Szabó T. Attila az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárról

A múlt század hetvenes évei közepén (1975-ben) megjelent Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első kötete nagy visszhangot keltett mind Romániában, mind az anyaországban. Történtek természetesen rosszindulatú támadási kísérletek is, de végül mégis csak az elismerés ereje kerekedett felül: olyannyira, hogy a román tudományos akadémia Timotei Cipariu díjat ítélt oda az ígéretes munkának, amelynek csupán első négy kötete jelenhetett meg 1975-1984 között, a folytatást majd csak később, Szabó t. Attila elhunyta után, egykori munkatársai (Vámszer Márta, Kósa Ferenc), továbbá tanítványai hoztak véglegesen tető alá. A 12 vaskos kötetre rúgó mű azóta felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár ingyenes, könnyen és bárhonnan elérhető állományába. Jelentőségéről, multikulturális fontosságáról maga a mű atyja, Szabó T. Attila professzor vallott A Hét 1978-as évkönyvének, személyesen Beke György riporternek.

*

„A Tár célkitűzése sokirányú. Egy új szótártípust képvisel; olyat, amilyet eddig - legalábbis a magyar nyelvtudomány – nem ismert. Egy nagyobb tájegységre korlátozva be akarom mutatni ennek a területnek a szókészletét a maga egykori, életes valóságában. Úgy érzem – ennek mis szántam –, hogy ebben a szótárban valósággal kavarog, forr a nyelv, előttünk születik; előttünk pörölnek, veszekednek, nyájaskodnak, szeretnek, gyűlölnek az emberek. Szavakban. Persze, mindez leszűkített keretben történik, hiszen a múlt nyelvi életét a maga teljes valóságában nem lehet bemutatni. Csak annyit lehet érzékeltetni belőle, amennyi a történeti forrásokban reánk maradt.

...Másik célkitűzésem az, hogy ezt a nyelvet úgy mutassam be, amilyen volt. Tehát nem purista módon szemlélődöm…, hanem azt mondom: a régi nyelv úgy volt teljes, ahogy az írásokban jelentkezik. Vagyis az egykori magyar nyelvbe éppúgy beletartoznak az együttélés során átvett s nem egyszer meg is honosodott román, latin, német, olasz, francia, angol vagy szláv szavak, mint ahogy természetesen beletartozik a finnugor eredetű vagy nyelvünk külön életében belső szóteremtéssel keletkezett szóanyag… Benne a nyelv, az egykori erdélyi magyar nyelv a maga teljességében jelentkezik… Igyekeztem… „lefényképezni” a régi magyar nyelvből azt, ami a források alapján „lefényképezhető” volt. Nem szépítettem, de nem is rútítottam…

A Tár első kötetének megjelenéséig nem állt rendelkezésre olyan szótár, amely az erdélyi magyar nyelv szóanyagát történeti fejlődésében értelmezte volna. Tehát a magyar nyelvet gyengébben ismerő román vagy szász – német – kutató nem talált olyan segédkönyvet, amely megkönnyíthette volna számára a régi magyar nyelvben előforduló szók pontos, helyes értelmezését. Egy mai magyar-román vagy magyar-német szótárban csak a mai vagy a közelmúltban használatos szavak jelentését találhatni meg. Márpedig a szavak jelentése az idők során sokat változhatott, változott…

Lehetséges, hogy lesznek olyan, a magyarban meghonosodott román vagy szász – német – kölcsönszavak, amelyek eredeti, átadás-átvételkori meglétét, hangállapotát a román vagy német kutatók A Tár adalékaiból tudják majd kikövetkeztetni… Az első kötet megjelenése után a bukaresti Akadémia utasítást adott a román történeti szófejtő szótár szerkesztőinek a Tár román vonatkozású adalékainak felhasználására…

A magyar nyelvtudomány mindig rendkívül nagy figyelmet tanúsított a más nyelvekből átkerülő kölcsönszavak iránt. Tudniillik ezeknek a vizsgálata mindig igen tanulságos az átvevő nyelv, ebben az esetben a magyar nyelv történeti fejlődésének ismerete szempontjából.”

Forrás: Haza, szülőföld, nemzetiség. A Hét évkönyve, 1978, Bukarest. 168-170 old.