(Utazás egy hajdani útikalauzban)

Már-már széteső, vörös vászonba kötött kis formátumú zsebkönyv kandikált elő, felhíva magára a figyelmet, egy nemrégi nagytakarítás során.

A furcsa veres könyv címe: Erdélyi kalauz. Útmutató Magyarország erdélyi részében. Szerkesztette Radnóti Dezső EKE-főtitkár, megjelent Kolozsvárott, az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) kiadásában, 1901-ben. (A belső cimoldalon ceruzával irt bejegyzés: Felső Keresk. Isk. Magyar Tagozata Cluj. Valamivel alább: Frána Péter – néhai földrajztanár nagyapám egykori barátja.)

Mindjárt a belső címlap előtt, mustárszínű, durva papírra nyomva néhány EKE-reklám. Idemásolom az egyiket:

„Hazafias kérés az EKE tagjaihoz és barátaihoz

Az EKE pezsgővel kiszorítani óhajtjuk hazánkból az 5 millió koronára menő külföldi pezsgő behozatalt.

Az EKE pezsgő tiszta magyar borból készült, magyar munkások dolgozzák fel, a gyár teljesen magyar ipari czikkekkel van felszerelve.

Az EKE pezsgőt készítő Belatini Braun A. velenczei (Fejér m.) pezsgőgyárost, az ezredéves kiállításon bemutatott kitűnő pezsgőboraiért a király magyar nemességgel tüntette ki, a párisi nemzetközi kiállításon pedig a czég grand prixet nyert.

Az EKE pezsgő tisztán van kezelve, az EKE választmánya vegyileg megvizsgáltatta és egészséges, kitűnő italnak találta.

Az EKE pezsgőt kérje, követelje minden magyar ember, banketteken, ünnepies és más alkalmakkor.

Az EKE pezsgő jövedelméből az EKE hazafias és jótékony céljaira 5 % jut.

Az EKE pezsgőt meg lehet rendelni Belatini Braun A. czégnél Budapesten, VIII. Üllői út 60. sz. és EKE Kolozsvárt czímen...”

Most pedig lássuk a nevezetes pezsgőről szóló, az egy évvel korábbról datált szakértői véleményt:

„Az EKE pezsgőt - a Belatini Braun A.-féle velenczei (Fejér m.) pezsgőgyárnak termékét, chemiailag megvizsgálván, abban az egészégre ártalmas anyagokat nem találtam. - A pezsgő tisztasága, íze s más qualitás meghatározó tulajdonsága az alkalmazott nyersanyagok kifogástalan tisztaságáról, a velenczei gyárban évtizedek folyamán kipróbált, tökéletesített eljárásoknak helyességéről, a gyártásmódnak magas niveaujáról tanúskodik. A pezsgőbor értékét megszabó alkotórészeknek: az alkoholnak, extract-tartalomnak, a czukornak, a széndioxydnak mennyisége, aránya a legelőkelőbb franczia gyártmányok mellé állitja az EKE-pezsgőt, ezt a minden ízében magyar productumot. A tűz, mely az EKE habzó, szikrázó pezsgőborában hevít: a magyar föld érlelte magyar bornak a tüze. Éppen úgy magyar termék minden más nyersanyag, mely a gyártásban fölhasználásra kerül. Az EKE-pezsgő birtokában külföldi pezsgőkre egyáltalán nincs szükség.

Budapest. 1900. június 1.

Dr. Hankó Vilmos s. k.

a bpesti II. ker. ált. főreálisk. chemiai tanára, a m. tud. akad. tagja.”

Hol van ama bizonyos EKE-pezsgő mára, s főként hol van az általa árasztott makkegészség? Az a bizonyos tűz? És ha a hírnek hinni lehet, 40%-ban mára visszaengedtük a külföldi borászokat és pezsgőgyártókat is (vagy tán sose is űzték őket el?!), pedig hát a főreáliskolai tanár úr megmondotta: külföldi pezsgőkre egyáltalán nincs szükség...

