Lapszemle

Tegnap este [április 9-én] egy román társadalomkutató szakember meglepő kijelentést tett a tévében. Mint mondta: „A történelem azt mutatja, hogy a nacionalizmus csődbe juttat”. És ezt nyerték például az első világháború kirobbantói. „A nacionalizmus csődbe juttat” – olvashattuk perceken át, idézetként, a DIGI 24-en. Jó, hogy a románság szellemi vezetői kezdenek észhez térni immár. Ezt kívánnánk a magyarság vezetőinek is…

Az észhez térés másik jele egy monumentális kiállítás Bukarestben. Annak idején Ceaușescu Văcărești-en, a lebontásra ítélt kolostor közelében, elrekesztett egy patakot és nagy tavat hozott létre. A tó partja alacsony lévén, hatalmas nádas jött létre körülötte. Ezt manapság Văcărești-delta néven emlegetik. De a hatóságok ahelyett, hogy kihasználnák az érdekes hely turisztikai lehetőségeit, inkább drótkerítést húztak köréje. Ennek is megvan az oka. Mert a tó körüli pompás zöldövezetben nagy éjszakai életet élnek a nomádok, kimondhatatlan koszt és rendetlenséget hagyva maguk után. Ezt a kicsapongó éjszakai életet nem akadályozhatta meg még a drótkerítés sem – mert a nomádok lyukat vágtak rajta.

Ekkor született meg a korszakalkotó ötlet: a 4. Kerület polgármestere nagy fehér táblákat és rajtuk tréfás grafikákat tétetett a kerítés Văcărești-úti részére – hogy az utcán járkálók inkább ezeket nézzék, s nem pedig azt, amit az éjszakánként ott mulató nomádok hagynak maguk után.

A nagy fehér táblákra készített rajzok – Viorel Baciu művei – jó takarónak bizonyultak. Legalábbis én így látom a villamosból, valahányszor arrafelé haladok. Most már, Skultéty Sándor eljuttatta hozzám e rajzokat az interneten, és jobban megnézhettem azokat. Köszönet érte.

Persze, ezek a művek többet érnek az egyszerű takarónál. Ha a járókelő megáll előttük, elidőz egy kicsit minden rajznál. Mert azok figyelemre méltó – tréfás, olykor pedig groteszk – portrék a román főváros egykori nagyjairól: polgármesterekről, akiknek a fejük jó nagy, a testük meg apró, silány. Vagyis okoskodásból jelesek, tevékenységük viszont elenyésző. Az egyik például állandóan azzal dicskszik, hogy ő hozta létre a „tramcait” – vagyis a lóvasutat. Azóta sem működik, de meg kell dicsérni érte.

Náluk érdekesebbek a hazai és külföldi írókról, művészekről készült portrék. Azokon a fej és a test arányban van, és a kísérő szöveg sem valamely bukaresti közhely, mint a városvezető politikusok esetében, hanem egy-egy elgondolkoztató idézet. Caragiale például arra figyelmeztet, hogy „A szerencse aprócska, a világ pedig óriási”. De Mark Twain is meggondolkoztathat. Szerinte: „Ha nem olvasol újságot, tájékozatlan vagy. Ha pedig újságot olvasol, akkor félretájékozott”. Hát, van benne valami… De megjelenik a színen Alexander Woolcott amerikai publicista is, aki azt hagyta hátra, hogy „A világon minden, amit szeretünk, vagy törvénytelen vagy erkölcstelen, vagy pedig meghízunk tőle.” Tehát ne éljünk, ne is együnk? Ugyan mit akarnak tőlünk? – folytatnánk a kérdezősködést…

Ennél már érdekesebb Nichita Stănescu vélekedése. Szerinte: „Az emberek madarak, akiknek belül nőtt a szárnyuk”. Ezért – tennénk hozzá – aligha szárnyalhatnak… Marin Sorescu pedig azt mondja: „Nem szégyen hülyének születni. Szégyen az, ha hülyén halunk meg.” De megjelenik az egykori polgármester, Traian Băsescu is, félszemmel és vigyorogva – mint általában… Aztán pedig két öreget látunk, könyvet böngésznek, a padon üldögélve. A könyv borítóján pedig ez olvasható nagy betűvel: „AZ EMBERI JOGOK”, kis betűvel pedig: „Mesék”.

Tehát a lényeg mit sem változott. Akár a hadászatban. A Varsói Szerződés idején 400 ezer katonánk volt. Most, a NATÓ-ban mindössze 55 ezer katonánk van. De a kiadások nem csökkentek. Sőt! Most nem kosztra és egyenruhára, hanem a hadsereg korszerűsítésére költjük a pénzt – ami egy kicsivel többe kerül. Meg a külföldi szereplésre Afganisztánban, Boszniában… hadd, ne soroljuk. Azt mondanánk Viorel Baciu grafikusnak, hogy rajzolhatna a vitézeinkről is egy keveset a Văcărești-úti kerítésre.

Bukaresti Rádió magyar nyelvű műsora, Vélemény rovat, 2019. április 10.