…avagy amikor az antropológiák találkoznak

A kilencvenes évek közepe volt talán a magyar kulturális antropológusok első komolyabb találkozóinak, szakmai konferenciáinak egyik felívelő időszaka (akkor épp Miskolcon indult új egyetemi szak, kicsivel követve a budapestit…), s az első megmutatkozások is jelezték már, hogy folkloristák, tárgyi néprajzosok, néprajztörténészek, szociológusok is találhatnak kizáró meg bekebelező, elméleti és módszertani hasonlóságokat – ahogyan rokonságokat is. Az időközben lepergett évtizedek intézményesülni engedték magyar és román földön is a kultúrakutatás új irányát, sőt azóta már irányzatait is, további iskolák és műhelyek alakultak, sok száz antropológus végzett egyetemi szakon, s talán részlegesen le is tisztultak a térségi-szakmai-módszertani-tematikai különbségek a különféle felsőoktatási és akadémiai kutatási szférákban. Mostanság talán az „öndefiníció” helyébe a tudásterület új önkeresési programja, átalakult feladattudata, árnyaltabb karaktere és megsokszorozódott módszertani bázisa kínál… – vitát, egymásra találást, elkülönböződést, tematikus csoportosulást, s oly sok minden mást is. Lett vizuális antropológia és orvosi, lett katonai és művészeti, lett zenei és festészeti, irodalom- és táncantropológia is, meg turizmus, meg Afrika, meg hispanisztika, délamerikanisták tematikus köre, s lett a szent helyeknek, a filozófiának, a történettudománynak, a jognak, a bűnüldözésnek, a romológiának, az ökölógiának és még seregnyi területnek „saját” antropológiája.

Egy szegedi egyetemi konferencia volt rendezője, késztetője és serkentő közege 2016-ban Bölcsészkaron megrendezett nemzetközi találkozónak, melynek két előadási napján mintegy százas nagyságrendű előadás került terítékre A találkozások antropológiája címen. S bár talán e képzet, hogy „már a találkozásoknak is van antropológiája” – esetleg sokak számára disszonánsan hangzik, sőt a tudományelméletek távolából/magasából még tán provokatívnak is –, de ha úgy nézzük, mennyiféle irányba indult és hány ponton mutat egykoron és ma is a kultúrák, népek, szemléletmódok, közeledések, megértések és reprezentációk iránti elköteleződést a kutatók roppant széles, sőt egyre gyarapodó köre, akkor már sokkal kevésbé meglepő mindez. Sőt, mivel a szakmai horizonton hitek és tudások, tudományok és képzetvilágok sajátlagos metszete, összegzési vagy összehasonlító lehetőségek kies választéka jellemzi immár a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság /MAKAT/ profilját, nem túl rejtélyes az sem, hogy épp e konferencia előadásainak válogatott tanulmánykötetével indította a Társaság kiadványainak lassan már egyre gyarapodó tematikus sorozatát. S bár a korábban kiadott kötetek ugyancsak mutatják a vallásantropológiai, kutatásmódszertani, iskolák és irányzatok sokasága közötti kapcsolódások, inspirációk, elköteleződések komplex rendszerét, de a lehetséges partnerségek körében a tematikus hívószavak köré kiépülő tudományos légkör kisugárzásait és hatását jól jelzi e tudás-találkozó ténye, előadói tömege, végül pedig a konferencia-kötet is. A találkozások antropológiája csábos cím, de kellőképpen parttalan is…, ennek légköre hozzávetőlegesen át is hatja a kiadványt.¹ Tegyük hozzá: szerencsére. Mert mind a Társaság, mind a szakma szerény szégyene lenne, ha nem termelné ki önnön létének, iskoláinak, irányzatainak sokféleségét. De mert kialakítja, formálja, sokszorozza ezeket, így mintegy alapfeladattá is lehet a találkozás mibenlétéről antropológiázni. Kutatók, akik akár önmagukat és egymást is kutatják, elemi módon azt teljesítik, amire hivatástudatuk készteti őket…!

A megfigyelő, kérdező, kutakodó és válaszkísérletekkel operáló szakmai légkör már a konferencia szekcióiban is tükröződött mint lehetséges találkozások elméleti, módszerbeli és tudásterületek közötti alapkérdések sora, imígyen indokolt is a Szerkesztők sarkosnak tetsző sejtetése az Előszó 5. sorából: „A találkozás létrehozza és fenntartja a kultúrát. Nélküle nincs emberi civilizáció, nem alakulnak ki a társadalmak, közösségek, vagy családok. Találkozások nélkül gyakorlatilag nem lenne semmi, amit elemezhetnénk, és nem lenne senki, aki nem létező elemzéseinket számon kérné rajtunk…” (7. oldal). De – éppen mert azt sem tudtuk, hogy a találkozásoknak is lehet antropológiája –, a kötet ettől kezdve önmagában is izgalmassá válik…! Lehet-e, s mi az, s meddig az vagy hogyan is az…?

