Lapszemle

Régen úgy gondoltam, hogy mindenre reagálni kell. A negatív történések rendszerint megihlették „írói vénámat”, ilyenkor hatméteres Facebook-bejegyzésben tudattam a világgal, hogy valami nincs rendben! Akkoriban rendszeresen éltem a közösségi hálón a véleménnyilvánítás szabadságával. Az évek múlásával azonban rájöttem, mennyire értelmetlen ez a fajta kommunikáció, hiszen néhány lájk bevonzásával aligha indít el bármilyen változást az emberekben.

Mostanra már semmi egyébre nem használom az online felületet, mint megfigyelésre. Görgetek, vállat vonok, és újra görgetek. De azért van, hogy más reakciókat is kiváltanak belőlem a látottak. Érdekes párhuzamot véltem felfedezni a tavalyi, nagy felháborodást keltő népszavazás és az idei, nem kevésbé megosztó pápai látogatás között.

A házasság leszabályozása, ezen túlmenően pedig a család fogalmának úgynevezett védelme teljesen kiverte a biztosítékot, felháborította a lakosság jelentős hányadát, így a „referendum” elbukott. A közösségi hálón valódi kampány indult az ellentábor és a támogatók között is. Mindenki a saját szemszögéből támadta vagy pártolta a kezdeményezést, amely jelentős tanulsággal zárult.

A vallás nem folyhat bele a politikába. A XXI. században nem! Az embereket már nem lehet jól megírt prédikációval szavazásra bírni, napjainkban teljesen más tényezők a mérvadók. S habár a hit kérdése alapvetően az elfogadásra és szeretetre épül, a válasz gyakran nem e tartópillér köré csoportosul.

Sokan épp emiatt nem mentek el szavazni. Úgy vélték, az egész felhajtás csak a kirekesztésre, megbélyegzésre épül, és így többet árt, mint használ. Ezen persze lehet vitatkozni, de tény az, hogy a vallásellenes bejegyzések elszaporodtak a népszavazás időszakában. Aztán persze lecsengett ez is, rengeteg pénz ment a kukába, de az összefogás – vagy épp ennek az ellentéte – meghozta az eredményét.

Most, néhány hónappal később nagy hírrel szembesült az ország: Ferenc pápa, a katolikus egyház feje Romániába látogat, sőt egészen Csíksomlyóig utazik a híveihez. Na, ez a hisztéria egészen más szintre emelte a referendum alatt látott felháborodást. A Szentatyát övező ellenkampány egészen elképesztő, a szó legnegatívabb értelmében.

Érdekes volt számomra felismerni azt a tényt, hogy mindazok, akik a népszavazás alatt a kirekesztés érzését kritizálták, akik felháborodtak amiatt, hogy a kereszténység mennyire maradi, és még mindig csak a régi szabályokat követi, most önmagukból kikelve támadnak egy olyan pápát, aki egyebet sem csinál, csak az új felé nyit, és az elfogadásra buzdít minden szinten. Minden szinten. Beleértve a bevándorlókat, az abortuszon átesett nőket, a bántalmazott gyerekeket, és a börtönökben sínylődő elítélteket. Ferenc pápa, aki a hívők számára Jézus Krisztus földi helytartója, ha kell saját egyházát is kritizálja, és nyíltan kiáll a szexuális visszaéléseket elkövetett papok ellen. Védi a kisebbségeket és elnyomottakat.

De még ez sem elég. Még így is ő az Antikrisztus és a lehető legrosszabb egyházi vezető, akit a hátán hordott a Föld. Ez a kettős mérce elég aggasztó. És itt vissza is kanyarodhatunk a népszavazás nagy tanulságához, miszerint a vallás nem folyhat bele a politikába. No de kérem, mi van akkor, amikor a politika burkolózik az állítólagos hit és úgynevezett „keresztény értékek” átlátszó takarójába, és emberek százezreit eteti meg azzal, hogy márpedig ő tudja, hogy mi is az egyetemes jó? Vajon, ha egy párhuzamos univerzumban Orbán Viktor jönne el misézni a csíksomlyói Nyeregbe, hányan utálkoznának miatta, és kik lennének azok, akik örömkönnyeket hullajtanának?

Mindenesetre remélem, hogy mindazok, akik nem tudják megérteni és átérezni azt, hogy mit jelent Ferenc pápa csíksomlyói látogatása, június elsején is a Facebook kék ködébe burkolóznak, és onnan pötyögik tovább a frappánsnak gondolt, de egyszerűen csak szánalmas hozzászólásaikat. Mindenki más kint lesz a Nyeregben, és őszinte örömmel válik részesévé ennek a meghatározó és történelmi eseménynek.

Forrás. Hargita Népe 2019. január 29.