Hány megvert sereggel

futottam én már, s hányszor

múlt életem egy-egy

paraszthajszálon.

Ha győztem is, a győzelmem

pirruszi volt csak,

mit megünnepelnem

nem engedtek a holtak,

kik nem mellettem, de bennem

dőltek halomra.

Boldog, aki magában csak önnön

halálát hordja,

és annak él jámbor

gondjai közt, naponta

gürcöl rá; fél borral, máskor

zenével, könyvvel udvarolja;

aki céllal, tervvel

tartja magát távol,

aki illendőséggel termel,

amikor gyászol.

De meghalni minden-egy halállal,

tréningezni a véget,

s nem tudni, mikor találhat

önnönmagadban – téged;

örök készenlétben,

örökkön szembenézve,

s nem hajlani mégsem

a kétségbeesésre,

kiállni verten az élre,

maradni hadvezérnek,

és tudni, félvén se félve,

a végső vereséget.

1968