Lapszemle

Nem tűnt fel senkinek, hogy Romániában német származású az államfő és magyar származású a miniszterelnök? Vajon miért kerültek ők a legmagasabb tisztségekbe? Mert őket jobban kézben tudják tartani a nagy-románok? Vagy mert ők - a nagy-románok - nem kívánnak felelősséget vállalni semmiért? Csak vezetnek és irányítanak a függöny mögül... a háttérből? Gondoljuk tovább!

Ennek némiképp ellentmond Renate Weber esete. Ő, a Nép Ügyvédje, az állam egyik alapvető intézményének vezetője, nem táncol a hatalom utasításai szerint, nem engedelmeskedik vakon a hatalomnak, ezért Orbánék a leváltását szorgalmazzák. Ezt is tovább lehet gondolni.

Szinte hetente, ha nem gyakrabban, szép hazánkban elrabolnak egy—egy leányt. Ez lenne a dákó-romániai erkölcs csúcsa? Mi vezetett ide? Talán az, hogy sok romániai polgárnak nincs mit tennie itt és most? És akkor leányt rabol? Ne legyünk ennyire naivok. A nagyobb baj az, hogy a nagy-románnak, ha nincs semmi dolga, akkor előfordul az is, hogy nincs mit aprítania a levesbe. És a leányrablás, úgy tűnik, kifizetődő mesterség. Vele megszerezheti az aprítani valót… Vagy felmerül az is, – és ezt aztán valóban tovább kell gondolni! -, hogy a lány nem érvényesülhet másként, csak ha elrabolják. Majd külföldre viszik utcalánynak. Így „világot láthat” … Még ha pénzt nem is, túl sokat.

Cserélgetünk, cserélgetünk – s a temetők üresek. A Bukaresti Táblabíróság jogerős ítélete szerint ki kell cserélni a csíkszeredai utcatáblákat. Vagyis a nevek ezentúl nem egy sorban lesznek, hanem egymás felett, illetve alatt. S találják ki, melyik név lesz fölül? Hát, az utca román neve. Alul pedig a magyar. Alá és fölé! – tehát az utca magyar neve ezentúl alacsonyabb rendű a románnál. Nincs többé egyenlőség e tekintetben. Hát, nem érdekes? Ezt sem árt tovább gondolni…

Persze Vaszi Jánoska halála is elgondolkoztató. Még 1984-ben történt. Sepsiszentgyörgyön ő robbant fel a Mihai Viteazul szobra ellen előkészített merényletkor. A szobor, köszöni szépen, jól van. Mint kiderült, a merényletet a Securitate készítette elő, azért, hogy könnyebben menjen a helyi belügyi vezetők leváltása, akik már jó ideje tisztségükben voltak, és állítólag megszelídültek – nem voltak eléggé kemények a székelyekkel szemben. S a merénylet jó volt arra is, hogy jogosnak tűnjön egy sor házkutatás, kihallgatás – ne folytassuk. A hatóságok első pillanattól kezdve tudták, hogy ki követte el a merényletet, de máig sem büntették meg őt. Hát, nem érdekes! Akkor kerül majd sittre, amikor már a túlvilágon lesz. Ha van pokol, akkor ő igazán megérdemli…

Nemrég arról értesülhettünk, hogy az értelmiségiek kívánják a fizikai munkát. Hát, nem különös? Alexandru Demeter, az Erdélyi Mocănița Egyesület elnöke meséli ezt, mondván: „Általában fiatal értelmiségiek, főként informatikusok és multinacionális vállalatok jól fizetett menedzserei jönnek és segédkeznek. Ha kell, követ hordanak, betont öntenek. Ha kell, bokroktól tisztítják meg a síneket, a gőzmozdonyt lekenik olajjal, vagy a meglévő vagonokat festik.” Mert tetszik nekik az, hogy helyreállítanak, használhatóvá tesznek egy szép útvonalat, Teke és Marosvásárhely között a kisvasút számára. Ezen is érdemes elgondolkozni.

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió, magyar nyelvű adás, Vélemény-rovat, 2020. június 24.