Lapszemle

A Ritkán látható történelem c. blog jó ideje izgalmas, szöveges és képi anyagokkal világítja meg távolabbi és közeli történelmi események kulisszáit, mindennapi fordulatait.

Nemrégiben a csehszlovákiai „prágai tavasz” elfojtására indult „testvéri” csapatok egyik magyar résztvevőjének hiteles élménybeszámolóját olvashattuk a blogon. A szöveg az egykori sorkatona eredeti naplója alapján készült, az 1968-as invázió ellentmondásos napjaiban. Csak sajnálni tudjuk, hogy szerzője nem egyezett bele abba, hogy a blog harmadik személynek értékesítse az akkori „hosszú, forró nyárról” készült beszámolót, ezért mi most csak felhívjuk a figyelmet az interneten itt elérhető dokumentumra.

A félszáz évvel korábbi események már azért is nyomasztóak voltak az akcióban részt vett magyar katonák számára, mert többen már leszereléshez készülődtek a sorkatonaságból, amikor váratlanul riadóztatták a szerző egységét. Ez a riadó más volt mint a többi, akárcsak azok a szokatlan harci feladatok is, amiket a nyár folyamán egyre gyakrabban kellett teljesíteniük. „Akkor persze még nem sejtettük, hogy bár még több mint három hónapunk volt hátra a katonaidőnkből, mi már sem szabadságra, sem eltávra, de még kimaradásra sem fogunk többet menni” - olvashatjuk a beszámolóban. A másfajta riadó ezúttal nem járt kapkodással, sürgetéssel, s úgy tűnt, hosszú küldetésről lesz szó.

A legrosszabb az lehetett, hogy senki nem mondott (mert nem mondhatott) semmi bizonyosat, pontosat; mindent titokban kellett tartani. A csehszlovák határ közelében letáborozott katonák el voltak zárva a külvilágtól: újságot nem kaphattak, levelet nem írhattak. A nagy titkolózás ellenére is kiderült a küldetés célja: ha nem a saját tisztektől, megtudtak mindent a Szabad Európától.

A táborozás közel egy hónapot tartott,s ezalatt felkészültek az invázióra, amit a Varsói Szerződés keretében készültek végrehajtani. Politikai felkészítőket kaptak, mind jobban tudatosult bennük a háborús hangulat, s a különben nagyon sok szabad idejükben rákaptak a kártyázásra. A küldetés megindítása előtti napokban a harcosok engedélyt kaptak, hogy egy közeli faluban jól megsörözzenek.

Aztán eljött az időpont, amikor át kellett lépniük a határt. Előzőleg felkészítették őket: harci helyzetben vannak, s ha valaki parancsot szeg vagy ellenáll, az dezertőrnek számít.

A szégyenletes „hadjárat” egyszemélyes történetéről itt olvashatunk. (Periszkóp)