Lapszemle

Saját nyomorúságunkon nevetünk. Sajnos, ezt nem vesszük észre. Mert ha észrevennénk, akkor levetnénk a szemellenzőt, és az előadás után jobban körülnéznénk a saját házunk táján – de a szomszédainkén is. Sőt, még az ország háztáját is szemügyre vennénk. Hátha így – végre! – meglátnánk a bajt, amely mindannyiunkat sújt. És amelyre talán - még – ellenszert lehet találni. Orvosolni lehet azt. Meg lehet menteni bár egy emberéletet. Mert az máris minőségi ugrás – kimondhatatlan nagy haszon.

Mondom mindezt a Nemzetiségi Színházi Kollokvium XIII. kiadásának előadásait látva Gyergyószentmiklóson. Mindenekelőtt a házigazda, a Figura Stúdió Színház által produkált nyitó előadás – a Három nővér kapcsán.

Albu István, az előadás rendezője mai vidéki környezetbe – és tennénk hozzá: a mai közönséges világba helyezi át és itt szólaltatja meg Csehov szövegét, amelyet eddig, a hagyományoknak megfelelően, rendszerint a költői színház eszközeivel vezettek elénk. Megszépítve azt, ami egyáltalán nem szép. Eltakarva azt, egy társadalom együgyű helyben topogását, ami félelmetesen nagy baj. És nem csak Csehov idejében volt az, több mint egy évszázaddal ezelőtt, hanem ma is ugyanolyan nagy baj. És még a decemberi forradalom után is Romániában naponta szedi áldozatait. Mert ez okozza például a sok emberrablást, kislányok szinte naponta történő elrablását, bordélyba vetését. Többek között ilyen cselekedetekre ihlet az együgyű egy helyben topogás…

És miként a caracali esetből is kiderült, mindez a hatóságok, a rendőrség, az üzleti világ hallgatólagos – sőt, tényleges! – egyetértésével és együttműködésével történik. Tényleges tragédiát fedez a román politikai vígjáték. Engem, legalább is, ilyen gondolatra késztetnek a romániai politikai vígjáték jelenetei.

E vígjátéknak van még egy rákfenéje: a nacionalizmus. Amely a többséget is és a kisebbségeket is döbbenetes cselekedetekre sarkallja. Erre figyelmeztet például a Bukaresti Állami Zsidó Színháznak a Kollokviumon látott előadása, a Jiddis című produkció. A társulat tagjai állandóan komédiát akarnak játszani, és nem, a hajdani anyanyelvükön, jiddisül, hanem román nyelven – azért, hogy több nézőjük legyen. És törekvésük egy szívszorító jelenségre utal – az anyanyelv elvesztésére. A mai Romániában, mint mondták, már egyetlen zsidó sem beszél jiddisül.

Vajon ez történik majd velünk is – romániai magyarokkal? Mert hivatalos helyeken bűn megszólalni magyarul. És máshol sem veszik jó néven. A kormány szerint viszont rózsás a helyzet. A román pártok képviselői világszerte arról szónokolnak, hogy szép hazánkban csodálatosan jól bánnak a nemzeti kisebbségekkel, és egyfolytában azzal dicsekednek, hogy mi mindent biztosítanak számukra. Hát nem tragikus ez a vígjáték?!

Számunkra, legalább is, anyanyelv pusztító. Előbb vagy utóbb mi is a zsidók sorsára jutunk, és a magyar színházakban is megtörténhet, hogy románul fognak játszani….

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. október 16.