Igen tanulságos egyébként az Erdélyi Kalauz előszava is (hogy az utána következő közel négyszáz valahány oldalas bedekkerről ne is beszéljünk), amelyben a szerkesztők sűrűn kérik a bocsánatot is:

„Jól tudjuk, hogy a munka még mindig hiányos. Nem tökéletes és nem kimerítő, aminthogy mindaddig nem is lehet az, míg hazarészünknek minden pontját át nem tanulmányozzuk. De nem lehet tökéletes azért sem, mert az erdélyi helynevek zűrzavarában eligazodni alig lehet.

Amíg az erre vonatkozó törvény végrehajtva nincs, hiábavaló minden törekvés, hogy jó és praktikus útmutatót adjunk a turisták kezébe. Egy-egy kiránduló helynek annyi a neve, ahány népfaj lakja e földet...”

Az egész Erdélyi Kalauz végül is tanulságos és figyelemre méltó olvasmány, teljesítmény. Múltunk teli van fel nem derített, hiteles fényben be nem mutatott mozzanatokkal, vonatkozásokkal.

Ráadásul az erdélyi történelmet bevezető előszó minden további nélkül elismeri a régió dák, majd a velük egyesülő római lakóinak primátusát. (Ezt valahogy egyelőre nem tudom hová tenni...)

Ugyanakkor, roppant érdekes az a mód, ahogyan a Nyugati Szigethegység természeti szépségeit leírja, a hozzá vezető útvonalakat részletesen, gondoskodó stílusban bemutatja, majd történelmi-néprajzi ismereteket is nyújt a vidék móc lakosságáról.

„...A mócz, viseletében, mozdulatában egészen elütt a többi oláhtól. Arczuk hosszukás, homlokuk magas, termetük nyulánk és hajlékony, szemöldökük bozontos, szakállukat leborotválják s kis pörge bajuszt eresztnek. Szemük többnyire kék, hajuk barna, de egészen szőkék is akadnak. Járásközben kissé előre hajolnak s ezért medvéknek gunyolják. Rendkivül ügyes, gyorskezü erdei munkások, élelmes kereskedők, pedig az alvidéki oláhság is a tanulatlanság jelzőjének tartja a mokány, mócz czimet. Csebrekkel, vizes kártyákkal, egyéb faedényekkel a Dunáig, Tiszáig, Oroszországig elkalandoznak. Az egyes helységek roppant területen szóródnak szét. Igy Albák-Szkerisóra 4 négyzetmföld. A hol 30-40 ház van: az már egy falurész s temploma van. Albákon is 2 templom, Szkerisórán 4 is van. A faluk közt mintegy be van osztva a háziipar. Szekátura, Csertés zsindelyt, Albák épületszerszámfát termel, Aranyos (Vidra), Kis-Ponor csebreket, abroncsot, dongafát. Mig a férfiak háziiparczikkeiket apró lovakon kiviszik, asszonyaik gyermekekkel mivelik a szűk hegyi földeket... Ügyes ácsok. Fatemplomaik ivezetes tornácza, sőt a házaké is román stilű; a torony a fenyőt utánozza. Sokan tatár eredetűeknek tartják. Hogy magyar és székely sok lehetett közöttük, bizonyitják azt a sajátos járás, a nők szőttes viselete, férfiaknál a derékre sokszorosan áthajtott szijj, a pörge kalap, a csizma, szűk harisnya viselete, a felső-Csikban Sz.-Mihályfalvára emlékeztető piros hajtóka s a többségnek a gyergyói székelyekre emlékeztető kék mellénye, sőt a harisnya kék hajtókája. A székelyek havasi kürtjét csak a móczok használják az oláhok közül...”

