Románia, 1947... Rendkívüli év a Román Királyság történelmében. Nemcsak az 1946-os aszályt követő nyomor miatt. Végre több hónapos huzavona után, február 10-én Párizsban mind a román, mind a magyar kormány aláírja a Szövetségesekkel a Békeszerződést. Nem kell ezután annyira ápolni a román–magyar testvériséget, hiszen csonkítatlanul visszakapta Románia Észak-Erdélyt, míg Gyöngyösi magyar külügyminiszter megtapasztalhatta a sztálini döntés kérlelhetetlenségét és az Egyesült Államok, Anglia rosszindulatú közönyét.

És már 1947. december 30-án a királyságot Groza Péter hathatós segítségével a román kommunista párt felszámolja, miután kiebrudalja előbb a Nemzeti Parasztpárt, majd a Liberális Párt képviselőit a törvényhozásból, hogy még ez évben, súlyos ítélettel, koncepciós perek keretében eltüntesse őket a politika színpadáról. November végén pedig a Magyar Népi Szövetség III. Kongresszusa megtisztítja sorait a (még fellelhető) „reakciós" elemektől, és teljesen felolvad a Gheorghiu Dej-i amalgámban. Még csak a szocdemek (ennek is a kommunistabarát szárnya) fungálnak, de ők sem sokáig (1948. január 12-én „fuzionál" a két párt Román Munkáspárt néven).

Ebben a viharosnak is nevezhető évben, amikor a diktatúra egyre kisebb területre szorítja vissza a remélt demokráciát, internálják sokukkal egyetemben Puskás Lajos kolozsvári tanárt (Édesapámat) Szamosújvár hírhedt börtönébe. Kijátszva a börtönőrök éberségét és az „átmeneti rendszer” viszonylagos zavarodottságát, P. L. írópapírt kap, ceruzacsonkot a kosár fülébe rejtve, ronggyal álcázva, s ugyanígy juttatja ki a már megírt papírszeleteket. A kosárral felesége, Édesanyám (de mások is) élelmet visz férjének, és mosnivalót vesz át tőle. Kiszabadulása után tisztázza le a teljes naplót, rejtegeti számos házkutatás elől. Így marad meg az utókorra.

Puskás Lajos a két világháború közti évtizedek és a magyar négy év Kolozsvárjának ismert, karizmatikus személyisége. Nem csak azért, mert a Kegyesrendi (Piarista) gimnázium történelem-latin szakos tanáraként a katolikus cserkészmozgalom, szövetkezeti mozgalom szervezője, vezetője, majd a háború éveiben egész Észak-Erdély cserkészparancsnoka, hanem Márton Áron által is nagyra becsült pedagógus munkatársa az Erdélyi Iskola lapnak. A magyar négy évben megalapítja és elnökeként vezeti a kolozsvári Tízes Szervezetet. Leginkább ezért gyűlik meg később a baja.

A Naplót rövidítés és változtatás nélkül adjuk közre, nem változtatok a neveken sem, csupán azokat a rövidítéseket nem oldom fel, amelyeket ismereteim hiányában nem tudok. A Romániai Magyar Szó főszerkesztője szívesen fogadta közlésre e Naplót, felismerve fontos emberi és kordokumentum értékét. Ahol szükségesnek látom a magyarázatot, ott lábjegyzetként olvasható. (PUSKÁS ATTILA)

...Amilyen simán és felfelé ívelve telt el az 1945/46-os tanév, és amilyen jó előjelekkel indult az 1946/47-es tanév, amikor az MNSZ (Magyar Népi Szövetség) által újra komoly társadalmi feladatokat kaptam, olyan váratlanul ért a szamosújvári fogságba vitelem 1947. május 5- én.

Éppen egészen váratlanul nem ért, mert már hetekkel azelőtt sugdosták, hogy listák készülnek, házkutatások lesznek, és elvitelek. Engem speciálisan figyelmeztetett valaki, hogy ne kritizáljam a demokráciát, mert nem lesz jó vége. Mikor én csodálkozva mondtam, hogy én ezt nem tettem, ő utalt egy kollégámra, akinek panaszkodtam, hogy olyan nyomorúságban élünk, hogy a cipőmet sem tudom megtalpaltatni. A kolléga tehát ezt feljelentette illetékes helyen.

Az előjelek után már számítottam arra, hogy rám is sor kerülhet, mégis – természetesen – igen kellemetlenül érintett, amikor 1947. május 5- én éjjel 2 órakor Csaba¹ benyit a hálószobánkba azzal, hogy „Apuka, házkutatás". (ő nyitott ajtót a csengetésre.) Rögtön mögötte meg is jelent egy civil és egy egyenruhás. Öltözzön fel – mondja ez. Már tudtam, hogy nem csak „házkutatás". Valóban. Ez formális volt, betúrtak a szekrénybe, de nem vittek el semmit, csak engem tessékeltek előre (ui. én, mint udvarias, őket akartam előre engedni). A kvesztúrán az őrszobában éppen Bartha Ignác² rakta ki zsebéből a benne lévőket, tette le a nyakkendőt és a cipőfűzőt (óvtak az öngyilkosságtól). Én ugyanígy. Az „arest nr. 1"-ben³ már ott volt Pikéthy bácsi, Nuridsány. Aztán jöttek hajnalig újabbak: Konc Rudi, dr. Pásztai (Deutschek Géza), Karádi Kún Lajos, Oriold Béla, Kakassy Endre, aztán Modrigan tanár, szakszervezeti elnök, s a Pénzügytől úgyszolván az egész vezetőség⁴. Dél felé hazulról kofferben ruha, élelem jött. Craciun kvesztor elég emberséges volt, üzent haza, hogy küldjenek.

Sandor Gavrila sziguranca főnök rövid jegyzőkönyvet készít: a Tizes Szervezet 1940 előtt kémszervezet volt⁵ Magyarország felé, s a négy év alatt is. Ezért Szibéria jár – mondja. Hogy Erdély autonómiájáról beszéltem a történelem órámon, meg hogy Mikó Gábor tanárral⁶ milyen kapcsolatban vagyok (ő már internálva volt). Este autóbuszokra raknak és elvisznek Szamosújvárra. Ennek még örültünk is. Ti., hogy nem Pitesti-be vagy más hírhedtebb helyre vittek.

Szamosújváron már várnak bennünket. A börtönigazgató letartóztatási végzés nélkül nem akar fogadni. Telefonálás Bukarestbe. Hosszas várakozás után végre egy óra felé befogadnak. Egy nagy terem hűvös cementpadlójára lefekszünk.

Május 6. Kedd. Jól aludtunk. A reggeli órákban átköltöztünk az új épület⁷ cementpadlós termeiből egy régi⁸, sokkal barátságosabb épületbe. Négy-négy ember egy cellába, ahova bezártak. Egy csésze teát kapunk tíz óra tájban, délben fekete leves, belefőzve búzaszemek, s mellé egy 5 cm³ málékocka. Nem esszük meg. Újabb öröm ér: Csík és Udvarhely érkezett. Most már biztos, hogy ez egy új tábor, tehát nemcsak gyűjtőállomás. Sorra vonulnak be újabb vidékiek. Olyan, mint egy kongresszus. Vacsorára „tercs" (puliszkalé leves), nem ízlik. Egész nap be vagyunk zárva. Aztán egy emberséges csendőrőrmester vesz át.