Csak röviden lehetséges lapozgatnom, de takarékosságra sarkall, hogy korrekt ismertető, sőt előszó és tartalomjegyzék is megtalálható a kiadványról a Társaság elektronikus oldalán,² úgyhogy ami itt a találkozási kapcsolatháló részévé válik, az sok esetben a hitek (Horváth Márk – Lovász Ádám, Csáji László Koppány, Abdessamad Belhaj, Anna Kérchy előadásában), a kultúratudomány (Chris Hann, Kathryn M. Hudson, Sz. Kristóf Ildikó, Baumann Tímea, Tamás Ildikó, Schiller Katalin, Lovas-Kiss Antal szövegében) vagy éppen a kortárs antropológiai perspektíva-változás terén megtett kitérők, útbejárások, rátalálások és természettel kialakított kapcsolatok vidékén tükröz újdonságot. Ami még ezeken túl is jelentős összefüggés-hálóba helyezi a szempontok, módszerek, értelmezések sokaságát (egy konferencián, ahol három kontinens tíz országából jövők adják elő válogatott tudásterületi tapasztalataikat, ott eleve a találkozás a legközösebb többszörös), viszont a hívószó, a tematikus vonzáskör a legkülönb értelmezések szerinti érintések, ráismerések, felfedezések, intimitások körére volt érvényes élmény – sőt, ezek alig megfogható terére, tudásterületi határvidékek lehetőségére, kölcsönhatások köreire, válaszok eltéréseire is jellemző válaszkísérletek széles horizontja volt a természetes. A kötet azonban nem közöl minden szöveget, kivonatot sem, csak az előadások egy válogatott-szűrt körét, amelyeket a tematikus körvonalak elméleti megközelítéseihez igazítva Régi Tamás közöl először „kreatív határvidékek” főcímmel egy jól megfogható elméleti keretet, Wilhelm Gábor meg egyenesen a „kontaktzóna” más tudományterületeken helyszíni részvétel alapján megtapasztalható tudásteret és metodológiát jelöli ki az antropológia-etnológia-kultúrakutatás számára érvényes tudástapasztalat nyomán. E hitek és tudások, tudományos leírások és életközeli élmények határvidékein zajló viták, megismeréselméleti perspektívák egyúttal az eredeti, a szándékolt, az értelmezés mélysége és kiterjedése alapján elkülönülő, majd közössé váló, esetenként muzealizálható tudásjátszmák ismertetésével gazdagítja a kulturális találkozások módozatait (gyarmatosítástól hatalmi vagy kulturális kölcsönhatások jelenlétéig, nyelvi készletektől konfliktusmegoldásig, homogén földrajzi tájak és eltérő történelmi korfelfogások együttes jelenlétéig számos elmélet parallel jelenlétéig). A kötet tehát nem a felszínes, hanem épp a mélyrétegekben zajló elérési, kultúrafenntartási, kölcsönhatás-elméleti, kapcsolat-függő, akár kereskedelmi, akár kultúrafüggő érintkezési erővonalakat rajzolja a tudástérbe, ide értve turisták, menekültek, gazdálkodók, cserekapcsolati kölcsönhatások, szakrális értéktartományok, s közeli vagy távoli etnográfiai leírások, interpretációs sémák és újítások tematikus csokrát is.