Mindez a „szkerisórai” jégbarlanghoz – Erdély egyik kihagyhatatlan természeti nevezetességéről van szó – vezető kirándulás eligazító leirása elé van ékelve, sok egyéb (helytálló vagy téves?) ismerettel kiegészitve. Az útvonalak leírása szinte minden esetben érzékletes, azt is könnyen eligazítja, aki még soha nem járt az illető vidéken s számos apró, de igen hasznos információt is tartalmaznak. Nézzük csak, hogyan is szálljunk alá a nevezetes jégbarlangba:

„Egyszerre 2 órai út után az 54 m tátongó mélységből jéghideg fuvalom érint. Az előttünk sötétlő pokol torka: a szkerisórai jégbarlang. A felül 60 m-nyi széles mélységnek három oldala függélyes, s csak K-nek lejtős, lépcsőszerűleg helyezkedő szikláin hatolhatunk egy darabig. Onnan rozoga lépcsők és korlátok segélyével elég kényelmesen leszállhatunk a dolomit sziklában Orchusként tátongó mélységnek, leomlott sziklákkal, száraz fagallyakkal és törzsekkel fedett hómezejére...A barlang falait csak itt-amott takarja jégkristály és jégcsap. A jéghegytől balra tátongó mélységben tűnik elő az olvadó viz. Kuttner erdésznek az 50-es években nem egészen hiteles mérései szerint 200 m a mélysége. De hogy roppant mélység várja ott a felfedezőt: arról meggyőződhetünk egy jókora jégdarab bedobásával. Néhány másodpercz múlva a szilárd talajra ütődést ágyúdörgésszerű zuhanás jelzi: ez párszor ismétlődve végül tompa zúgásban vész el. Pontos észlelés szerint 14 másodperczig halljuk a ledobott jég- vagy fahasáb zaját...” stb.

De ha már arra jártunk, akkor talán ellátogathatnánk Andrássy Gyula gróf családjának dobrini nyaralójához is. Hogy el ne tévedjünk, bizzuk magunkat az Erdélyi Kalauzra, eképpen:

„Erre a kirándulásra Kolozsvárról vagy Tordáról indulhatunk és 3 napra kell felkészülni. Szt-Lászlón és Kis-Fenesen át a Kis-Fenespatakának erdőkoszoruzta szűk völgyében merész szerpentinákon az Aranyos és Szamos vizválasztójára jútva, a festői látóképek mellett az alattunk kigyózó Jára mély völgyének gőzfűrész-telepét már megpillantjuk. Az É.Ny. gerinczein 4 órai döczögés után érkezünk a nagyemlékű Andrássy Gyula gróf által Dobrin (1680 m) tetején 23.000 kold fenyves közé épitett vadászkastélyához, hol az EKE menedékházban kapunk éjjeli szállást. Másnap a friss havasi reggellel gyönyörködhetünk e magas pont kilátásainak szépségeiben s a kastély közelében lévő... tónak kristály vizében megfürödve, útra kelünk, hogy a rengeteg fenyveseken át a vonzó és regényes Jára völgyébe leszálljunk, hova szekerünket előre lerendeltük. Három órai gyaloglás után az alsó kastélyig jutva, a költséges vizduzzasztóhoz, vagy lefelé a vigan dolgozó gőzfűrészhez látogathatunk.”

Az Erdélyi Kalauz rendszerező elve, az általános tudnivalók ismertetése után, a vármegyék szerinti bemutatás, ehhez viszont ismernünk kell az 1900-as magyar közigazgatási viszonyokat és fogalmakat, hogy azonosítani tudjuk a jelennel. Ez csak részben s főként a megnevezések szintjén nehéz, mert a lényeg az szinte változatlan. Külön fejezet ismerteti az Erdélyt behálózó vasúti vonalakat és vonalszakaszokat – ezt olvasva, mindig úgy érzem magam, mintha egy fapados, zötyögő 3. osztályú vagonból néznék ki a maszatos ablakon át (már olvasom is: „Kihajolni veszélyes... E pericoloso sporgersi” stb.), s szemre vételezném az elsuhanó tájat, állomásokat, indóházakat, természeti szépségeket... Szántszándékkal szállok fel egy történelmi vonalszakaszra, az ún. „kisküküllővölgyi vasút”-ra, amely mára gyakorlatilag befejezte egykori misszióját. Pedig...

„E vasút a Balázsfalva várossal összeépült hasonlónevü falu mellett létesitett s Küküllőszög nevet nyert elágazó állomástól kiindulva a Kisküküllő gazdag és enyhe völgyében halad felfelé Sóváradig, 102 km. útat tevén meg 184 méter emelkedéssel. A Küküllővölgy inkább történelmi és gazdasági szempontból érdekes, turistai értéke csakis felső szakaszának, ott hol a vasút végződik, van. A vasút érinti Küküllővárt, D-Szt-Mártont, Erdő-Szt-Györgyöt, s végső állomásáról, a Mezőhavas lábánál fekvő Szováta, Parajd és Korond fürdők könnyen elérhetők.”