Május 7. Szerda. Tea után költözés vissza az új épületbe. Félünk a cementpadlótól. De megvigasztalódunk. A fogház kötélverő üzeme kellő mennyiségű kenderkóccal rendelkezik. Ebből rendes ágyakat vetünk. Most már nem hűlünk fel. A fogházétel kezd ízleni. Most már tolakodnak a „fekete levesért" meg a máléért. Óráról órára jönnek újabb „bevonulók".

Május 8. Csütörtök. Kezdjük megszokni a helyzetet. A folyton érkező új ismerősök új híreket hoznak. A belügyminiszter⁹ közleménye szerint egy nagy összeesküvés részesei volnánk: „...a bűnösök elnyerik büntetésüket!..." No, akkor mi hamarosan hazamegyünk, hisz hírét se hallottuk egy „összeesküvésnek", nemhogy részesei volnánk. Lassan kialakul a helyzetkép: valamilyen oka volt a kormánynak, hogy ezt az országos felhajtást elrendelte. Sokan egy teljesen kommunista kormányzat bevezetésére gondolnak. Különösen feltűnő, hogy sok szocdem van itt¹⁰.

Május 9. Péntek. Szép május reggelre ébredünk. Most már kitűnően aludtunk, nem fáztunk, s a kedély jó. Legalább tudjuk, hogy milyen körülmények miatt jutottunk ide. Még mind újabbak érkeznek, Szilágyból, Szatmárról. Cukros málét kapunk teával. Egészen megszerettük ezt a kosztot. Moldvai kollégáinknak valóságos nyaralás és szanatóriumi koszt.

A ma nagy eseménye: Margit¹¹ látogatása. Reggel a csendőr hozza a kívülről kért csajkát és kanalat. Az átvételi elismervényt a feleségem írta, tehát itt van. Herberth úr, a „hajóskapitány", aki folyton az ablakból vigyázza a temetőt, egyszer csak beszól a szobába: két hölgy a láthatáron. Rögtön az ablakhoz megyek. Igen, Margit integet orgonaággal. Én fehér kendővel. Közben az udvarról felkiabál az őr. Végre! Herberth úr kérdi, hogy az őszhajú nő a feleségem? Nem hiszi, hogy az a fiatal asszony.

Más esemény: tifuszellenes oltás. No, ez ugyan hosszú lejáratú szállás lesz! Karunk megdagad. Éjjelre hidegrázás. Reggelre elmúlik.

Délután egyórai séta az udvaron. Kellemes meleg napsütés. Kissé megrontja az örömünket az egyik cellából kiszüremlő ordítás. Mondják: az őr korbáccsal ver egy rabot (a „drept comunosok"¹² külön épületben, a régiben vannak, de ablakuk ide nyílik).

Megkezdjük a szoba kultúrelőadásait. (Már előre úgy helyezkedünk el, hogy a szobánkban csak kolozsváriak és magyarok legyenek). Első előadó Pásztai (Deutschek) Géza, aki a szakszervezetekről beszél.

Május 10. Szombat. Nemzeti ünnep¹³, de semmi külső jele. A románok éneklik a királyhimnuszt s néhány indulót. Most már délelőtt is van kétórai séta az udvaron. Napfürdőzünk.

Rabot temetnek. Négy rab viszi a vállán a fehér deszkakoporsót. Rövid idő múlva a koporsót üresen hozzák vissza.

Élelmünk fogy. Az aligazgató mentegetőzik: egy személy ellátására csupán 3000 lejt kap¹⁴.

Nagy preferánsz, alsós, máriás esték. Koncz Rudi zaftos bemondásai nagy derűt keltenek. K. Nagy Lajost erősen kínozza az oltás és az ezt követő malária-frekvencia. Erősen érzi ezt Nuridsány Béla is, 104-es pulzussal.

Ma hozzánk költöznek az enyedi magyarok: Elekes Viktor rektor professzor és Müller Jenő ügyvéd. Együtt Kolozsvár, Enyed, Marosvásárhely, Régen – összesen 23-an. Az enyediek öreg táborjárók, Tg. Jiuban is ültek nyolc hónapot. Szerintük a tábor jó hónapokig eltarthat.

Május 11. Vasárnap. Tíz órakor Istentiszteletek. Van három kápolnánk is. Fegyház és templom! Előkerül egy misekönyv, behozni semmit nem lehet, de helyettesíti a kelyhet egy pohár, az ostyát kenyér. Csipak kanonok mondja az énekes misét, dr. Nemecz ügyvéd a kántor. Evangélium után rövid Szentbeszéd: az Isteni akaratnak tervei vannak velünk is. Igyekezzünk ezeknek megfelelni, s üdvösségünkre kihasználni fogságunk idejét. Délután májusi vecsernye. A kápolna kedves, de elhanyagolt. 1760-ban renoválták. Maga a régi épület Bethlen Gábor 1619-es restaurálására utal. Mise után finom, meleg zuhanyfürdő.

Délután érdekes látványosságban volt részünk: egy gólya repült zsákmányával a fogház kéményére. Varjak tucatja támadta meg, a zsákmányt akarták elrabolni. A gólya fölényesen védekezett. Csak szárnyait lebbentette meg, ennyi is elég volt a varjaknak. Ha egy-egy merészebb közelebb jutott, csőrével vágott oda. Így tartott a csóka-gólya harc¹⁵ egy órán át. A látvány szimbolikáját ki-ki a maga módján adta meg!

Május 12. Hétfő. Az első hét eltelt. Jönnek a hírek: vagonokat gyűjtöttek össze az állomásra. Ez nekünk szól! De merre? Állítólag táviratok jöttek Bukarestből: hamarosan szabadulunk! A fogházigazgató is sejteti, hogy az a benyomása, hogy hamarosan selejtezés lesz, s egy része hazamegy. Írják össze a diákokat és a tanítókat. Ezek persze egyéni akciók, hátha ők lesznek az elsők.

Május 13. Kedd. Orvosi rendelés. Mindenki jelentkezhet, aki beteg. Sok a beteg. Engem spondylitisszel és ulcerrel¹⁶, valamint általános gyengeséggel kórházba utal Jagamas doktor. (Persze eredmény nélkül). Megkezdődik a sakk-körverseny. Tizenhárom sakkozó fog 144 mérkőzést fehérrel, ugyanannyit feketével lejátszani.

A tábor kezd erősen lázadozni: a hazai élelmek fogynak, a hangulat ingerült. Memorandumot írnak. A fogházigazgató az udvarról elrakat minden megfogható deszkát és más effélét. Este a szobában „felirat"-vita van. Van-e értelme a memorandumnak? Közmegegyezés: nincs, sőt esetleg a helyzetünket súlyosbítjuk. A mi ügyünk (magyaroké) külön ügy. Mi kormánybuktatók sohasem lehetünk, tehát mi ilyen veszedelmet nem jelenthetünk.

Mi a kívánsága? – küldi kedves üzenetét Mischinger Teréz szürkenővér (azelőtt udvarolgattam neki). Felelet: tű, cérna, olvasnivaló, élelem. Ugyancsak ma jelenik meg a várbástya fokán, az igazgatói lakás felől egy asszony, aki később is, amivel tudott, segített (Gy.-né)¹⁷.

Május 14. Szerda. Ma fogyott el a hazai kenyér. (A napon megszárított kenyér egészen jól ízlett). Sőt, most már a málé is kezd ízleni. Mi lesz velünk? Élelmet továbbra sem engednek be.

