Nem bizonyos, hogy sűrűn rákényszerülünk bármely hit eredet-mélyi és értelmezés-történeti rétegeibe belelátni. Kaland az ilyesmi, mintegy akárkinek, s lehet, inkább ünnepi pillanat, időszakos teszt, elszámolási vagy mérlegelési alkalom, amikor megtesszük. Talán remélhető, hogy ehhez forrásaink, hátterünk, lelki és adattári készletünk is megvan – de hogyan alakul vajon, ha nincs. Vagy nem az van.

Meglehet, ehhez a jószándékhoz szolgál ajándékképpen a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja és a Kairosz Kiadó közös sorozata, melyben fordítások és forráskiadások látnak napvilágot. A monográfiák sorozatszerkesztői, Heidl György és Somos Róbert, akik maguk is szerzők olykor ugyanott, Lactantius, Nagy Szent Gergely, Órigenész és mások mellett a monografikus-tematikus feldolgozások kies sorát jelenítik meg hazai és külföldi szerzőtársak tollából, s emellett a maguk monografikus opuszaival. A Catena sorozat fölöttébb izgalmas művei között helyet kapott Tóth Judit: Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben, Sághy Mariann Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384; Somos Róbert: Alexandriai teológia; a Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban I-II. kötet; Pesthy Mónika: A csábítás teológiája; Robert A. Markus: Az ókori kereszténység vége; Kendeffy Gábor: Mire jó a rossz? Lactantius tológiája – és számos izgalmas tematika, melyek ismertetésére még a beavatott szakértők szűk köre is csak ritkán vállalkozik. Ritkán, mert óriási művek, impozáns alakok, megkerülhetetlen szerzők, irdatlan korszakok, végesincs teóriák lakoznak e rövidke címek mögött, s talán épp annyi évszázad kell másodolvasatuk megformálásához, mint újrakiadásukhoz, újraértelmezésükhöz, elfogadásukhoz.

Ennek dacára sem érdemes úgy fellapozni bármelyik vaskos kötetet, hogy a reményt nem illesztjük fohászként a megértés lapjai közé. Ekként járok el alább magam is, mivel laikus olvasó, érdeklődő volnék csupán, késznek látszódva ugyanakkor arra, hogy a teljesség legreménytelenebb szándéka nélkül, de legalább hírét keltsem egynémely kiadási tételnek. Ezek egyike most Órigenész (185–253) munkája, a Kommentár János evangéliumához, mely kétségkívül az ókeresztény tudományos gondolkodás és spiritualitás egyik legmarkánsabb műve. A Szerző hatalmas életműve révén meghatározó alakja az ókori görög nyelvű keresztény tudományosságnak, s aki a rendszeres teológia, az apologetika, az exegézis és a lelkiségi irodalom különböző tartományaiban hátrahagyott életművével, ráadásul az ó- és újszövetségi szent szövegek helyes olvasatának megállapításával és magyarázatával gyarapította a későbbi évszázadok értelmezőinek értelmezési készleteit is. A János evangéliumához hatása (lévén az első reánk maradt újszövetségi kommentár) mint evangélium-magyarázat is a teológus egyik legterjedelmesebb munkája, amelyet más műveivel együtt mecénása, Ambrosziosz kérésére készített Alexandriában és Kaiszareiában. A munkája és munkássága legfőbb elemét formáló szándék, nevezetesen hogy a szent szövegek helyes olvasatának megállításaihoz magyarázatokat csatoljon, Órigenész számára a János szerinti evangélium kitüntetett jelentőségének fölbecsülésével volt rokon. Érdekes, és figyelemre is érdemes, hogy munkája több önéletrajzi elemmel és „lenyomattal” válik pontosíthatóvá, bár levelezéseinek eredetileg sok kötetéből csupán két megmaradt darab körvonalaz ilyen inspiratív jegyeket, de Euszebiosz későbbi jegyzése szerint már gyermekkora óta a szent iratok tanulmányozásával töltötte idejét. S miközben ifjan már hellén tanulmányokat végzett, grammatikoszként is működött, majd tizennyolc éves korában az alexandriai katékhéta iskola vezetője lett, idővel rendes filosz módjára könyvei eladásából fedezte filozófus-aszketikus életmódja hátterét, közben héberül tanult, az Ószövetség fordítására vetette rá magát, a profán filozófia oktatásával kereste kenyerét, s írásműveivel nyert el oly hírnevet, melynek elismerését a palesztinai Kaiszareia egyházi vezetőjének, utóbb Jeruzsálem püspökeinek pappá szentelő gesztusa is biztosította. Elhíresülése egyben ellenfeleinek, Alexandria egyházfőjének támadásával és kiűzetésével is karöltve járt, utóbb Arábia kormányzójának tanácsadó szakembereként, tanító és tudós szakmai tekintélyként, a helyi zsinatok látogatójaként élhetett egészen a 250-ben kezdődő keresztényüldözésekig, amikor is megkínozták, de túlélte, s végül 69 éves korában halt meg hatalmas szellemi örökséget maga után hagyva.

