Lapszemle

„Aki tiszta szívvel az igazságot keresi az Krisztust követi.” Márton Áron üzente ezt Illyés Gyulának, aki bevallotta, hogy ő nem hívő. Domokos Pál Péter Rendületlenül című könyvében olvastam ezt. A könyv címe a Márton Áron püspöki címerén is olvasható jelszót idézi, amely így hangzik: „Non recuso laborem”. Vagyis Rendületlenül dolgozom, illetve Nem futamodom meg a munkától. Bárhogy is fordítjuk, mindenképpen Márton Áron egyik – állandóan érvényesülő – jellemvonására utal. Márton Áronnak a másik, ugyancsak jellemvonásként minősíthető tulajdonsága a nyitottság és a kapcsolatteremtési készség: „ismeretlen, tétova emberekkel is úgy beszél, úgy tud szót váltani, hogy az régi ismerőst, sorsának társát véli felfedezni benne”. Márton Áron együtt érez a hozzá fordulóval. Ezt kellene eltanulnunk tőle mindannyian. És persze még sok mást…

Például azt, hogy Márton Áron világosan látta, miért változott meg Erdély nemzetiségi összetétele. Mindig is voltak Erdélyben románok, de csak azután váltak ott többségivé, hogy a magyar nemesek, a magyar földesurak állandóan románokat telepítettek be a birtokaikra, mert olcsó és engedelmes munkaerő kellett nekik a nagyfejű és több fizetséget követelő magyarok helyett. Erdélyben nagyon sok magyar eredetű román helységnév van, pedig e helységek közül sokban ma már alig lakik magyar ember. Egykori jó urainknak köszönhetjük ezt.

Ugyancsak a Rendületlenül olvasása közben jöttem rá arra, hogy sokszor egy szó sem igaz abból, amit nagy hangon világgá kürtölnek. Legyenek a kürtösök magyarok vagy románok, nagyszájú politikusok, újságírók. Sőt, előfordul az is, hogy egyházi személyek fújják a kürtöt. Legyünk elővigyázatosak! Mert nemcsak a Facebookon jelennek meg szamárságok, hanem lépten-nyomon beléjük botlunk a politikai összejöveteleken, ünnepi rendezvényeken, sőt még a temetéseken is. Ahol a szónokok kihasználják a lehetőséget, hogy saját magukról beszéljenek, dicsekedjenek, önmagukat mutogassák. Ezt tapasztaljuk most is, a rendkívüli állapot idején. Amikor az említettek alig tesznek valamit, véletlenül vagy muszájból teszik azt, de a hőstetteiket naponta többször is elmesélik a tévében. Nem szégyellik magukat…

Az 1800-as évek végén jelent meg egy röpirat, amelyet Szabó Ervin írt a szocialista diákok nevében, s amelyben ez olvasható: „Magyarországon csak azért hozzák a törvényeket, hogy akkor hajtsák végre azokat, amikor akarják”. De legtöbbször eltekintenek a nagyhangon meghirdetett törvényektől, és sohasem tartják be azokat. Megint az az érzésem, hogy a máról szól ez a könyv. Romániában is ezt csinálják mind a mai napig. Gondoljunk csak a nemzetiségi jogokat magukba foglaló törvényekre, illetve törvénycikkekre. Csak azért hozták azokat, hogy kiszúrják vele a világ szemét. Én legalábbis így látom. Lehet, hogy jobb szemüveget kell vennem…

Minden esetre köszönöm Árvay Zsoltnak, hogy kezembe adta ezt a könyvet, amely negyven éve jelent meg, s talán nem ártana újra kiadni. Mert ami benne olvasható, erősen aktuális.

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. április 8.