Újabb memorandumok készülnek. Kilences bizottság alakul. Szobánk részéről dr. Pásztait választjuk be. A craiovai ügyvédi kar dékánja nem tart lehetségesnek közös memorandumot olyanokkal, akik „az állam épsége ellen törtek". A fogházigazgató értekezletre hívja a szobaparancsnokokat. A konyhába hajlandó két szakácsunkat beengedni. Ígéri a kantint is. A pénzeket és az értéktárgyak beadását kéri. Akinek 500-600 000-nél többje van¹⁸ beadja. Szobánk közel 5 milliót ad be.

Május 15. Csütörtök. (Áldozócsütörtök.) Katolikus ünnepi mise, most már teljes felszereléssel. A románok a május 15-i (1848) balázsfalvi gyűlés évfordulóját ünnepelik. Himnusz, néhány nemzeti induló. Állítólag sok katonaság jött a városba. Ebből megint különféle kombinációk születnek. Az éhség környékez. Most már délben két adag levest is megeszem (egyesek még mindig nem veszik ki, átadják a részüket). A szemem meggyulladt. Fáj a fejem. Újabb hangulatkrízis. Naponta van rabtemetés. 270-en vannak közjogi elítéltek. Az utolsó két hónapban 37-et temettek. A rabok örülnek ittlétünknek: ...Nagymértékben feljavult a koszt – mondják.

Május 16. Péntek. Újabb hírek jönnek. Ezeket a frissen érkezettek hozzák: Truman kitüntette Mihály királyt. Koalíciós kormányról folynak tárgyalások. Az ENSZ-t rendkívüli gyűlésre hívták össze, stb¹⁸. Ezeket mindenki a maga fantáziája szerint kommentálja.

Ez az „éhezés" első napja. Az otthoni élelem nagyjából elfogyott. Csak a hivatalos kosztra vagyunk utalva. Egész nap fáj a fejem, és gyengeség fog el. A szobán a deprimáltság és a hazavágyódás érzelme vesz erőt. Egy része apatikus, más része dühös szitkokban tör ki. Minden estének más a hangulata, s ez csodálatos gyorsan változik borúról derűre.

A folytonos borsó (sok éves, kemény) után megjelenik az első bableves. Bab alig van benne, de a „változatosság" miatt eseményszerűen hatott.

Május 17. Szombat. „Finom" borsóleves – állítólag tízéves borsóból. Fogainkat malomként használjuk, s a borsót lisztté őrölve küldjük az emésztőbe. Este ugyanez, csak kozmás kiadásban. Talán ennek a hatása, hogy éjszaka sokan hánynak. Madaras társunknak vakbél iritációja van. Féltjük.

Május 18. Vasárnap. Jenser doktor és egy iasi-i sebész azonnali orvosi beavatkozást sürgetnek. Az igazgató „fulger" táviratot küld Bukarestbe. Válasz nem jön. Az igazgató „megtette a kötelességét". Nagy szenzáció: szabad havonta 10 kg-os csomagot küldeni postán, s egy levlapot váltani. Fellélegzünk. Hálatelt szívvel templomozunk. Többen áldozunk. Aztán kissé gondolkozva arra gondolunk, hogy a havi 10 kg évi 12-őt is jelenthet. Nem tudjuk, örüljünk-e? Madaras változatlanul rosszul van. A minisztérium engedélye csak nem érkezik. Kolozsvárról hoznak ruhaneműket. Üzenünk élelem végett.

Május 19. Hétfő. Megérkeznek az első csomagok. Ezeket a vidéki hozzátartozók hozták, s itt adták postára. A címzett előtt felbontják, s a kibontott csomaggal sorra érkeznek a szobatársak. Az udvar közönsége nagy tapssal fogadja őket, illetve a nagy rúd szalámikat. A helyi ferencesek is küldtek öt papunknak szeretetcsomagot.

Margit ma megint itt volt, de a ruhaneműt csak délután hozták fel, s így nem tudtam az ittlétéről. Az élelmet valószínűleg csomagban küldi.

Végre megjött Madaras engedélye a dési kórházba. Egy fegyőr kíséri gyalog az állomásra, s vele lesz egész idő alatt. Madaras fizeti a költségeit.

Délben St. Perciuc radauti-i szenátor (elemi iskolai igazgató) nagy expozét tart a politikai helyzetről. Utal különböző híreire (földközi-tengeri hadgyakorlat, stb.), s bejelenti, hogy e héten feloszlik a tábor.

Este 3/4 10-kor megjelenik az igazgató s közli, hogy négyen, köztük Pásztai Géza is, azonnal hazamehetnek. Nagy óváció, búcsúzás, hagyakozások. Negyedóra alatt már el is ment. Hagy 100 000 lejt szobai célokra. Az ügyet sokáig kommentálják, s latolgatjuk a lehetőségeket. Egy biztos: a jég megtört, s különböző intervenciók további eredményekkel kecsegtetnek. Így félbeszakad a kapitalista és szocialista termelési rendszerről ma este folytatott megbeszélés.

Új szobafőnököt választottunk Bartha Ignác személyében. A mai nappal megkezdődik „nyaralásunk" harmadik hete. A kezdet jó!

Május 20. Kedd. Megindultak a csomagok. Én is kaptam jó 2-3 hétre valót. Ha így haladunk valóságos vakáció lesz számunkra a fegyház. Újabb hírek, hogy egy hét múlva feloszlunk. Ma este már húszan szabadulnak. Szobánkból kettő: az operációra vitt Madaras és Szilágyi, vásárhelyi lakatos. Mindketten kommunista párttagok. Úgy látszik, a szitálás nagyobb tempót vesz. Ma írtam Izáéknak¹⁹.

Május 21. Szerda. Constantin és Ilona napja. Ortodox ünnep. A tegnap éjjel kiszabadult társaink még reggel itt voltak. A rendőrség kell átvegye őket. Ez csak délben történt meg. Lekísérték az állomásra, s ott engedték el. Kezdik a beszedett pénzeket kiadni. Újabb jó jel. Este várjuk az újabb listát. Ez nem jön. Ezután állítólag nappal fogják elengedni az embereket, egyenesen a vonathoz.

Május 22. Csütörtök. Hősök napja és az én születésnapom²⁰. Délelőtt a temetőben nagy ünnepség. Nekünk le kell az udvarra mennünk. Nem jó, hogy az ablakból nézzük az ünnepélyt. Születésnapom... Legalább tíz évvel látszom idősebbnek a valódinál. Várok valami eseményre, mert ezen a napon nagy események szoktak velem történni²¹. Az idén elmaradt.

Sokat beszélgatünk a századik magyarral, a bogdánfalvi csángó bíróval: Patrascu Anton Balan (Petrás Antal). Várjuk az új listát. Nem jön. Az igazgató vigasztal: ma ünnep van, azért nincs hazaengedés. Nem dolgozik a minisztérium. Az esti borús hangulatot János vitéz dalaival űzzük el. Imával és katolikus, református egyházi énekekkel zárjuk a napot.

Május 23. Péntek. Ma vagy holnap – az igazgató szerint – kell jöjjön egy 140-es lista a hazamenőkről. Mindenki várja. A csomagok jönnek. Ma Kolozsvárról hárman kapnak, akik eddig még nem kaptak. Hét rabot lábbilinccsel látnak el (látjuk, hogy kovácsolják a bokájukra), viszik máshova őket. Rossz látvány ahogy ránittolják a lábukra!

