Lapszemle

Olyan időket élünk, amikor minden nemes törekvésnek kiderül a fonákja is. Közeledik a csíksomlyói búcsú ideje – pünkösdkor oda kellene menni, ha a szükségállapotot követő vészhelyzetben megengedik ezt nekünk. Mert ott hatalmas tömeg gyűl össze, és az emberek nem két méter távolságra állnak egymástól, hanem egymáshoz szorulnak és állandóan tülekednek, lökdösik, taszítják egymást, hogy jobb helyet szerezzenek maguknak. A búcsúról szóló krónikák fegyelmezetlen tömegről, vásári árusokról és a lelki tartalmak háttérbe szorulásáról tudósítanak. A látványosságok hajszolásáról. Nyilvános korhelykedésről. Duhajkodásról. Szemérmetlen bámészkodásról. Vásári zsibajról és trágárságról. Hol van itt a búcsú? Hát az is előtűnik olykor – amikor a szentbeszédet hallva a tömeg elcsendesedik.

A búcsú olyan, mint a búcsúra járók. Jó és rossz, szép és ocsmány, felemelő és szégyellni való megnyilvánulások keveredése, együttese. Ezért igaz és ezért jellemző – mondhatni, tanulságos.

A napokban egy híres román ügyvéd, Marian Nazat tízparancsolatot írt ügyfeleinek – de mondhatnánk, mindannyiunk számára. Hogy világosan lássuk, mit művel velünk a hatalom. Mert a hatalomnak van szüksége a tízparancsolatra – azért, hogy kordában tartsa az ország népét. S hogy ez sikerüljön, a hatalomnak először is pánikot kell keltenie, vagyis olyan súlyos problémákat kell nap-mind-nap felvetnie, amitől a lakosság megriad és maga kéri a megszorításokat, az emberi szabadság korlátozását. Ez lenne az első parancs.

A második sem különb. Azt kívánja, hogy kis ügyekkel, amelyek mindenkit egyaránt érdekelnek, a hatalom terelje el a figyelmet az igazi gondokról. Ezerszer láttuk már ezt! – és nemcsak a kommunista rendszer idején, hanem azóta is. Gondoljunk csak a Klaus Johannis szónoklatára Erdély tervezett elrablásáról – amikor a hatalom tulajdonképpen a küszöbön álló gazdasági válságot kívánja álcázni… S a harmadik parancs: gondosan készítsed elő a durva politikai fogásokat, és alkalmazd azokat lépésről-lépésre, hogy elviselhetőknek tűnjenek. Nincs új a nap alatt!

Halasszad jövőre a kényes kérdéseket – mert a lakosság azt hiszi, és lehet, hogy joggal, hogy amit jövőre ígérnek, arra nem is kerül sor. A halogatás lenne, tehát, a negyedik parancs. Ami ezután következik, már gyermekjátéknak tűnik. Az ötödik parancs, például, gyermeteg szólamokkal nyugtatja a lakosságot. A hatodik az érzelmi hatást hangsúlyozza, mert mint ismeretes: „az érzelem a logika és az észszerűség halálos ellensége”. De nem is kell odáig menni. A hetedik parancs szerint elég, ha az elemi osztályokban elhanyagolják az oktatást. Hogy miért éppen azokban az osztályokban? Mert ott alakítják ki a tanuló gondolkodásmódját. Hátborzongató! – nemde? Akárcsak a nyolcadik parancs, amely azt írja elő, hogy tegyük általánossá a középszerűséget. A kilencedik pedig a bűnösség-érzet kialakítását jelöli meg célként. Mert ha bűnösnek érzem magam azért, ami az országban történik, akkor csendben ülök, szégyellem magam, nem merek lázadozni. És végül a tizedik: győzd meg a lakosságot, hogy a hatalom nem akarja manipulálni őt. Hanem mit tesz vele? Talán kihasználja?

Ugyan, kérem, túl sok a kérdés! A vészhelyzetben majd megoldódik minden...

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. május 13.