Egykoron az antropológia/etnológia a gyarmati jelenlét, kényszer és ráhatás, őslakos válasz és érintettségi motivációk sokféle tartományát összekötő szemléleti híd itt már egyértelműen jelzi a szakmai normák és respektált tudások találkozását, kiváltképp azzal a rétegzetten specifikus társadalmi közeggel, ahol a kutatók megfordulnak, s fölmutatja azt a háttérvilágot is, melyben a kölcsönhatások maguk is tudásvilágokat formálnak, hit-szférákat képeznek le, társadalmi közéletet jellemeznek vagy tudásterületi határok közötti átjárást, átlátást bizonyítanak a kortárs gondolkodók számára. A találkozást már maguk a témakörök, vallások, hitek, társadalmi környezetek, tudományos aspektusok párhuzamai is közvetítik: például a kontaktzóna mint terep az etnográfia és muzeológia közös horizontján (Wilhelm Gábor) nem csak a térben találkozik, hanem a néprajzi, szociálantropológiai és kulturális antropológiai szemlélet összekapcsolódási területén is…, vagy jelen van ugyanez Hofer Tamás munkásságában, amit Chris Hann saját térségi kutatásaiban (Tázláron) egykor megkezdett és Hoferrel összehasonlítási felületté tehették… Vagy éppenséggel az idői és térbeli távolság párhuzamai közepette is feltaláljuk, amely egy pueblo indián közösség 1896-os fotóján és ennek befogadásán át Aby Warburg művészettörténész és az ismerős/idegen értelmezési szférákba vezető útjaiként láthatók meg találkozási helyszínként Sz. Kristóf Ildikó tanulmányában. De mert találkozások a kontaktusok egyszer képzeleti, máskor közvetlen és valódi területein egyaránt magukba fogják s terek és terepek, habitusok és tapasztalatok, értelmezések és válaszok mikéntjeit is, ezért itt nemcsak a terepkutatások évei-évtizedei lényegesek, hanem például a generációs szemléletkülönbségek (Baumann Tímea tanulmányában és másképpen Schiller Katalin írásában), a média-hatások, interpretációs közegek és értelmező közösségek kölcsönhatásai is rangot és szerepet kapnak (így konkrétan Lovas Kiss Antal, Yuko Kambara, Abdessamad Belhaj, Anna Kérchy vagy Tamás Ildikó írásában). Az értelmező világ érvényessége, avagy amikor nemcsak „a terep” keres választ, de a válasz maga is (tudás- vagy képzeleti) terep, izgalmasan mutatkozik meg Horváth Márk és Lovász Ádám dolgozatában, akik A szörny szája. Hibriditás és poszthumanitás a szörnykutatásban címen a filozófusok aspektusából beszélik el a kultúrtörténet szörnyeit, s a rettentő alakokat mint „kulturális testeket” mutatják fel, akiknek pusztító entitása mégis kitartóan jelen van az emberi normarendszerekben, rémületes világképekben. S mert a határzónák valójában nemcsak testesült, vizualizált, tárgyi mivoltukban is kezelhető létezésformák, ekként még tüneményesebb alakokat öltenek „az energia, rezgés, Szentlélek” ködében, ahol egy új vallási mozgalom csoporttagsága képviseli az érintéses gyógyítás eszközkészletének birtoklását Csáji László Koppány dolgozatában.

De megannyi más szférában is ott ül lényegiként a kölcsönhatás, találkozás vagy érintkezés. Ilyesféle „érintések” köszönnek vissza Donatella Schmidt, Giovanna Palutan és Beatrice Gaborin északkelet-olaszországi (venetói) és római esettanulmányaiból, akik az Olaszországban landoló menekültek ellátásának jelképtárával is foglalkoznak, s akikre szinte rímel Abdessamad Belhaj a magyarországi muszlim közegben készített kutatási áttekintése a vallási előírásoknak és a környezeti hatásoknak kitettség terén, vagy amiként Kathryn M. Hudson afrikai rabszolgák és indiánok leszármazottaik identitás-narratíváiban láttatja a múlt-jelen-jövő élményét, meg ahogy Kérchy Anna a ’másság’ zsidó származású cirkuszművészek visszaemlékezéseiben föllelhető ellenállási stratégiáit jeleníti meg hihetetlen intenzitással. Mindezek mint tereptapasztalatok sokféle körkörösségen át hatnak azután vissza a bevezető megállapításhoz, hogy ugyanis „a találkozás létrehozza és fenntartja a kultúrát”… Hisz legtöbbször nemcsak fenntartja, hanem a kultúra egésze maga is lehetséges és valós találkozások univerzuma.

Az emlékezet és az imázsformálás esettanulmányai, a tudástapasztalat és az idői párhuzamok komplex rendszerei a zajló létben nemcsak a kultúrakutatókat érdeklik, s nem pusztán tudományos kérdéskörként metszik ki a maguk relatív érvénytartományát a mindenkori találkozások világmegismerési komplexitásából, hanem rész-válaszokat is formálnak a tudományra visszaható eredendő kérdések eszköztárán át, újabb találkozásokon át. A hitben, tudományban, közéletben, közösségben kialakuló entitások azután majd egy másik lehetséges dimenzióban lelik meg önnön interpretációs színterüket. Talán ott, ahol a mindenséggel lehetséges találkozás és ennek rejtekező világai nem a Nagytudományi hipotézisekben, Rendszerszintű hasznosságokban, Innovatív praktikusságokban találják meg önnön túlélési rejtekhelyüket, hanem az emberi egyetértések, el- és megértések közös színterein is, ahol ugyanúgy gondolatok és kérdések, tudások és válaszok, titkok és alkalmi megfejtések világaival formálnak újabb kapcsolatokat…

A. Gergely András

1 The Anthropology of Encounters / A találkozások antropológiája. Szerkesztette Lajos Veronika – Povedák István – Régi Tamás. Magyar Kulturális Antropológiai Társaság, Budapest, 2017., 252 oldal

2 https://sites.google.com/site/makatinfo/hirek/A-talalkozasok-antropologiaja-kotet ; ugyanitt ismertető Vukov Anikó Veronika olvasatában, http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2018/3/12.pdf