Ha pedig ekként a Székelyföldre jutottunk, kíséreljünk meg bejárni egy divatos fürdőhelyet, ahol hegyek is vannak, fenyvesekkel, borvízzel és minden fajta természeti látnivalóval. Legyen ez a helység: Tusnád fürdő, amely ma sem ment ki teljesen a divatból, csupán az élet praktikus részletei változtak körülötte egy kicsit (nagyon).

„Az út Brassó felől kocsin 6 ó., vagy vasúton jőve, 2 ó. tart Tusnádig. A vonat napjában 3-szor közlekedik. Az állomás a fürdőtől 48 m-nyire van. Bérkocsik mindig kaphatók...

Szállók, bérszobák. Átutazó turisták jó ellátást kapnak a 'Három huszár'-hoz cimzett szállóban és a Kristó vendéglőben. Több mint 600 szoba áll a fürdővendégek rendelkezésére a magánházak és villákban: Prager-ház, Donogányné-ház, Bogdán-ház, Bánffy-ház, Mikes-villák, Anna-villa, Aronsohn-villa stb. stb. és számos kisebb épület. Árak szobánként napjára 1 kor. 20 f-től 8 kor-ig, az egész fürdőévad tartamára (jun. 15-szept. 15-ig) 50 kr-tól 200 kr-ig; szolgálatért napjára 20 f.

Gyógy- és zenedij: 10 kr., három napi tartózkodásnál díj nem szedetik.

Gyógykútak: leginkább a főkút vizét (11.4 fok C, bő szénsav és vasoydul tartalommal) használják; van ezenkivül az új fürdőépület előtt 2. szintén gazdag vastartalmú savanyuviz-kút, s egy sós keserű-forrás.

Fürdők: Az új impozáns épületben, mely az 1880 év folyamán épült, s a legmodernebb berendezéssel van ellátva, u.m. 4 medencze fürdővel (20-23 fok C), szem. 40 fillér ruhával együtt; kádfürdővel (elegáns berendezés, Czerniczki-féle calorizátor: 80 f.; vannak ezenkivül családi fürdők, orthopaediai és hidegvizgyógyintézeti berendezések – Rezső fürdő 3 igen tágas medencze fürdővel.

Sétaterek, kiránduló helyek: Mindenütt, a kitűnően ápolt fenyvesekben, nyugvóhelyekkel ellátott sétaútak vezetnek az Apor-tetőre, Ludmilla-tetőre, Sólyomkőre; távolabb Nagy-Csomádra, a Szt-Anna tavához ( 2 ó.) és a büdös barlanghoz... Szép fedett sétálója van táncz- és éttermekkel. Nyári tánczhely, czukrászat és 2 zenepavillon van a fürdő fő sétaútján. Az évad alatt fürdőorvosról, gyógyszertárról, posta- és táviróhiv-ról valamint elegáns üzletekről gondoskodva van. Az Olt és a vasútvonal mellett van a Csukástó 3000 négyszög öl területtel.”

Gondolom, mostanra kellően el is fáradtunk, annyi járásba-kelésbe. S akár összegezhetünk is...

Nyugodtan állítható, hogy a kalauz a maga nemében valóságos erdélyi (szellemi) kincsesbánya. Gyakorlatilag minden, amiről említést tesz, a maga módján ma is a helyén található: hegységek, utak, állomások, folyók, patakok, látványosságok, városok, falvak és tanyák... A feltüntetett árakat, fogadókat, közlekedési eszközöket nem számítva. Azok minden esetben a történelem hullámmozgásaihoz igazodtak.

Csak jóval leromlottabb, fakóbb, pusztulóbb annál, mint amilyen 1900-ban volt. (vagy csak a Kalauz láttatja így?)

Mindenesetre, 2017-et írunk...

Cseke Gábor