Lapszemle

Nemrég azt olvastuk: „többtízezer konténernyi szemetet szállítottak vissza Kanadába”. Pontosabban: mintegy 70 konténert – amit öt évvel ezelőtt raktároztak el a kanadaiak a Fülöp-szigeteken. Vagyis, hogy megszabaduljon a szeméttől – a sok kidobott műanyagpalacktól, -zacskótól, újságpapírtól, használt pelenkától – Kanada a Fülöp-szigeteknek ajándékozta azt, mondván, hogy újrahasznosíthatók; kenyérre kenhetők – bocsánat: kenyérkeresésre használhatók. Mert, ugyebár, a szemét hasznosítása új munkahelyeket jelenthet… Most viszont Kanada tetemes pénzt kell, hogy fizessen a rengeteg szemét visszaszállításáért. Mert nincs a világon egyéb fontos dolog, amire költhetné a pénzt. Hát megérte? Bodoguljon mindenki a saját szemetével! Amíg nem késő...

Az nem is lenne olyan nagy baj, ha boldogulna. Csakhogy Róma, például, „az örök város” immár fulladozik a szeméttől. És most sem a szemét összegyűjtésével vagy feltételezhető hasznosításával foglalkoznak, hanem a polgármester-asszony leváltásával. S teszik ezt azért, hogy egy másik szeméttologató kerüljön a helyébe. Hát nem csodálatos! Igazi őslatin megoldás. Ne mondja nekünk senki azt, hogy Bukarest azért van teli szeméttel, mert balkáni város. Fővárosunkat inkább azért veti fel a szemét, mert neolatin: a bukarestiek pontosan úgy hajigálják az utcára – vagy jártukban az utcán – a szemetet mint a rómaiak, mint a nápolyiak vagy mint a szicíliaiak. A szemétdobálok rokonok, ez legalábbis nyilvánvaló.

Engem kicsi koromban Kolozsváron arra tanítottak, hogy minden reggel fel kell seperni a ház előtt a járdát, és ezt is tettük, nagyapámmal együtt... Különben jól megbüntettek volna bennünket – Kolozsvár akkoriban még nem volt latin város...

A rómaiak naponta 18 ezer tonna szemét bűzét szagolják az utcákon - 40 fokos hőségben. Micsoda élvezet! Sőt, az iskolákat körülvevő szemét miatt Rómában el akarták halasztani az érettségi vizsgát – nehogy megbetegedjenek a gyermekek, miközben az írásbelit körmölik. De a lakosság türelme véges: Rómában több helyen felgyújtották a színültig telt szeméttárolókat. Nem gondoltak arra, hogy a tűz – a szerteszét heverő sok eldobott szemét miatt – szétterjedhet „az örök városban”. És akkor, legalábbis Rómában, eljött a világvége.

De a szemétkrízis itthon sem szebb. Aradon napokon át nem szállították el a szemetet. A polgármesteri hivatal pénzbírságot akart kiróni ezért, ahelyett hogy ténylegesen tett volna valamit: elszállíttatta volna a városban felhalmozódott háztartási szemetet. Persze, kérdés az is, hogy hová vitette volna. Talán oda, ahol fel is használhatják? Ez is költséges mulatság. Egy tonna szemét mozgatása több mint 100 euróba kerül. – Nekem, legalábbis, nincs pénzem erre... Lehet, hogy az állampolgároktól begyűjtött adóból mégiscsak tellne rá...

Kolozsváron, úgy látszik, találtak megoldást. Immár szelektíven gyűjtik a hulladékot. A kartont és a papírokat kék tárolóba teszik. A műanyagot és a fémet sárgába, az üveget zöldbe, a közönséges, lebomló háztartási hulladékot pedig feketébe... Így minden eleve a felhasználóhoz juthat. Csíkszeredában üveg-visszavásárlási akciót hirdetnek, Háromszéken pedig kedvezményben részesülnek azok, akik szelektíven tárolják a hulladékot.

Lám, lám: tenni is lehet valamit, nem csak latinosan áttolni másra a feladatot. Hát erről ennyit...

Zsehránszky István