A társulat augusztus 21. és 26. között, kilencedik alkalommal, de új helyszínen szervezte meg a nemzetközi drámatáborát. A budapesti színházi és személyiségfejlesztő tábor impulzusként szolgálhatott az erdélyi és magyarországi fiatalok számára, akik a színház, a játék ürügyén kerülhettek közelebb önmaguk jobb és teljesebb megismeréséhez.

A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámajáték és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket. A színházi-, oktatási- és szociális projekteket létrehozó, független társulatként működő Osonó Színházműhely eddig 77 drámatábort szervezett úgy fiatalok, mint felnőttek számára.

Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevőknek Mucha Oszkár, a társulat színésze színház-szakmai műhelyfoglalkozásokat tartott, míg a személyiségfejlesztő- önismereti és csapatépítő foglalkozásokat a társulat vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár irányította. A résztvevők napi három műhelyfoglalkozás keretén belül ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. A foglalkozások mellett, délutánonként a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a csapat tagjai tudomást szerezhettek egymás gondolkodás módjáról és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, megerősíthették egymást az útkeresésben, a kérdések megfogalmazásában és válaszok megtalálásában. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a csoportot.

A kilencedik Nemzetközi Drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:

Boda Bianka: „Mindenki azt hinné, hogy a színház csak annyiból áll, hogy megtanulok egy szöveget és azt elmondom a színpadon. Nem! Sokkal több. Elmentem ebbe a táborba és úgy érzem, hogy más emberként kerültem ki. Ez egyszerűen hihetetlen!”

Keszthelyi Gabriella:"Szabadság és játék! Egy tér, amibe belépve feszült figyelem lett úrrá rajtam - a csoport jelenléte egy olyan atmoszférát teremtett, melyben egyszerre lehettünk kísérletezők és fegyelmezettek. A tréningvezetők pedig úgy tartották ezt a teret, hogy ott messze elhagyhattam a komfortzónám és tanulhattam anélkül, hogy megsérültem volna."