Május 24. Szombat. A hazaküldések nem folytatódnak. Általános csüggedés. Az együttélésben nagyon különféle embereket lehet megfigyelni. „Az első én vagyok!" Ez a jelszó. Csoportok alakulnak, s ezekbe nem mindenkit vesznek be. Például: én nem tartozom a katolikus státus csoportjába (amikor csomagot kapnak a papok). Sajnálatos, hogy nincs egyetértés. Csak ritkán van egy-egy kedves figyelmesség.

Május 25. Vasárnap. Pünkösd vasárnap. Egyhangú szürkeség. Még kenyér sincs, csak málé. Legújabb újsághír: fölfedeztek egy nagy összeesküvést. Kíváncsian várjuk a névsort. Kilenc fogoly szabadul a „drept comun"-ból. Szabadul a mi „szobatársunk" Colceriu-Kulcsár Fogaras megyei (Sercaia- i²²) elrománosodott magyar gyerek. Revolverért ült 3 évet. Találkozunk volt piarista diákunkkal, Kovács Sándorral, aki szintén három évet kapott „tiltott szervezkedésért". (Később itt halt meg a börtönben.) A „horgászó" rabok képe az ő ablakukból minduntalan megjelenik. Leeresztenek az udvarunkra madzagot, s nem álljuk meg, hogy egy-egy málét, cigarettát ne akasszunk rá. Szörnyen néznek ki, csupa csontváz! Református Úrvacsora-osztás: két liter bor elfogyott!

Május 26. Hétfő. Pünkösdhétfő. Harmadik hétforduló. Gyakoriak a rémálmok, sokan kiabálnak álmukban. Ma hazament a 75 éves Sireagu esperes, S. kollégám apja, aki a Memorandum-perben²³ is benne volt, s a szegedi Csillagbörtönt ehhez képest szállodának nevezte, komforttal. Téglás társunk rosszul van. Orvosokat keresünk éjjel a börtönben.

Május 27. Kedd. Tőlünk hazamegy K. Nagy Lajos és Herberth Károly s még vagy hat román. Egyiket a Világosság c. lap²⁴, a másikat a kommunista párt vette ki. Este hétkor újabb 16 társunk szabadul. Inkább regátiak, magyar nincs köztük. Az első nagyszabású, kiadós eső. Szerintünk ez is jó hatással lesz a sorsunkra. Nagy Lajost Ballag már a vén diák-kal búcsúztatjuk, könnyes szemmel... A borsó úgy látszik elfogyott, mert megkezdődött az árpakása-szezon.

Május 28. Szerda. Csomagot várok, de csak nem jön. Kenyerem napok óta nincs. Estére szörnyű égiháború. A tábor hangulata nagyon ideges. Dl. Muresan, egy szigeti arcátlan rikkancs két pofot kapott egy társunktól. Nagy szenzáció! Kudorné (volt velünk vagy öt-hat nő is) egy pohár vizet kért egy román fiútól. Ez ad, hozzátéve: Nu cu placere (nem szívesen). Több hasonló, soviniszta kijelentés is elhangzik. A református pap is elég elővigyázatlan. Minduntalan végigkiáltja a folyosókon: Figyelem, figyelem, kezdődik a református Istentisztelet! Ez persze izgatja a román testvéreket. A betegekről kérnek kimutatást: 270. Minden megye maniuista szervezete küld egy-egy csomagot a párthíveknek. Hajnali 5 órakor a temetőből jó egyórás beszélgetés kezdődik. Négy Udvarhely megyei asszony jött. Azok beszélgetnek az urukkal. A román társaink csúnyákat kiabálnak ki, és „Péternek" (Groza) üzennek csúnyákat²⁵. Újabb hír: elsején oszlik a tábor.

Május 29. Csütörtök. Reggel kedves meglepetés: kaptam tejet és ígéretet, hogy ezután naponta kapok. Párszavas beszélgetés a várfoki asszonnyal (Gabányiné). Rossz hírek Kolozsvárról. Állítólag 200 letartóztatás. De ezek a spekula-törvény alá esnek. Az igazgató tífuszellenes intézkedéseket tesz. Meleg víz áll rendelkezésre, ruhamosásra. Állítása szerint a környéken tífusz van. Margit benn volt. Kiment Székre²⁶, a csomagot feladta. Holnap biztosan erre néz. Mind nagyobb kedvvel olvasom a Breviáriumot. Mint olvasmány is érdekes. Ha ide nem jutok, talán soha az életben nem olvasom a világ legnagyszerűbb könyvét.

Május 30. Péntek. Nagy izgalom. Újabb 23 megy, de a névsor még nincs itt. A csomagom még mindig nem jött meg. Lassan kialakul a napi programom. Reggel mise, Breviárium, levélvárás, délután alvás, Breviárium, vecsernye, csomagvárás. Este sakkozás, élmények elbeszélése. Nótázás. Miatyánk... Erősen fejlődik a „kőfaragó- és faipar". Az emberek már nem tudják, mihez fogjanak. A várfalból köveket fejtenek ki, s a zöld „sóskőt" csiszolják faragva. Fából szipkák, sakkfigurák készülnek, mert a tétlenség öl.

Május 31. Szombat. Ma újabb névsor. Csipak kanonok hazamegy. Müller ügyvéd bekerül a fegyház irodájába. Ebből sok hírforrás fakad. Végre itt a csomag. A tojások megromlottak. Eltelt május, életünkből egy szép hónap. Napsugár fürdőzünk. Várjuk a híreket. A hónap folyamán hazament kereken 80 személy, de jöttek is apránként vagy 30-an.

Június 1. Vasárnap. Folyton új hírek. Nagy Ferenc Svájcba szökött, lemondott, stb27. Ehhez sok kommentár fűződik, végül is a mi sorsunkhoz vezetnek ezek. A rabok szomorú sorsát ismerjük meg jobban. Naponta temetnek. Nefritis a betegség. Éjjel meghal a rab, de reggel a szomszédja még kiveszi az adagját, s csak azután jelenti be a halált. Egy bőrkereskedő, N. hordja nekem a tejet. Egy évet kapott feketézésért. Egy évvel azelőtt még „szőrmekereskedő" volt (így nevezte a leánykereskedelmet). Volt 11 szobás panziója a Búza utca 19 számon. Szomorúan mulatságos történeteket mesél előbbi foglalkozása köréből. Egy évvel ezelőtt napi 50 000 lejt kapott egy szoba-ellátásért a nőtől (mennyit kaphatott az?!). Itt van a híres kéjgyilkos, Ludosan is, életfogytiglanra ítélve. Állítólag most van halálán. Egy másik életfogytiglanos a fegyház nyolcholdas kertjében dolgozik, s azt őrzi, ott is lakik. Nem félnek, hogy elszökik.

