Lapszemle

Elkezdődött az iskola, és a tanítót, a tanárt, a diákot egyaránt fojtogatja a képtelenségek áradata. Iskolakezdés előtt tíz nappal a tanügyminiszter belőtt egy lélegzetelállító képtelenséget. Vagyis azt, hogy a kisebbségi iskolák elemi osztályaiban ezentúl tanárok kell, hogy tanítsák a román nyelvet. Éspedig azok, akik végzettségük és eddigi tevékenységük szerint a gimnazistákat és a középiskolásokat tanították. Hogy mire? – azt láthattuk az érettségin. És most? Azzal bízzák meg őket, hogy tegyék tönkre a román nyelv oktatását az I—IV. osztályban is. Mert ott románul beszélni, írni és olvasni kell megtanítani a gyermekeket. Vagyis hasznosítható tudást kell beléjük táplálni. S ehhez – az I—IV. osztályban végzett felmérések szerint a tanítók nagyon jól értenek. Eredményeik sokkal jobbak, mint a tanároké. A tanárok eredményei – az érettségi vizsgák tanúsága szerint – évről évre egyre rosszabbak. Hogy miért? Mert a tanárok már nem tanítják a diákot beszélni, írni és olvasni, óráikon kerülik a kommunikációs helyzeteket. Inkább verseket magoltatnak, archaikus szövegeket boncolgatnak, hosszan és unalmasan, vagy pedig a román hazafiságról prédikálnak – ebből a mindennapi életben nem sok haszna van a tanulónak.

Ezért alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a székelyföldi diákok közül többen is folyékonyan beszélnek angolul – de nem tudnak románul. Kommunikáció kontra nacionalizmus – ez itt a kérdés!

Tehát a kedves romántanárok hagyják békén az elemistákat, és ne zavarják a tanítókat, hanem végezzék jobban és célszerűbben munkájukat a saját területükön: a gimnáziumban, a középiskolában. Ezt kérik tőlük a szülők, ezt várja el tőlük a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége is, akárcsak minden józanul gondolkodó polgár. A tanügyminiszternek pedig az oktalan újítások helyett azzal kellene foglalkoznia, hogy az elemiben elkezdett jó dolgok – a kommunikáción alapuló oktatás – folytatásaként a gimnáziumban és a középiskolában is hasznos dolgokat tanuljanak, őket érdeklő, érvényesülésük szempontjából fontos ismeretekre tegyenek szert a tanulók. Akkor lesz érdeklődés és figyelem a román órákon. Tehát az oktatás tartalmát kell hasznosabbá tenni. Mert a tartalmatlan tudás senkit sem lelkesít.

A romántanár taníthat az elemiben is – miként a tornatanár, a vallástanár, az angoltanár –, nem ez a gond, hanem az, hogy mit tanít és milyen módszerrel. Mert Kolozsváron, például a Talentum Református Iskolában, az elemiben a heti négy románóra közül kettőt a romántanár tart – és az óráján ott van a tanító is; majd a másik két órát a tanító tartja, és begyakorolják azt, amit a tanártól tanultak. Így csinálják már egy éve, és eredményesnek bizonyult. Tehát a hogyan-t is érdemes szem előtt tartani, mielőtt vadul bölcsködnénk vagy tiltakoznánk. Fontos az, hogy végre kormány szinten is felfigyeltek arra: sajátos módon kell tanítani a románt azoknak, akik nem román anyanyelvűek. Hosszú volt az út idáig! És az a fontos, hogy a gyermek érvényesüljön: kommunikáljon azon a nyelven, amelyet tanul.

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. szeptember 12.