A Kommentár nem véletlenül az első olyan ránk maradt újszövetségi magyarázat, amely az elmúlt két évezred értelmezőire is lenyűgöző hatást gyakorolt. Órigenész hosszú éveken át dolgozott ezen a monumentális művén – ami még nem lenne talán meggyőző érv, de valójában 32 könyvről van szó, s ezt most Somos Róbert fordításában kapjuk kézhez.¹

Mindenesetre, a kivételes rangú Euszebiosz Egyháztörténetében is kiemelő jelentőségűnek mondja Órigenész munkáját, akkor még el nem veszett levelezéseire és más forrásokra is alapozva. Ez azonban a presztízs-érték mellett az olvasati problematikákat is szaporítja: minden korabeli kifejezés, szóbeli forrásközlés, tömörítés, kiemelés az apologetikai tartalom árnyalódásával párosul, s ha irigység, gondolkodói összegzés, teológiai eltérés bekerül a szövegbe, akkor végtelen olvasati káoszt eredményez. Somos Róbert előszava (7-20. oldal) gazdag részletanyaggal taglalja az olvasatok, nyelvek, fordítások, precizírozások, forráskritikai tények árnyalt kezelésével megjeleníteni mindazt, amit a Szerző ránk hagyott. Mindez nyolc kézirat (Codex Monacensis) nyomán, számos szövegkiadás, tucatnyi nyugati nyelvű megjelenítés összehangolt kontextusa alapján volt lehetséges (csak a forrásháttér három teljes oldalnyi szakirodalmi és forrásjegyzék!).

Valójában könyvajánlót komponálok, és kevésbé valami méltatlan és értetlen referencia-cikket. Az Olvasó talán megelégszik egyetlen lábjegyzet-értékű utalással, hogy miért is nem taglalom teljes szerkezetét, anyagrészeit, fejezeteit, kihangzásait, az istentan végtelen szótárához kapcsolódó finom distinkcióit, ha csupán utalok arra: a szöveggel sűrűn megrakott kötet 632. oldalán áll a következő sor: „401. Minthogy a János szerinti evangélium magyarázatának harminckettedik könyve immár elégséges terjedelmet ért el, fejezzük be itt a tárgyalást”. S mert Órigenész a Szentírás értelmezése terén a szövegkritikai exegézis alapján állt, korszakalkotó munkásságának jelzéséhez a kritikai szövegkritika értelmezési tantételeinek józan visszafogása sokkal indokoltabb, mint első pillanatra látszana. Órigenész mint lelki vezető, tanító, írásmagyarázó és a Szentírás szövegösszefüggéseiben egyik első komoly eligazodó egykönnyen meggyőz arról: művét olvasni, s nem hírelgetni kell… Olvasni viszont akkor is kellene, ha nem engedhetjük meg ma már minden istentanok egyik leghitelesebbjének mindennapos morzsolgatását. Ám annak esélyéhez, hogy Hozzá fordulnunk bármikor lehetőség adassék, nem kétséges, hogy polcunkon a helye…! A lehetőségért azonban a Kairosz Kiadóé és Somos Róberté a hálás köszönet!

A. Gergely András

1 Kairosz Kiadó, Budapest, 2017., 632 oldal