A hírt a 16. századi könyvritkaság megtalálásáról és közeli átadásáról szenzációnak kijáró felhajtással tette közzé az MTI, s nyomában a lihegve igazodó magyar sajtó. (lásd például a kolozsvári Krónika beszámolóját) Amíg csak rádió- és tévés hírt gyártottak az eseményből, azt lehetett hinni, hogy egy mostanig elveszett székely krónikát fedeztek föl az OSZK egyik szekrényében porosodva, pedig valójában csak arról van szó, hogy egy Krakkóban 1559-ben kinyomtatott magyar nyelvű világkalendárium – egyfajta vázlatos világtörténeti kronológia – egyik példánya került elő (amúgy a könyvtár még jó néhány példányával rendelkezik, a könyvnek pedig több kiadása is ismeretes), a kötet pedig valamikor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum könyvállományának részét képezte.

Igaz, hogy az illető példány kalandos sorsa sajtóba illő és kellően megható – van benne második világháború, könyveket és egyéb művelődési értékeket elhurcoló nácik, ugyanezeket az értékeket megtaláló és menekítő derék magyar emberek, egy adag titokzatosság, egy ismeretlen utolsó tulajdonos, aki gyaníthatóan brassóiként névjegyével látta el a könyvritkaságot, de a hír által ráaggatott székely jelző inkább csak annak szól, hogy szerzője a 16. században élt, Károli Gáspárral kortárs Benczédi Székely István nevezetű protestáns tiszteletes, aki Gönczön fejezte be pályafutását. Szóban forgó művéről ezt írja a Magyar irodalom története:

„Legnagyobb szabású művét, a Chronica ez világnak jeles dolgairól (Krakkó 1559) című történeti munkáját Németi Ferenc tokaji kapitánynak ajánlotta. Németi, a gazdag nemes, maga is literátus hajlamú ember, énekszerző s akkoriban már a reformáció svájci, szakramentárius ágának legfőbb támogatója. Míg zsoltárainak magyarázataiban Székely még a mezővárosi polgárság érdekeit hangoztatva élesen kikelt a feudális urak ellen, addig tíz évvel később írt világkrónikájában – a magyar reformáció általános fejlődésmenetének megfelelően – már inkább a szakramentarizmusban a saját vallásos irányzatát is megtaláló nemességhez igazodott.

Munkájának egyik legfőbb célja, hogy a történelmi eseményeken keresztül egyrészt a reformáció jogosultságát igazolja, másrészt, hogy bebizonyítsa a római egyház teljes eltávolodását az eredeti keresztény tanítástól. A művében megnyilatkozó történeti látás és világkép melanchtoni eredetű. Forrása főleg Melanchton barátjának, Johannes Carionnak Chronicája (1532), de sokat merített Johannes Funccius Chronologiájából (Történeti események időrendje), (1545), Sebastian Münster Cosmo-{336.}graphiájából (A világ leírása), (1553) is. Magyar anyagát Thuróczy munkájából szemelgette. Műfaját tekintve Székely műve kronológia, azaz fontos és jelentéktelen események egyszerű felsorolása időrendi egymásutánban. Világtörténetének rendszere és kerete az a bibliai eredetű koncepció, amelyet Batizi históriájával kapcsolatban már megismertünk. A török szerinte is az Isten büntető eszköze, amelynek minden keresztény országot a bálványozás bűne (katolicizmus) miatt meg kell rontania. Az utolsó ítélet pedig majd akkor jön el, ha egykor a török hatalma megtöretik. Ebben a keretben helyezte el Székely az évszámok szerint adagolt történeti eseményeket, többnyire csak röviden utalva a tényekre. De nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy vastagon ki ne fakadjon a pápák és a római egyház ellen.

Attól kezdve, hogy a magyarság is megjelent a történelem színpadán, krónikájának gerincét a magyar esemény-anyag alkotja. Persze a hun–magyar azonosság révén a magyar történetet a 367. évvel kezdte... A magyar múlt eseményeit részben a deák-humanista, nemesi történetszemlélet, részben a reformáció vallási nézetei szempontjából ítélte meg. Harcias felekezetiessége és németellenessége egész munkáját áthatotta. Székely műve azonban nemcsak kifejezője volt a protestáns nemzeti öntudatnak, hanem annak megerősítője is. Sokak által és sokat forgatott kézikönyv lett.

Vilmányi Libec Mihálynak a Chronica elé írt verse, a székelyek régi tiszta magyar nyelvére hívja fel a figyelmet, annak követését ajánlja az irodalmi használatban is. A zempléni Libec Székely Istvánnak akart hízelegni e kijelentésével, a Chronica nyelvében azonban különösebb székely ízt nem lehet felfedezni.”

A szóban forgó krónika amúgy megtalálható az interneten, ahonnan digitális hasonmás változata ingyenesen letölthető és tanulmányozható.

A mai hírgyártók fedezet nélküli „székelykedése” viszont, a fentiek ismeretében, sajnálatos kortünet, az említésre méltó kulturális esemény kincstári tálalása pedig a szenzációhajhászás egyik legolcsóbb receptjét követi.

Cseke Gábor