Június 2. Hétfő. Lezárult a negyedik hét. Újabb „vendégek" érkeznek, köztük egy magyar szalontai gyógyszerész. Tildy külföldi útjáról beszélnek²⁸, belső kormányválságról. Ma nincs reggeli. Erre fel szobaparancsnoki gyűlés. Éhségsztrájkról tanácskoznak. Nem komoly javaslat. Este nagy szenzáció: két társunk szökést kísérel meg. Egy 17 éves tanítóhelyettes és egy tanító. A katolikus kápolnánál egy vaslétra segítségével kiugrottak a gazdasági udvarra. Szerencsétlenségükre a kocsis meglátta őket, s mikor kijutottak az utcára, szólt a csendőröknek. Ezek utánuk lőttek, üldözték, s kb. félórás üldözés után elfogták. Ebben nagy része van a kocsisnak, aki mezítláb könnyebben futott utánuk. Egész éjjel bilincsben ültek külön cellában.

Június 3. Kedd. Hajnalban az udvaron folyó beszélgetésből megtudjuk, hogy az egyik üldöző csendőr magyar volt. Hat óra elmúlt, és nem nyitják a cellákat. Ez biztos Olaru „prim" bosszúja, akit az este durva fellépése miatt megfenyegettek. Kezdik a vasajtókat döngetni. Iszonyú zaj veri fel az egész épületet. Végre megkezdik az ajtók nyitogatását. Az emberek magukból kikelve ordítják: Libertate! A két szökevény visszabocsátását követelik. Ez megtörténik. Az igazgató kékre-zöldre változik. Gyűlés az udvaron. Egy állandó bizottság választása negyedévenként. Küldöttség az igazgatónál. Sok a kívánság. Az igazgató ígéri, hogy felterjeszti a minisztériumba. A hangulat elég hamar leülepedik. Hatiegan Emil²⁹ üzenete szerint az utolsó terminus június 8.

Június 4. Szerda. Reggeli nagy fütyülés, kiabálás: a prim, Olaru bejött. Kitették a szűrét. A comitet megalakult. Jencica kolléga az elnöke. Az ebéd nem hogy javulna, romlik. Nem fogadjuk el, bezárják egy üres szobába. Van hatása: estére már paszulyleves van, s benne pár szem bab is. Memorandum készül. Mindenki aláírja. Sok a hír a román, magyar kormányválságról³⁰. Mindez nem biztató sorsunk változására.

Június 5. Csütörtök. Egy hónapja vonultunk be. Három hírforrás is azt mondja, hogy jún. 8-ra feloszlanak a táborok. Ma meleg zuhanyfürdőt kaptunk, ami közörömet kelt. Délután gyönyörű májusi eső. Földtől földig szivárvány. Estére a villanyt (feketén) bevezettük. Vita arról, hogy segítünk-e a kosztot 5-5000 lejjel feljavítani naponta. Elvileg vállaljuk, hisz vannak, akik csak abból élnek, amit kapunk. Minden WC eltömődve. Nincs szakember, aki karbantartsa. Télen a tető égett le. Azóta is ázik a mennyezet. Ma újabb 9 ment haza, köztük két udvarhelyi magyar: Haáz tanár és Both szocdem titkár.

Június 7. Szombat. Lezártuk a szoba-sakkversenyt. Elekes, Müller, Vilcsek Pál (tőlünk) mérkőznek a székelyekkel: Erős, Gyarmathy, Imets, Kovásznai, Szakács Z. Most már beletörődünk, hogy nincs rövid terminus. Kezdünk magunkba vonulni, és próbálunk bölcselkedni az életről. Mire is való? Most fedezzük fel az élet szépségeit, mikor nincs módunkban azokat élvezni. Az idő telik, s most látjuk, mennyire nem éltünk mindazzal, amit az élet kínál. Csomagom jött. Itt adták fel. Bosszant, hogy még nem voltak képesek hazulról egy levelet írni. Pedig a csomagban eljött volna. Kértem, és nem küldtek.

Június 8. Vasárnap. Gyomorfájással és lázzal ébredtem. Túl tömött kenyeret kaptam, s az idő is lehűlt. Úgy látszik, huzatot kaptam. A csomagban újság jött. Bonyolódik a magyar helyzet. Minden kivezető ajtót elzárnak, elfalaznak. Úgy látszik, tart valamitől az igazgatóság.

Június 9. Hétfő. A hatodik hét. Hajnalban nagy a zaj. A tíz női foglyot más épületbe akarják vinni. Ők nem akarnak menni. A tábor szolidáris velük. Ezzel kapcsolatban sok hír kap szárnyra. Végül is bizonyos erkölcsi kikötések után egyelőre itt maradnak. Különösen nagy a keletje a dévai állomásfőnöknének és egy tecuci-i ügyvédnőnek. A rémhírek folyton születnek. Pl. egy börtönőr az utcáról ilyen jelt adott: karját háromszor maga előtt körözte, s azután az állomás felé mutatott. Ezt aztán ki-ki vérmérséklete szerint kommentálta. Kezdenek táborslágerek keletkezni: „A gyomrom tényleg homorú, rabnak lenni szomorú / Vacsorám csupán víz, kenyér, / pajtás az egész semmit sem ér..." Vagy: „Jó lenne hazamenni, hazamenni otthon Rózsi (Bözsi, stb.) vár / Jó lenne hazamenni, hazamenni, megcsókolni már / Jó lenne kipihenni magamat, magamat, mint a cár / Jó volna hazamenni, hazamenni már." Más: „Szamosújvári fegyházban oda vagyok bezárva, rácsos ablak mögött lakom / Kenderkóc, kenderkóc a derekaljom..."

Június 10. Kedd. A templom előtti lépcsőt elvették, a papok nem tudtak kijönni a templomból csak hosszas utánajárás után. Olyan ez a fegyház, mint egy internátus, ahova egy tanévre küldik az embert. Így is kell felfogni. Tanuljunk mindent, amit lehet. Önszemléletet, elmélkedést, életfilozófiát. Olvasás. Olvasom Morgan A láng című társadalmi regényét. Problémája a halál, szerelem, költészet. Estére új vendégek jönnek. Kolozsvárról: Tulics Kálmán, Szigeti József.

Június 11. Szerda. Nagy harc a szobában: befogadjuk-e a két új kolozsvárit? Tanulságos és szomorú a vackunkhoz való ragaszkodás, hogy 10-10 centit össze kell húzódni. Mérhetetlen az önzés. Megérdemeltük ezt a helyzetet! Magamról elmélkedem. Miért éltem eddig, mi cél felé törekedtem? Megvetve az élet valódi kellemességeit, mire jutottam? Az idő múlik, közeledik az öregkor, és még semmit sem éltem együtt a feleségemmel, gyermekeimmel³¹. Más életcélt kell magam elé tűznöm. Keresni kell a tiszta örömöket, amiket az Úr még javakorunkban kínál. Legyen mindenekfölött a barátság, s a szent szeretet – kinek mi jár! Mindent revideálni kell. Különösen "cum coniuge"³², aki nekem mindenét, én magamból neki semmit nem rendeltem alá.

Június 12. Csütörtök. Nagy öröm. Végre egy levél. Margit Székről írt sorai sok reménykedéssel. Ezeket nem osztom, de mind jobban érzem azt, hogy milyen igazságtalanul bántam vele, és mennyi mindent kell újrakezdenem. Az isteni gondviselés útjait el kell fogadnunk, s járnunk kell. Higgyük, hogy így lesz számunkra a legjobb! – A sakkverseny ünnepélyes befejezése. Du. 4-kor: 1. A "székelyek" bejövetele (bevonulás a mi szobánkba). 2. Üdvözlő beszéd. 3. Az 52-es induló³³ (szobánk már leírt indulója). 4. Díszzászló ünnepélyes átadása (hagymaszárakból). 5. Ünnepélyes átvétele. 6. Sakkbajnokok indulója. 7. A "székelyek" kimenetele. Postát lehetett ma küldeni. Küldtem két lapot.

