Történeti célú sajtóbúvárkodás vagy tájékozódó érzékenységű tematikus gyűjtés aligha kerülheti meg, hogy odaforduljon figyelme a nem direkten gender-tematika, de lényegi vonásait szemlélve még a nőtörténet egyes időszakait, szereplőit, jelképhordozóit, „celebeit” vagy hétköznapi asszonyságait bemutató monográfiára. Az elágazó históriák személyessége és történetisége azonban egyenesen afelé terel, hogy készséggel belássam: a mindennapi női(es)séget illusztráló szándékok, korszakok, elemzések nem ok nélkül taglalják elkülönülten a munkásasszonyok mosástechnikáinak, a sportoló nők győzelem-praktikáinak rejtelmeit, hanem megvan ezeknek saját íze, önálló bűvköre, sőt ez meglepően gazdag is. Minden attól függ, milyen mélységig és milyen szándékkal lapozgatjuk a szakirodalmat…

A teljesség igénye nélküli megnyugváshoz, egyben a kellően ápolt belátásokhoz is szükség van azonban a forráskutatásokra, elemző mélyrétegekre, árnyalt illusztrációkra. Ilyesféle lévén épp a kezemben, (mit tagadjam) valósággal úgy érzem magam, mint a kitűnő fiatal szerzőpáros Papp Barbara és Sipos Balázs emancipálódni vágyó hősnői, „konzervatív feminista” lelkületű asszonyságai, nőpolitikai dilemmákkal dacosan küzdő diplomás delnői és szilfid diáklányai… Fűzőm is legyen – meg mindent mutassak is magamból…, hűséges is lehessek – meg példás családanya, visszavonult decensséggel éljek – de művészi életképem ott viruljon a Magyar Női Szemle oldalain…, nemzeti példakép is lehessek – meg a progresszív értelmiség szerves része is. Csak ehhez hasonlíthatóságában lehetséges viszont, hogy amennyiben lehetséges, minél több árnyalt részletrajzot adjak a műből, melynek amúgy historikus gazdagsága és korszakos képet széles horizonton fölmutató karaktere a nőtörténeti kutatásoknak nem csupán kiegészítője, hiánypótló opusza, de jövendő forrásműve is lehet akár…, főleg akkor, ha észreveszik – a nemcsak mozgalmárok, a nemcsak (leg)újkoros történészek és a nemcsak (poszt)modernista feministák. Mert hát észre kell venni e jól strukturált, választékosan tagolt, olvasmányos érzékenységgel megírt tudományos munkát! Csak hát milyen mélységig és árnyaltságig…?!

Az írásom címébe emelt hármasság egyenként is talányos vagy rétegzett, s így közelítéseim is csak hozzávetőlegesen pontosak. A Modern, diplomás nő a Horthy-korban című kötet,ⁱ Papp Barbara és Sipos Balázs monográfiája oly módon kínál szinte elemző tájképet vagy széles horizontú pillanatfelvételt egy komplex történeti kor még rétegzettebb társadalmáról, ahogy az egyes tematikus részkérdéseiről nyugodtan elmondható, és a korabeli/mai narratívákba ágyazott kánon-rendszerbe is illeszthetővé válik egyszersmind, s ahogyan csak ritkán teszik-tehetik a mikrotörténeti munkák is. E „neobarokk társadalom” klasszikus szociológiai és társadalomtörténeti forrásművei a feminizmus első magyar hullámának leírásával jobbára végződnek is – szerzőink munkája azonban lényegileg itt kezdődik. Nem „a nőiség”, az anyaság, a keresztény középosztályiság, vagy a békeidők család-, cseléd-, alkalmazotti- és értelmiségi nőtörténeti színterei lettek puszta vizsgálódási felületeik, hanem mindezt körülvéve a nőoktatás, a felsőfokú képzés, a szakmatörténetek, a diplomás nők presztízshelyzete, a női aktivitások társadalmi és politikai, sajtónyilvánossági és világképi belvilágai is. Hétköznapi hőseik, e korszak teoretikusai, mozgalmárjai, nyomásgyakorlói, ideáljai, a két háború közötti idő példasorsai, hátrányos helyzetbe szorított feltörekvői, útkeresői vagy hivatásőrzői is kaptak itt kellő megjelenítést, de tágabb íven a Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint fémjelezte idők teljesebb „nőpolitikája” is. A hazai modernizációs folyamatok társadalmi kihatásai, a férfisorsokkal összevethető érvényesülési modellek, valamint a feministákon és a tömegbefolyásoló divathullámokon túli kulturális miliők eltérő normái szerint élő nők emberjogi törekvései itt nemcsak egyszerű emancipációs trendek hordozói. Sokkal rétegzettebb maga a nőiség, az ideál, a szerepkészségek, a kötelezettségek, a férfi előjogokkal szembeni eljárásmódok historikuma, semmint hogy beleférne a „keresztény-nemzetinek nevezett időszak” szociális és politikai kereteibe. A Szerzők itt is az aktivitásokra, a szellemi munkás lét esélyeire, környezetére, legalizálására, az új szerepkínálat fogadtatására, családi támogatottságára, egyházi vagy nőegyleti bázisaira, női lapok és országos sajtó diskurzusaira fókuszálnak, belevéve a női hivatások megannyi formaváltozatát, a művészetben, irodalomban, nyilvánosságban, szociális szférákban megjelenő nőiség komplex „politikumát” is. Lehet, korábban csak egy-egy uralkodó-nej vagy (haj)koronás női fő gondolkodására fókuszáló, elbeszélő historikus gondolkodásmód adott ilyesmikről némi körképet, de itt a 20. század ildomos, részben a háborús férfi-veszteségek okán is megszaporodó női szerepvállalások, presztízs-többletek és érvényesülési modellek hasonló értelmezés és értékelés tárgyává lehettek.

