Lapszemle

Nemrég emlékeztek meg arról, hogy Velencében 500 évvel ezelőtt gettóba zárták a zsidókat. Nappal nem jöhettek ki a gettóból mások, csupán az orvosok, akiknek ápolniuk kellett betegeiket. És miközben a zsidókat kutyának nevezték, leköpdösték, lépten-nyomon megalázták, a velenceiek büszkék voltak arra, hogy ők keresztények – pedig azzal, ilyen formán, nem volt mit büszkélkedniük. Shakespeare darabja, A velencei kalmár, világosan bebizonyította ezt. És azt is mondhatnánk: kigúnyolta a zsidók üldözőit. Pontosan ezért a darabot nem a tragédiák, hanem a vígjátékok között tartják számom – több ironikus replika is arra késztet, hogy nevessünk világunk lehetetlenségein. Talán így meghaladjuk, vagy mondhatnánk úgy is: túléljük azokat. Tanulunk belőlük valamit.

Nekem A velencei kalmár most készült, új bukaresti előadásából az tetszett, hogy Shylock, az üldözött zsidó pénzember, igazi egyéniségként jelenik meg, és Ion Caramitru alakításának köszönhetően bele láthattunk a lelkébe, érzékelhettük vergődésének indítékait, egy értékes ember belső szenvedéseit. Caramitru láthatóvá tette ezt, és ezáltal a velencei zsidó mindennapi megaláztatásában megnyilvánuló hitványságot is. Vele tartottunk közel három órán át. Hozzá képest az előadás többi szereplője éppen csak jelen volt a színen. Azért, hogy legyen, aki Shylockot megalázza. Az előadás rendezője, a bolgár Alexander Morfov nem becsülte többre ezeket a szereplőket, és ezért talán a produkció szegényebb lett, mint ami egy shakespeare-i mű előadásától várható. Mert a darabban a többi szereplő, ha olykor csak egy-egy replika erejéig van jelen – jelenléte akkor is felejthetetlen kell, hogy legyen. Azok a rövid replikák ugyanis roppant erőteljesek, meggondolkoztatóak, még akkor is, ha csupán egy mondatnyiak. Rendkívül markánsak. Megjegyeztetik velünk a szereplőt – ami most, sajnos, elmaradt.

Ezt a darabot érdemes gyakrabban előszedni, mert valóságos élőkép a nagyra becsült – olykor viszont nagyon is esendő – keresztény világról, amelytől egyáltalán nem idegen a megkülönböztetés, sőt, a mások megalázása sem. Sok esetben másodrendű személyeknek tartják még a nőket is – és teljesen oktalanul. Erre a darab női főszereplője, Portia hívja fel a figyelmet, aki férfinak öltözve, jogász doktorként csodálatosan vezeti a tárgyalást a velencei törvényszéken – és főként eredményesen. Shylock hajlandó lesz lemondani arról, hogy az őt ért sérelemért való elégtételként egy darab húst vágjon ki vetélytársa, Antonio kalmár szíve mellől. Pedig szerződésbe van foglalva ez az elégtétel – annak idején Antonio kalmár kézjegyével látta el. Ugyan már: nem tudta, hogy mit cselekszik? – meglehet. Sürgősen pénzre volt szüksége – és teljesen elvakította ez. Ilyesmi ma is előfordul, és nemcsak Velencében. Oda kell figyelni tehát Shakespeare művére! Mindenekelőtt ezt a figyelmet köszönhetjük a Bukaresti Nemzeti Színház új bemutatójának.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2019. szeptember 17.