Június 13. Péntek. Hihetőleg szerencsés nap. Estére kiderül: ez sem jobb a többinél. Már valóságos hírláz van. Dorohoi-beliek felöltöztetik egyik társukat papnak, aki "most jött", aztán mondott ő híreket! Amit csak kívántunk. Újabb hat társ érkezik Brádról. Eddig rejtőztek. Petrás csángó – nevenapja. Csomagot adunk össze neki. Furcsa hírt kaptam: feleségem elutazott Bukarestbe^34. (Este dzsentri-vita.)

Június 14. Szombat. Újabb vendég érkezik: dr. Hadnagy János, zetelaki esperes. Tanúskodni hívták a püspök úr beszédével kapcsolatban³⁵. A Rabok szava c. újság kiadásáról gondolkozunk: vezércikk, hírek, riportázs, hirdetések, arcképcsarnok, stb. – A külső hírforrásokat is unjuk már.

Június. 15. Vasárnap. Kilenckor énekes mise. Hadnagy prédikál Szt. Péter apostol első levele alapján a fogságban lévő, üldözést szenvedettekről: Józanok, éberek legyetek, és őrködjetek, mert az ellenség... A Nagypéntek után Húsvét vasárnap jön – mondja. Ma sok látogató hozott csomagot Kolozsvárról. Énnekem Kirkósáné hozott kenyeret, császárhúst. Egy új udvarhelyi érkezett: Orbán János Lövétéről. Délután műsoros szabadegyetem-előadás (első) négykor. A templom mellett gyékények, két oldalt felfordított teknők, deszkák, ülőhelyek. Konferál Kovács Károly zilahi tanár, előad Sebesi, tordai ügyvéd a zene történetéről, Lévai Alajos az újvári Martinuzzi kastélyról³⁶, végül Croce Ilona A szerelem époszából nagy átéléssel, annál kevesebb élményszerűséggel (ti. csúnya nő, műorral – valami műtét által – szóval aligha akadt szerelemre társa, s így élménye – mondják a rossz nyelvek...). Nagy közönségsiker. a románokból is sokan szívesen hallgatják. Ez nagy fejlődés, hiszen pár nappal ezelőtt még vizet öntöttek a magyarul éneklő nők nyakába.

Június 16. Hétfő. Megkezdtük a hetedik hetet. Kezd már sok lenni! Nem bírjuk az egyoldalú étkezést. Egyesek az udvaron tüzet tesznek, s próbálnak főzni maguknak. Nagyon hiányzik a rég várt tavaszi zöldség, zöld főzelékek. Kilenced³⁷ kezdődik a megszabadulásért. Ma: ostrom Jézus Szívéhez. Erről beszél jól Bakó Gábor menasági plébános. – Az igazgatót Bukarestbe rendelték. Ettől is várunk valamit. Egyesek szerint a 132. számú Monit. Oficial³⁸ amnesztiát hirdet, stb. – Tej ma nem jött.

Június 17. Kedd. Állítólag igazgatóváltozás van. Átmenetileg az aligazgató vesz át. Ma megkezdik a személyi lapok felvételét. Ujjlenyomatot is vesznek. Így bekerülünk a nyilvántartóba. Du. erős szívfájással ébredtem, valamelyes lázam is van (100-as pulzus). Éjjel izzadtam. Reggelre elmúlt. Délután elmentem a "kertbe"³⁹. Ötkor elindultam, és hatig meg sem álltam. (Ennyi idő kell otthon a kertbe való kimenetelhez.) Vacsora után 25 perc kemény menetelés (ekkor jöttem be gyalog az állomásig). Ez jót tesz. Naponta megismétlem. Így az izmok nem ernyednek el. (Igaz, sokan azt gondolják: ez kezd megbolondulni.) Tejet ma sem kaptam.

Június 18. Szerda. Szaporodik a szabad tűzhelyen főzők száma. Az egyhangú "hazai" kosztot már unják. Főznek puliszkát (az intézeti "turtoi"-ból, a málékockából is). Szalonnát pirítanak túróval, stb. Kaptam kávét, és megfőztem. Régóta az első tejeskávém.

Június 19. Csütörtök. Hajnali 3 órakor lövés dördül. Utána még 4-5 lövés. Alarma – riadó. Az őrség rohan. Megtudjuk: három társunk megszökött. Reggel az ajtónyitás késik. Fél nyolc és még mindig nincs nyitás. Ez úgy látszik, büntetés. Döngetik a vasajtókat. Egyik ajtó kinyílik, és lakói felnyitják a többi zárkákat. Nagy felfordulás. Egészen forradalmi hangulat. A cellából kizúdulnak az emberek az önelégültség érzésével. A nap tovább, várakozások ellenére, csendben telt el. Este csomagom jött. Itt adták fel a postán, de feladója nincs. A kenyéren lévő szám (a péksütés) otthoni eredetre vall, de semmi nem jött, amit kértem hazulról. A zsák mintha széki volna. Ez egyébként az ötödik csomag (méz, vaj, meggy, sajt, tészta). Furcsa izzadásaim vannak. Időnként ellep az izzadsághullám. – Este csendőrök akarnak bejönni az épületbe. Nem engedjük be. Az egész nép lecsődül az udvarra. Ígéretet kapunk: senki idegen nem jön be. Lefekvés után nagy riadalom: a III. emeletről a szobába zúdul egy vízsugár. A fedél télen leégett, s ha eső van, a III. emelet megtelik vízzel. Innen kaptuk a zuhanyt. – Az udvaron lévő csendőrt becsapták az éjjel: fehér lepedőt engedtek kifelé az ablakon, jól kitömve. A csendőr azt hiszi, hogy szökik valaki. Rálő. Kacag az egész emelet...

Június 20. Péntek. Fogházinspektor járt itt. A mi bizottságunk is felkeresi. Eredmény: ő semmire sem illetékes, de kérésünket előterjeszti a miniszterhez. – Megtartottuk a második előadásunkat: dr. Jenser a fertőző betegségekről. Kaptam hat tojást és sajtot Ungháryéktól. Este meg gyomorsav elleni gyógyszereket – nem tudom, kitől és miért⁴⁰? Sejtem csak, hogy K. G. küldi G. I. (Gabányi) útján. Az emberek idegesek. Reggel a vízcsapnál egymásnak mentek ketten. Másik kettő a „kőbányánál" (várfal) ment majdnem bicskára. A „comitet" foglalkozik az üggyel. Az emberek lassan berendezkednek huzamosabb foglalkozásra, pl. nyelvtanulás.

Június 21. Szombat. Elment egy szlovák állampolgár. Jöttek heten a margittai járásból, köztük egy repatriáló⁴¹ magyar állampolgár. Hoznak új híreket: újabb magyar miniszterek mentek el külföldre⁴². Beszélnek egy 32-es kolozsvári névsorról. Az ablakunk alatti udvaron kötélverő rabok dolgoznak. Köztük egy „népköltő" dojna dallamra megénekli a napi rabeseményeket. – Nagytakarítást rendezünk. – Meleg fürdő.