A Szerzők kalauzolási alapossága hazai nőtörténet e szociábilis érzékenységgel is jellemezhető korszakába, meg a szocialitás új dimenziónak rejtekébe, azt is jelzi, hogy a diplomás nőket és politikai-társadalmi helyzetüket nemcsak a státusz, a konvencionális szerepek, a tradíció-kötöttség felől mutathatják meg, hanem azt a gondolkodási „ívet” is kivetíthetik, melyen a feudális hangoltságú klasszikából a szecessziósodáson át a modernista szerepjátékokig és a funkcionalista-pragmatista programosságig egy sereg emancipációs rutin felfejlik, mutatkozásokban fénylik és árnyalatokba szürkül. Az urambátyámos feudalista, majd a kora-polgári korszakkal szembeni „konzervatív feminista” törekvés, erre következően a diplomás nők (lapszerkesztőtől a közszereplőig, ügyvédtől az állatorvosig, iskolaigazgatótól a konzervatív nőegylet-vezetőig, újságírótól a gyógyszerészig, filozófustól az országgyűlési képviselőig) megannyi státusz, világnézet, vallási csoport, foglalkozási- és hivatásrendi kör, ideák és „celebritások” széles köre kerül itt terítékre, legtöbb esetben aprólékos kutatómunkával föltárt fotóanyag, saját szerkesztésű összehasonlító képletek és példák, az eddig hiányzó intézményrendi és iskolázottsági mutatók többrétegű forrásközléseivel bővítve. Ezáltal többes árnyalatú képet kapunk a „jó és a rossz” nők korabeli fogalmairól, a nőpolitikai vitákról, az anyasági ideálokról, a nemzethiányt pótló funkcionalitásról, a háztartásból a munkák szélesebb választékába bekapcsolódó és iskolázottsági mutatókkal a férfiakat versenyre hívó példákról, személyes portrékról is. Milyen volt, s miképpen lett mássá mindaz, ami a „nőies” fogalmához társult? Milyen modell „a családanya”, ha keresztény középosztályi, vagy ha a korszak értelmiségi útjait „fajpolitikai” gesztusokkal és nemi megkülönböztetési allűrökkel elzárni törekvő politikai indolencia ellenére is diplomássá válik és közéleti pályára indul? Ilyesféle kérdések körébe illeszkedik mint a konkrét és önálló fejezetbe emelt személyiség, Dr. Magyary Zoltánné Dr. Techert Margit portréjával illusztrált sorsképletek fölidézése is.

Parttalan példatár áll talán rendelkezésre, ha a női szerepek, lehetséges státuszok, befutott életpályák vagy kifutni lehetséges karakterek egyre szélesedő körét nézzük. A nőiség kötetbeli kontextusa nemcsak a politika, a szüfrazsett-hatások importja, a konyha és a gyerekszoba, piac és cselédválasztás, kalapbolt és kávéház közötti miliőket pontosítja, hanem a munkavállaló, a gazdasági piacon vagy a tradicionális szerepeket a megélhetési lelemény cseleivel kipótoló megoldásokon túli mindennapi „nőkultúrát” és közfelfogást is illőképpen körülvizsgálja. A lexikon-szócikké vált nő és az emancipált dolgozó hölgy, a nők képességei és a szépirodalmi ábrázolásban (szorgos anya, hű feleség, háztartásbeli, házicseléd, megcsalt esetlenség, erotikus vámpír, konfliktusvállaló harsona és direktívákat osztó házisárkány…, stb.) itt is megjelenő variációk, akik révén a Szerzők a nőideálok és ikonok, családépítők és politikai háttérszereplők mind az emancipáció folyamatának árnyalatai felé invitálják a kutakodó olvasókat is. E széles körkép a zárszó helyetti összefoglaló áttekintésben a női cselekvés, női sors, a leküzdhetetlenül leválasztott partnerség fejlődéstörténetét is kínálja, a többszörös hátrányhelyzetből a feltörekvő személyiségek esélyrajzával bővítve ki az elbeszélhető modern diplomás nő korszakos históriáját.

A. Gergely András

Az ismertető korábbi közléshelye: Magyar Tudomány, 2019.

i Napvilág Kiadó, Budapest, 2017. 339 oldal