Lapszemle

Legalább is ezt érezzük, valahányszor színházba megyünk.

A Gyergyószentmiklósi Színházi Kollokviumon és Bukarestben az Országos Színházi Fesztiválon látott előadások alapján állítom ezt. Jók ezek a színházi rendezvények, mert többszáz embert kiragadnak a közhelyeket sugárzó televízió karmaiból, megmentik őket a politikusok műkedvelő ripacskodásától, és hazaviszik a polgárt önmagához, bíztatva, hogy van még remény, csak vegyük észre értékeinket, és ne hajigáljuk el azokat a közéletnek nevezett embertelen, hazug világban. Térjünk magunkhoz végre! – erre bíztat a színház. És nemcsak most. Erre bíztatott már az ókorban is, a görögök által feltalált demokrácia idején – és ezt teszi azóta is, valahányszor a társadalom kivetkőzteti az embert önmagából.

És az emberek szeretik a színházat. Bukarestben az Országos Színházi Fesztivál első napján – egyéb rendezvények mellett – hat színházi előadás volt, és egyikre sem tudtam bejutni, még protekcióval sem. A Soniát így csak másnap nézhettem meg. Rendkívül érdekes előadás. A teljes címe: Ez a Sonia. Egyetlen szereplője van, egy 35 éves fiatal hölgy – és a darab első látásra monodrámának tűnik, pedig nem az. A hölgy roppant változékony és szeszélyes – válságban van. Jó hegedűművész, de az Atheneumban koncert közben kihullott a kezéből a vonó. Ez annyira megdöbbentette, hogy elhatározta: tíz évig nem koncertezik többet. Hanem mint tesz? Telefonálgat: szüleinek, barátainak, ügyvédjének, orvosoknak – akinek csak lehet. Egyedüllétében nagy szüksége van rájuk. És csak addig, amíg tetszik a beszédük. Különben kikapcsolja őket… Egy új drámai műfaj – a telefondráma – megszületésénél tartunk. A műfaj szülőanyja Lia Bugnar, aki egy színésznő, Letiția Vlădescu számára – az ő egyéniségét, viselkedését és helyzetét megelevenítő drámát írt. Ez a színésznő ugyanis tényleg hegedűművész volt, mielőtt pályát változtatott. És lenyűgözi a nézőt Sonia szerepében – a telefondrámában. Tudja, hogy mit játszik, és meg is mutatja azt. A darabot érdemes lenne lefordítani magyarra. Bukarestben az Országos Fesztiválon újra megnézhettem a szatmáriak Semmit sem bánok előadását, ahol Keresztes Ágnes alakítását látva, reá osztanám Sonia szerepét. Tehát lenne, aki eljátssza őt a mi színházainkban is…

Jó színházaink vannak, ha olyan sok magyar előadást hívtak meg Bukarestbe az Országos Színházi Fesztiválra – ahol a szatmáriaké mellett ott látható még a kolozsváriak, a sepsiszentgyörgyiek, a temesváriak, a marosvásárhelyiek, a gyergyóiak, sőt még egy magyarországi meghívott, a budapesti Radnóti Színház előadása is. A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadását, A három nővért kétszer is játsszák az Országos Fesztiválon Bukarestben. És annyira kíváncsiak rá a fővárosi nézők, hogy egyikre sem kaptam helyet, még protekcióval sem. Pedig látni szerettem volna, hogyan adják elő máshol, a gyergyószentmiklósi kultúrház falait, udvarát, elúcsarnokát díszletként használó előadást…

Hát itt tartunk! Otthon vagyunk a bukaresti színházakban. Adja Isten, hogy otthon legyünk máshol is, ha már itt születtünk, ebben az országban.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2019. október 23.