Június 22. Vasárnap. A szokásos skandallum ma sem maradt el. Egyik szoba lakói összevesznek. Egy ezredes meg egy pap. Az ezredes kilakoltatta a papot, de a tömeg visszahelyezte, és az ezredest tette ki. – Új vendég érkezik. Sírva lép be a rács mögé. A déli vonattal nagy szállítmány érkezik: 42-en Vacaresti-ből. Köztük a fogarasi kat. pap P. Imets Polikárp, két csíki tanítónő. Egyik közülük a rács mögül is nagy érdeklődést kelt maga iránt (ők a szomszéd, öreg épületben voltak, de a mi udvarunkra vasrácsos ablakuk volt). – Ugyanonnan új fegyőrparancsnok jön és 3 új gvárdián. Egyelőre kölcsönösen fürkésszük egymás szándékait. Vacsora után szórakoztató műsor: Nemecz A. vadászhistóriái és Sebesi ügyvéd zenei előadása. Kovács Károly jól konferál.

Június 23. Hétfő. A mai nap meglepetése egy távirat, amely hét társunk utazására szól: Miclea ügyvéd, Hajnód Antal s a többiek. Gyanús névsor. Úgy számítják, hogy ezek az eddigi forrongások miatt lesznek számonkérve. Bukarestbe a triáló bizottsághoz mennek. Miclea nem megy. A többi elmegy. Izgalmas várakozás, de az éjjel csendben telik el.

Június 24. Kedd. Ma készült el az én lapom ujjlenyomattal. Ez alkalommal az irodában voltunk. Kértem egy művelődéstörténeti könyvet. Megtudtam, hogy a múlt csütörtöki csomagot Margit hozta, tehát megjött Bukarestből. Attila, Csaba írtak. Kakasy leveléből tudom meg a bukaresti út eredményét: semmi. – Este „sezatoare"⁴³, az egész tábor részvételével énekkar, rádiózsurnál, stb. Jól sikerült. Ellenben csomagosztás nincs.

Június 25. Szerda. Egy bukaresti inspektor van itt. Megszigorítások híre: napi egy óra séta, csomag 5 kg havonta egyszer. Tejet senkinek nem engednek be. Este nagy kiabálás az egyik szobából. Valakinek gyomormenése van, s nem engedik ki a WC-re.

Június 26. Csütörtök. Gab.(ányi) útján levél ment ki, hogy elsején hozzanak csomagot. Koncz kollégát Kudor Mária gyógyítgatja, ez így köszöni meg: csókolom mindhárom kezét (tertia? Interpedalis). Az 50-ben éjszaka verekedés. 12-kor a villanyt nem akarjuk eloltani. Az ellenpárt lekiált az őrnek, hogy csináljon „alarm"-ot. – A Vacaresti- ből hozott szép tanítónő sokat szerepel a beszédben. Különösen a fiatal Oriold dr. juris védi, és tiltakozik a vele kapcsolatos obszcén beszédek ellen. Müller enyedi ügyvéd nagy fogadalomként ígér „quinque numerus coitus"- t⁴⁴ a vágott orrú, csúnya Croceval, ha aztán rögtön elengedik. Így – nem nagyon épületes tréfákkal – telik az idő, nincs idegünk komolyabb dolgokkal foglalkozni. Mindenkinek panaszai vannak. O. L.-nek nincs elég helye a szoba közepén sétálni. Téglás panaszkodik, hogy napi 7 órát sem alhat (szerintünk 15-öt is alszik – ő azt mondja, hogy csak a szeme van behunyva). Bartha Nácinak cseresznye nagyságú göb nő ki a vállára. Azt javasolja Koncz Rudi, hogy szőrszállal (e parte pilosa genitalis org. femin.)45 kösse el. – Este nagy kiabálás zöldségért, tejért, gyümölcsért. Éjjel a III. emeletről szennyvízzel (húggyal) öntik le az udvari őrt.

Június 27. Péntek. A nap megtorlásokkal kezdődik. Többet nem engedik át a közjogiakat takarítani. A teát sem hozhatják ők. A középső kapu nyitva marad, az őrség a vaskapuhoz vonul vissza. Nincs tej. Egész nap feszültség. A prim nem engedi a háromtagú bizottságot az igazgatóhoz. Végül abban egyeznek meg, hogy reggelig gondolkozik, a tábor pedig fegyelmezetten bevárja a reggelt. Elvileg belső őrséget alakítunk ki, s a felelőtlen provokálókat ki fogjuk adni. Provokálók azonban az őrök között is vannak, akik elvesztették a tejjel és más eddig behozhatott élelmekkel járó nyereségüket (nekik is érdekük, hogy az új prim elkerüljön, vagy megszelidüljön). Ma érkezett Juhász Antal marosvásárhelyi káplán. Nálunk kap szállást. Sokat mesél. – Este rendes program. Bevonulás az „Abelesz" kávéházba, vagyis zárás után a cellába kártyapartira és sakkpartira.

Június 28. Szombat. A béketárgyalások a comandanttal folynak. Egyelőre beadja a csomagokat és a leveleket. Kiadják a „regulament"-et: „comitet" nincs. Séta 40-40 perc, napi kétszer. Nők külön időben. Pénz 300 000-ig lehet nálunk, rabot nem adnak a takarításra (WC!!). Du. távirat: 10 elmegy, köztük Lévay Alajos, Pongrácz szocdem titkár, Bíró Lajos gyergyói közbirtokossági elnök. – A nőket megint át akarják tenni más épületbe. Ők nem mennek, „félnek az őrségtől" – mondják.

Június 29. Vasárnap. Péter és Pál napja. P. Imets Polikárp beszélt. Péter a szikla, amelyen a történelmi idők minden vihara megtört. Olvasom Szt. Ágostonnál: A test okossága ellensége az Istennek. A test okossága, vagyis az emberi intézmények rosszak, nem mérkőzhetnek az isteniekkel, sőt ellentmondanak azoknak. Az anyag harca a szellem ellen. Emberi igazság - szemben az isteni szeretettel. Az egyik: tudás (megismerés) – a másik hit (bízni). Ezek felett lehet elmélkedni. – Zárás után a nők vasrúddal belülről elreteszelik az ajtójukat. A háromcsillagos bekérezkedik. Megegyeznek, hogy holnap átmennek. Újabb hírek, júl. 5-re teszik a hazamenetelt. Mondják, hogy nyugati jegyzék jött, mely szigorúan felszólítja a kormányt a táborok feloszlatására⁴⁶.

Június 30. Hétfő. A mai nap nagy eseménye: a bukaresti vezérigazgató látogatása. Botrány az 54-esben. Az igazgatóhelyettes, Gurcsányi, belátogatott. A panaszokra megkérdezte, hogy miért nem tesznek panaszt az igazgatónak? Nem engednek oda – a válasz. „Amíg így viselkednek, nem állok szóba magukkal." Rusu mérnök: A véredet iszom meg! A te magyarjaidnak a templomon keresztül élelmet küldesz, minket, románokat bezársz. Sajnálatos, hogy még itt is nemzeti gyűlölet vezeti az embereket! – (A mérnököt elkülönítik, hogy bíróság elé állítsák.) A közösség, okosan, nem áll melléje. Csend van egész éjjel.

