A. Gergely András

Frissen megjelent kötet, amiről most hírt adok. Még frissen sülten új…, szakmai és könyvpiaci reflexiókat szinte aligha kereshetni hozzá. Pedig többre lesz méltó, sőt nagyon sokra, mert rendkívül fontos munka, rendkívül szakszerűen megírva, s roppant mód nyomasztó összképpel, ami korunk és társadalmaink, válságkezelési metódusok és technikák, makropolitikai rendszerjellemzők és térségi esélyek kilátásairól ad kínosan precíz körvonalakat.

Az elkapkodott szóért, rövidre fogott kifejtésért rögvest elnézést kell kérjek Olvasótól és Szerzőtől egyaránt. Lapozásról van szó az alábbiakban, s nem valódi könyvrecenzióról vagy kritikáról. Azaz, ha kritikai méltósággal fogom kézbe a kötetet, már le is tehetem, annyira korszakos műnek tetszik, hogy a legközelebbi s mélyebb belátások alighanem egy fél vagy egész évtized múltán lesznek majd – ha nem is pontosabbak, de – naprakészebbek. Márpedig a mélységek partvonalairól és sziklaszirtjeiről mintegy politikai földrajzi mélységekkel társadalmi térképet készítő Szerző nemhogy naprakész, de korszak-kész, tudomány-kész, sőt mozgalom-kész is, tehát amit művéről röviden elmondhatunk, az mindezt vagy szimplán átöleli, vagy magasan meghaladja – ez utóbbi azonban nem opciónk, lévén szakértelmünk mérhetően csekélyebb, mint a szerzői beavatottság, olvasottság és strukturális belátások itt látható komplex rendszere.

A túlírt bevezető annyiban indokolt, hogy a lepötyögött betűk helyett megannyi felkiáltójelet is közölhettem volna, épp oly mély lenne, s épp annyira hangsúlyos, mint a szabadkozó lapozgatás. A sajtónyilvánosság, de még a politikai tudományok szakmai referencia-szintje sem szokott hozzá ahhoz, hogy a kezébe kerülő mű komplexitását úgy ismerje el, hogy ahhoz ne kelljen okvetlenül magánérdekű mondandót, cseles jelzőkészletet, elnagyolt értékelést vagy fejbekólintó kritikát is csatolnia. Márpedig itt ezt kellene, de elnémul a szó, ha bele-beleolvas a recenzens a kötet mélységeibe, elnagyoltan szólva: oldalanként is fejezetnyi tartalommal mélyített közlések soraiba.

A könyv Gagyi Ágnes munkája: A válság politikái. Új kelet-közép-európai mozgalmak globális perspektívában.¹ Hat nagyobb fejezetet tartalmaz, meg egy összefoglaló zárófejezetet, melyben a kortárs Kelet-Közép-Európában kialakuló új tüntetéshullámok, az eköré szerveződő mozgalmak és politikai kezdeményezések, végső soron pedig a hosszú távú világgazdasági és geopolitikai kontextusok, integrációk és globális folyamatok kapnak összegző áttekintést.

Mármost honnan is nézve, mi felől és mi felé tekintve kell itt valami újdonságerőről, korszakos műről beszélni…? Kit hat meg egy fiatal szerző roppant nagyívű áttekintése a világ dolgairól? Ki számára érvényes az, amit elmondhat a mozgalomkutatás tudományos feladatairól, a civil társadalom idézőjeles vagy hétköznapi valóságáról, a „demokratikus kapitalizmus” hanyatlását jelző tünetekről, az ezekre fogalmazódó tudományos rendszerelméletekről, a mozgalmak társadalmi bázisáról és támogatóiról, bal- vagy jobboldali beágyazódásukról, a középosztály átváltozó fogalmáról, a kritikai társadalmi küzdésmódok esélyeiről, a 2008-as válságperiódust követő ideológiai csapatküzdelmekről és politikai képviseleti narratív-változásokról…? Sőt, legyek egzaktabb: van-e esélye annak, hogy egy fiatal kelet-európai társadalomkutató most hirtelenjében ébresztőt fújhat az eszmélkedni rest, utcára vonulni lusta, önmagát érvényesen definiálni képtelen pártpolitikák képviselőinek, valamint világpolitikai dimenziói közé emeli a mozgalmi társadalom új feladatait, esélyekkel és reménytelenségekkel, régiós függésrend és európai beágyazottságok lazulása pillanatában? S teszi mindezt kiemelten Magyarország és Románia párhuzamos, részben összehasonlító példatárával…?

