Lapszemle

Úgy látszik, manapság nincs egyéb dolgunk, mint hogy játsszunk a tűzzel. A fő téma, állandóan, a nemzetiségek közötti ellentét. Még a koronavírus sem tudja feledtetni ezt. Egyéb gondunk sincs, minthogy ünneppé nyilvánítsuk Trianont – június 4-ét, amikor az első világháború győztesei meghúzták a határokat, és más országokhoz került a történelmi Magyarország területének nagy része. A Romániához került rész például – Erdély és a Bánság együtt – nagyobb terület, mint a mai Magyarország egésze.

Ezen elmélkedünk ma is, amikor a román állam a trianoni béke évfordulóját örömünnepnek nyilvánítja, a magyar állam pedig gyásznapnak. Ez utóbbi esetében csupán az a furcsa, hogy a gyásznapot egyúttal „a nemzeti összetartozás napjának” nyilvánítják. Vagyis – nem értem! – gyászolnunk kell a nemzeti összetartozást? Gyászolnunk kell azt, hogy a Magyarországról leválasztott területeken – Erdélyben, Bánságban vagy a Felvidéken: Szlovákiában, Kárpátalján és a Délvidéken: Szerbiában, Horvátországban, sőt, még Nyugat-Magyarország Őrségnek nevezett vidékén is, amelyet Ausztriához csatoltak – gyászolnunk kell azt, hogy az ezeken a vidékeken élő magyarok még mindig beszélik anyanyelvüket, a magyar nyelvet, és még mindig magyarnak tartják magukat? Hát ugyan mi rossz van ebben?

A többségiek előítéletei szerint ez veszélyes dolog. Mert aki magyarnak tartja magát, lehet, hogy el akarja szakítani ezeket a területeket a mostani gazdáitól. Akiknek viszont, valamilyen oknál fogva, nem tiszta a lelkiismertük. Különben nem kellene félniük ettől. Mert ez a veszély – legalábbis ma – mondvacsinált. Nincs reális alapja. Nekem pedig már a könyökömön jönnek ki a naponta születő nemzeti ünnepek. Gyásznapok vagy összetartozási napok helyett nem lenne-e jobb egy tisztességes munkanap, amikor teszünk is valami hasznosat? Csak hát akkor sok-sok politikusnak kihúzzuk a tarisznyájából ezt a nagy és biztos politikai tőkét. Mert egyebük sincs. Csak a gyűlöletkeltéssel szerezhetnek szavazatokat, mert egyebet – semmit – sem tudnak felmutatni. A másik tőkéjük pedig a korrupció – arról viszont hallgatniuk kell, és ha lehet: jó mélyen…

Egy érdekes dolog. Tőkés László június 4-én, Trianon napján itt lesz, Bukarestben, és a törvényszéken ünnepli e napot. Azért jön Bukarestbe, hogy visszaszerezze a Románia Csillaga érdemrendet, amit a jelenlegi államfő, Klaus Johannis elnök vont vissza tőle. Ezt szeretné Tőkés László törvényszéki döntéssel érvényteleníteni. Nem lesz könnyű dolga… Pedig az államfőt egy másik állami szerv, az Országos Diszkriminációellenes Tanács nemrég megbírságolta, 5000 lej büntetést kell fizetnie, mert a minap egyik beszédében megsértette a romániai magyarok emberi méltóságát és gúnyolta a magyar nyelvet. Ma per tárgyát képezi ez is …

Szerény véleményem szerint: művelt ember a világon sehol sem gúnyol ki egy nyelvet – legfeljebb csak a gyűlölködésre építő politikusok teszik ezt. Mert minden nyelv – legyen az magyar, román vagy akár roma – egy nép szellemi alkotása, amely csak – és kizárólag csak! -elismerést érdemel. Klaus Johannis tanárember. Tehát ha igaz: értelmiségi. Akkor hogyan tehetett ilyet? Nem volt egyéb dolga?

Ezt döntse el ő. Mi tiszteljük a nyelveket. Még a németet is.

Zsehránszky István

Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. május 27.