Mindezekkel, továbbá a folklorisztikai és művelődéshistóriai háttérismeretekkel karöltve, a szerzők jelzik a gyűjtéstörténet és restauráció-módszertan kiemelkedő szerepét abban, hogy a „népszokástárgy mibenlétének meghatározásához a tudományosság különböző ágain át vezető úton” lehetséges a nyelvészeti vagy irodalomtörténeti, népköltészeti vagy szokáskutatási tudományszakok hangsúlyozása, de a kulturális antropológia szempontjainak a parttalanság felé vezető iránya helyett a szokásjelenség társadalmi funkciójának leírásában érdemlegesebb lehetne a karácsony fontos jelképeként használt tárgy „aktualizálható, érvényes” mivoltát a múzeumi gyűjtésben folytonossá váló esztétikai és közösségi összetartozást szimbolizáló aktualizálás alkalmazása (31. oldal).

A kötet részletező, míves képanyaga, leíró katasztere anyagmeghatározási és funkcionális bemutatással párosított tárgykészletet tükröz három tematikus fejezetben: a „Házaló népszokás tárgyai – hordozható betlehemek”, a „Templomi típusú betlehemek” és a „Betlehemi kiegészítők és dísztárgyak” körét kijelölve. Az ábrázolt tárgyi környezet, a miliők bemutatása, a közelképek élénk anyagszerűsége itt is, mint a katalógus egészében a Néprajzi Múzeum új muzeológiai-múzeumpedagógiai törekvését jeleníti meg, éppenséggel tegnapi szövegköntösben, de a szaktudomány szigorúan mai eleganciájával. A katalógus szervesen és látványosan illeszkedik a többi hasonlóhoz, ha némely megjelenítés-, érvelés- vagy feltárás-technikai eltérése jellegadó marad is. Szép kötet, turistának és szakmabelinek, tipográfusnak és tanítónak, diáknak és nyugdíjas operaházi zenésznek egyaránt megér annyit, amennyit más néprajzi, muzeológiai, kultúratörténeti érdeklődőnek…

i A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 25. Néprajzi Múzeum, Budapest, 156 oldal, magyar és angol ismertetőkkel, bevezetővel. Sorozatszerkesztő Szarvas Zsuzsa.