„Gagyi Ágnes a Göteborgi Egyetem szociológia tanszékének kutatója, és a budapesti Helyzet Műhely tagja. Kutatási területe a kelet-közép-európai politika és társadalmi mozgalmak, a térség hosszú távú világgazdasági és geopolitikai integrációjának szempontjából. Doktori disszertációját a globalizációkritikus mozgalmak kelet-közép-európai változatairól írta, és 2011-ben védte meg a Pécsi Tudományegyetemen. Azóta különböző belföldi és nemzetközi kutatási projektekben foglalkozott az 1970-es évek válságától a 2008-as világválság utáni átrendeződésig ívelő időszak régiós mozgalmaival, illetve azzal, hogy ezek a mozgalmak hogyan viszonyulnak a mozgalomkutatás nyugati paradigmáiban leírt modellekhez” – ennyit súg a Szerző kilétéről a kötet opálosan fénylő folthatásokkal rendezett káoszt szimbolizáló borítója. Persze, korántsem titkolja a célt, hogy a mindenre részletesen kiterjedő rálátás, továbbá a mozgalomkutatásban „belül” eltöltött idő, az ezekre érvényes teóriákkal válaszolni kész Eszmélet kiadói kör és a Helyzet Műhely teoretikus köre valamiképpen közös narratívát kreáljon az akut folyamatokról, akár a mozgalmi mezők akut változásainak leírásában, akár a hosszú távú világgazdasági folyamatok és hatások, geopolitikai beágyazódások és nemzetközi hurcibálódások terén, akár a lokális társadalmi világok (tömegek, mozgalmi hagyományok, innovatív pártosodás, ideológiai csatározások, alkalmi kezdeményezések, kormeghatározó tiltakozási politikák) éppen esélyes mozgásait érintően. Mindezek együttes kezelése – belátásom és tapasztalatom szerint – több akadémiai kutatóintézet fáradalmas és hosszas kutatásaiból sem mutatkozott meg az elmúlt évtizedben, egyenként sem, közösen még kevésbé voltak képesek diszciplináris eredményeket összegezni és nyilvánosság elé bocsátani. S most íme, egyetlen kutató, mozgalmár, elemző, olvasó, értelmező tollából egyszerre csak előbúvik egy tematikus monográfia, amely a fennebb jelzet területek mellett még képes a magyar mellett a román esélyek, párhuzamok, krízisek és alternatívák áttekintésére is…!

Érdemes bevallani, hogy az elismerő szavak e felületen nem mehetnek a kötet elemző mélyére. Nemcsak idői, áttekinthetőségi, kifejthetőségi oka van ennek, hanem épp az a komplexitás, melynek mellőzésével jól hangzó félmondatok lennének kiemelhetők a könyvből, de nem a valódi kontextusban, hanem a megértési mezőben…! Ilyen példaképpen a jobb/baloldal, a tiltakozási hagyományok, a nemzetközi függésrend változásai, az osztály fogalma, a nyugati minták és keleti példák feszengető eltérései, a mozgalmak korának és a tőke korának regionális kihatásai, az újkapitalizmus rendszerének munkaerőre, emberre, tőkepiacra, fejlesztésre és állampolgári alárendeltségre gyakorolt hatásai, a munkás és a munkaerő különbségei, az életmód és értékrend fogalomváltozásai, a társadalmi (át)tagozódás újabb trendjei, a baloldaliság öröksége (Marx és fogalmi rendszere, tőkés piac és nemzetek feletti uralomgyakorlás új útjai, gyarmatosítások egzaktan eluralkodó mai formái, a szervezeti és heveny társadalmi válaszok esélyei, stb.), mindebben az osztályok, az értelmiség, a hatalmi relációk sokpólusúságának kérdéskörei, a válság és változás kelet-európai rendszerei, a mai tüntetések hullámainak eredői és résztvevői, hatásai és orientációi… Egyszóval az első ismerkedéskor is egykönnyen átlátható e kötetből, hogy elvárja a kritikai olvasatot, a saját fogalmak kontrasztját, az eltérő szakirodalmi forrásművek harmonizálását (példaképpen Wallerstein, Samir Amin, Arrighi vagy André Gunder-Frank válságelméleti és világgazdaság-teóriáihoz való teljesebb viszonyt), s mindezekről még a román és a magyar politikatudomány, nyugati és regionális mozgalomkutatás, válságteóriák és krízismenedzsment szakirodalmának méltányos belátását is. Minden olvasója idejekorán eldöntheti ugyanakkor, hajlandó-e és képes-e efféle komplexitás-elméleti megközelítést egyáltalán megérteni, elfogadni, részválaszokat keresni, utánaolvasni, elvitatni, más teóriákba építeni, megválaszolni, s azután mindent újragondolva még több szellemi befektetést megkockáztatni, hogy egyáltalán értse, amit olvas, hisz, képvisel vagy közvetít.

A 2008-as gazdasági válság nyomán világszerte megsokasodtak a társadalmi mozgalmak, és sok helyütt jelentős szerepet játszottak a válság által elindított politikai változásokban. Az elmúlt tíz évben Kelet-Közép-Európában is új tüntetéshullámok, és ezek köré szerveződő mozgalmak, politikai kezdeményezések jelentek meg. Ugyanakkor az egyes mobilizációk helyi környezete, szövetségei, politikai orientációja erős különbségeket mutat annak ellenére, hogy a mozgalmak a világ különböző pontjain ugyanazon válság hatásaira reagálnak. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy a kelet-közép-európai új mobilizációkat elhelyezze a tágabb kortárs mozgalmi hullámot előhívó globális válság viszonyai között. Két régiós példa, Magyarország és Románia esetében azt követi végig, hogyan illeszkednek az új kortárs mobilizációk a két ország világgazdasági és geopolitikai integrációjának helyi modelljeibe az 1970-es évek válságától a 2008-at követő válságperiódusig. A könyv külön figyelmet szentel a középosztály és középosztálybeli politika kérdésének. Míg a 2008 utáni globális mozgalmi hullámot sokan a középosztályok forradalmának nevezik, jelen kötet arra kérdez rá, hogyan értelmezzük a középosztály vagy középosztálybeli politika fogalmait a régió globális integrációjának kontextusában.

1 Napvilág Kiadó, Budapest, 2018., 313 oldal