Kovács Hont Imre: Összeesküvés-reflex

Lapszemle


Rettenetes volt látni – még fotókon, videofelvételeken is – hétfő este a lángoló Notre-Dame-ot. Mintha a tűz ropogása áthallatszott volna a hangszórón, mintha még a szobánkat is megtöltötte volna a füst fojtogató szaga. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy akár el is pusztulhat egy világszerte ismert épület, ami 850 éve szinte folyamatosan áll, és alig van olyan ország a világon, amelyik vénebb nála. És amikor már olyan nyilatkozatok is napvilágot láttak, hogy talán nem is sikerül megmenteni a katedrálist, már csak azzal tudtam vigasztalni magam, hogy egyszer megadatott: kívül-belül körbejárhattam.

Egy égő templom látványához hasonlóan rettenetes lehet az egyén számára, ha lelkében összeesküvés-elméletek súlya alatt éli mindennapjait. Örülök, hogy ezt a magam bőrén nem tapasztalom, és emiatt csak feltételes módban írhatok róla. De bizonyára megterhelő lehet abban a tudatban élni, hogy az élelmiszerekkel, a védőoltásokkal szándékosan mérgeznek minket, hogy a világi vezetőink mind korruptak, az egyházi vezetőink kétszínűek, hogy minden rossznak a forrása Soros György, hogy a szomszéd át akar verni, a gyermekem csak a végrendeletemért látogat meg, a testvérem kitúrna az örökségből… Hogy a két arab azért vigyorog a lángoló Notre-Dame előtt, mert öröm számukra, ha leég a kereszténység egyik legősibb és legnagyobb temploma.

Nem lepett meg, de kissé elkeserített, hogy azonnal ellepték a világhálót a Notre-Dame-i tűzvész kapcsán ezek az összeesküvés-elméletek. Nem lepett meg, mert be kell látni, hogy a politikai közbeszéd serkenti ezt a hozzáállást – be kell látni ugyanakkor azt is, hogy nem ok nélkül –, és mert számomra is megmagyarázhatatlan, hogy a megsokasodott franciaországi templomrongálások tudatában miért jelentik ki egyből, hogy balesetként tekintenek a tűzvészre.

A két mosolygó arabnak az internetet megtöltő fotója – plasztikusan megfogalmazva – olaj volt a tűzre, csak éppen arról a cinizmusról feledkezett meg számos összeesküvő, amely ránk is annyira jellemző. Már előre elnézést kérek, amiért a Notre-Dame-mal egy bekezdésben emlegetem a „legendás” csicsói Olt-hidat, de amikor az ideiglenes átkelőt 2016-ban elsodorta a víz, az esetet telefonnal rögzítők közül többen is jól hallhatóan poénkodtak, heherésztek. Büszke, katolikus falubeliek, nem holmi elnyomó muszlim…

Ugyanakkor említést érdemel a korai norvég black metal mozgalommal kapcsolatban álló norvégiai templomgyújtogatási hullám is a 90-es évek elejéről. Szintén nem muszlim bevándorlók voltak az elkövetői több mint 25 templom felgyújtásának.

Az összeesküvők valószínűleg most azt feltételezik, hogy szerintem vannak csicsóiak, akik nevetgéltek volna az égő székesegyház láttán, vagy esetleg norvég metálosokra gyanakodom és a muszlimoknak falazok – de nem igazán érdekel, mit gondolnak ők, mert ez már önmagában összeesküvés-elmélet lenne. Valójában igenis el tudom képzelni, hogy az iszlám fanatikusai gyújtogatnak Franciaországban és akár a Notre-Dame katasztrófája is az ő művük lehet, és igenis el tudom képzelni, hogy a szabadnak nevezett sajtót központilag akarják megvezetni és balesetet láttatnak. Viszont a lényeg, az üzenet részemről valójában nagyon egyszerű: az ártatlanság vélelme a muszlimokat is megilleti. Már alapjáraton rossz, ha zsigerből falra festjük az ördögöt, de ha közben még ég is a fal, akkor magunkat is megégetjük!

A keresztény hagyományokon alapuló európaiságunk jövőjének ellehetetlenítésében cinkosok mindazok, akik a hitelességet politikai korrektségre cserélik és képesek elhallgat(tat)ni az igazságot, ha az mások számára kényelmetlen. De ugyanolyan kártékonyak a keresztény örökségre nézve azok, akik egyoldalúan vizonyulnak a jelen realitásához, és az iszlámot egyértelműen a rossz oldalhoz sorolják.

Félő, hogy kereszténységünkben társdalmi méretekben már nem tudunk megújulni – ennek egy újabb vallásháború lehet az ára, amit talán mégsem érdemes megfizetni. De európaiságunkban még megújulhatunk, ha sikerül ránevelni – vagy ha szép szóval nem megy: rákényszeríteni – akár a muszlim bevándorlókra is az európaiságot. Nincs helye a vén kontinensen olyannak, aki más vallását, nemzetiségét nem tudja elfogadni. Ha ez a minimális tolerancia nincs meg valakiben, az valójában nem osztozik abban az európai lelkiségben, amely a Krisztus tanításán „megfejlődött” európaiságot jelenti, annak szebbik és csúnyábbik arcával.


Forrás: Hargita Népe 2019. április 17.