Lapszemle

Van egy rossz szokásom. Az évek során bizonyos, leginkább politikai dokumentumokat félre szoktam tenni a számítógépem egyik könyvtárába, és ráadásul emlékszem is rájuk, hogy mikor kell előhúzni. Nos, mostanában az RMDSZ kolozsvári kongresszusához közeledve, egyre gyakrabban hallom, hogy a jövőalkotásra ül össze a szervezet, két hét múlva megfogalmazza, hogy itthon, Erdélyben mit is akarunk tenni az elkövetkező esztendőkben.

Csakhát, szeretnék finoman figyelmeztetni, hogy 2012-ben már megfogalmaztuk ugyanezt, akkor ugyanis nem mást, mint erdélyi gazdasági-társadalmi stratégiát készített a szövetség, és nem is kisebb távra, mint 2020-ig. Olvassunk csak bele a dokumentum bevezetőjébe. „Stratégiára van szükségünk ahhoz, hogy megerősödve kerüljünk ki a válságból. Jövőképre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni a stratégiát.

A javasolt jövőkép: a szülőföldön gyarapodó közösség, magas foglalkoztatottság és termelékenység, valamint erős társadalmi kohézió, majd a mindezekhez szükséges fejlesztési tervek kidolgozása és végrehajtása.” Ezt követően a dokumentum sorraveszi Erdély fejlesztésének forrásait a 2020-ig terjedő időszakban és úgy találja, hogy ezek 30 % -ban európai uniós , 70%-ban pedig hazai, azaz települési, megyei és országos költségvetési források kell legyenek . “Javaslatunk alapelve a szülőföldön való gyarapodás, vezéreleme pedig az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés” – fogalmaznak a hét évvel ezelőtti dokumentum szerzői, majd mindezeket lebontják szakpolitikai illetve regionális dimenziókra. A szakpolitikák mindenekelőtt az iparpolitikával, agrárpolitikával, erőforráshatékonysággal, a vállalkozásokkal, a versenyképességgel foglalkoznak, a regionális felbontásokat pedig Székelyföldre, Partiumra, Bánságra, Közép-Erdélyre és a szórványvidékekre vonatkoztatják, méghozzá sok-sok apró részletre lebontva.

Amint újból elolvastam a félszáz oldalnyi javaslatcsomagot, csak úgy csendesen eszembe jutott: mi történne, ha a kongresszus előtt előhúznák, eljuttatnák a küldötteknek és mielőtt nekivágnának az új jövőkép felvázolásának, legalább pontról-pontra megnéznék, mi is történt az elmúlt években ennek a dokumentumnak a szellemében, milyen cikkelyeket lehet kipipálni, vagy hol kellene ráerősíteni. De nincsenek illúzióim, egészen biztosan nem így fog történni. A fenntartható fejlődéstől az autonómiáig, a beruházások gyarapításától a kivándorolt fiatalok visszafordításáig túl sok elméleti összeállítást, rengeteg tudományos szakdolgozatot láttam én már az elmúlt években, a kistestvérekről, a legkülönbözőbb témájú megvalósíthatósági tanulmányokról nem is beszélve, amelyekkel nem csupán kis helyi vízfolyásokat, hanem Oltot, Marost, Küküllőt vagy más folyókat lehetne eldugni.

Nem tagadom: valóban szükség van a hosszútávú gondolkodásra, egy országos fórumnak ez kötelessége. De az is, hogy mindig számbavegye a történteket, ne vesszen el jelenlegi politikai helyzet apró részleteiben és arra építkezzen, amit már elkezdett. Ha ugyanis mindig előlről kezdünk mindent, akkor ahhoz mérhető a haladásunk is. Úgy tűnik, hogy megyünk előre, de mégis csak egy helyben topogunk. Ezen kellene már változtatni.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. február 8.