Július 1. Kedd. Mindenki által erősen várt nap. Elseje van, csomagok napja. Várjuk a vonatot, de közönséget nem látunk. A csomagok azonban jönnek. Nyolc órától este 7 óráig kb. 250 csomag jött. Megér vagy 500 milliót. Vajon helyes nemzetgazdaság ez? – Végre du. 4 óra tájt megkapom a két kosarat. A katolikusok az örmény plébániától szeretetadományként kenyeret kapnak. Én a magam részét átadom a két csíki, gyimesi tanítónőnek (a túlsó udvaron). Egy liter bort („borecetet") elkeresztelve kaptam, és csokoládét a püspök úr által⁴⁷. A borból a szoba minden lakója kap. A közhangulat csinálja a listákat: „öregek", „földművesek", stb. listája. Csak kombinációk. Az állomásra befut a duba. Vajon miért?

Július 2. Szerda. Ablakunk alatti réten megkezdődött az aratás. Jövetelünkkor még alig bújt ki a földből a búza. Ma de. 5, du. 19 ment el. A társaság érdekes: a tábor közismert nagyhangújai. Következtetés: Bukarestbe viszik őket dubával. Nincsen rózsa tövis nélkül! Elmegy az üvegfúvó is, K. Mária jóbarátja. Az udvaron megcsókolja – rossz nyelvek szerint mondván: blasen sie noch amal⁴⁸.

Július 3. Csütörtök. Doboltak az utcán. Állítólag szesztilalmat dobolnak, mert megyünk haza, s nem akarják, hogy örömünkben kocsmázás és botrány legyen. Aztán kiderül, hogy az állatvásárt hirdetik. Este a nők végre átköltöznek a másik „szállodába" (a régi épületbe). Jellemző: maguk cipelik a holmijukat, eddigi udvarlóik meg sem mozdulnak, pedig mind az udvaron vagyunk. – Ma olvastam Szt. Cyrillt és Szt. Skolasztikát.

Július 4. Péntek. Reggel távozik hat dévai magyar fiú, akiket kocsmai verekedésből kifolyólag vittek Bukarestbe – Vacaresti-be, s onnan ide. Amnesztia hírek. Prim Olariu újra szolgálatba lép. Olvastam De apparitione B.V.M. – Koncz Rudi már nem tud idegeinek parancsolni, az ablakhoz állva szörnyű káromkodásokkal enyhíti éhségét. A III. emeletet kezdik javítani. Lakói leköltöznek.

Július 5. Szombat. Meghalt négy rab. Öngyilkosság, mérges növényekkel. Ott bűzlenek a túlsó udvaron. – Az átvitt nőket bezárva tartják. – A halottakat az éjjel fáklyafény mellett temették (álmunkból felriadva azt hittük, hogy ejtőernyősök). Csomag jött Arankától⁴⁹, még a levél is benne volt, cenzúrázva. Öt kg-ot írtak be. Eltelt két hónapunk.

Július 6. Vasárnap. Bemutatkozott az új igazgató: Constantinescu. Csak benézett a szobákba. A rabok azt mondják, hogy jó ember. A betegeknek reggel tejet, tojást rendelt. – A hangulat újra romlik. Most látjuk, hogy a legnagyobb érték a szabadság, akkor, mikor az el van véve. Sokszor álmodom magam haza feleségem, gyermekeim körébe.

Július 7. Hétfő. Embernek lenni annyi, mint saját személyiséggel bírni, azt szabadon kifejezésre juttatni, és szabad akarat szerint cselekedni. Akitől mindezt elveszik, az emberi mivoltát alázzák meg. Tehát jól meg kell gondolniok azoknak, akik a hatalmat gyakorolják, nehogy azok, akiktől elrabolják az emberi mivoltot, magukat az állatok sorába taszítottnak érezzék (s úgy is viselkedjenek). Egy állam legnagyobb dicsősége, hogy lakói szabad polgárok legyenek. Ezzel szemben a legrútabb és legszomorúbb, ha egy államban nem „emberek" élnek (fenti értelemben!), ellenben bőven vannak benne szabadságuktól megfosztott néma állatok (emberi formában). – Csak az evésnek élni semmi céllal, ezentúl állati élet... Nehéz a jelenlegi helyzetünkben ilyen gondolatokról nem elmélkedni – különösen amikor erre bőven van üres időnk. Ha ilyen napon – mint ez a mai is – nem elmélkedünk, az őrültség kerít hatalmába. A gondolkodás, az elmélkedés egyetlen vigaszunk. Ha a nap eseményeket nem hoz magával, a test elbágyad a tunyaságtól, a lélek a reményvesztettségtől.

Július 8. Kedd. Megkezdődtek az egyéni jelentkezések az új igazgatónál. A személyi adatokon kívül politikai magatartása és „bűne" iránt érdeklődik. – Egy, az első tetű megjelent K. társunkon. Nagy volt, tehát most szedhette fel. Nagy tetűvadászat – eredménytelenül. A túlsó pavilonban kiütött a tífusz. Talán Kovács nevű volt diákunk az áldozat.

Július 9. Szerda. Délben hagymatokányt főztem. Iszonyúan sós volt. Alig bírtuk megenni. Sakk, kártyacsata este az Abeleszben. Vagy tízet hívtak az irodába. Nem utaztak, visszajöttek. Zárás korábban egy órával.

Július 10. Csütörtök. Az udvaron fehér határvonalat húznak. Nem lehet a kapuhoz és a falakhoz közeledni. Nagy hazamenés. A 19-ből 14 magyar M.N.Sz. vezetők. Elment Tulics bácsi, Kudorné, Várhelyi, Vásárhelyi, Bakó, Gegesy, Gruia, mások. Szobánk kettővel apadt, a zsúfoltság enyhült.

Július 11. Péntek. Átjöttek a Vacaresti-ből hozottak is ebbe az épületbe. Szürke nap.

Június 12. Szombat. Kifogyott a fegyház kamrája. Ma nem volt sem tea, sem „turtoi". Egy őr levelet vitt ki. Megkapták, s a 13 levélküldő súlyos büntetést kapott: egy hónapig sem csomag, sem levél. Ebéd után nem tudtam aludni Tamás (mvhelyi) mesélései miatt, melyben elmondta, hogy hány székely cselédlányt csábított el és hogyan. Elcsábítani tudta, de velük az utcán nem indult el „paraszti" ruhájuk miatt, mert ő „iparos". (Viszont azelőtti napokban éppen ő panaszkodott, hogy mi „intellektüelek" őt, mert iparos, nem tartjuk magunkkal egyenlőnek), ő viszont nem sétál azzal, akinek mindenét elrabolta!

Július 13. Vasárnap. A levél-feketézés ügye folyik. Az írók közül néhányat a rendőrségre vittek. – Nagy főzés volt. Malaiból puliszkát, illetve túrós puliszkát főztem. Csak az a baj, hogy nagyon korpás, és nem főtt eleget. (Az udvaron van egy üres jégverem, abban főzünk.) Folynak az igazgatónál a kihallgatások. Milyen politikát folytatott? Miért van itt? Hogy érzi itt magát? stb. Éjjel a szomszéd szobában valaki nagyon rosszul lett a penészes málétól.

Július 14. Hétfő. Ilyenkor a legnagyobb a nyomorúság. Az otthoni étel elfogyott, a rabok jönnek koldulni. Nem tudunk adni, nekünk sincs. Szerencsétlenek éhen halnak. Naponta elpusztul egy-kettő. Mikor adni nem tudunk, a szemétből keresnek ki eldobott, romlott ételt. Úgy falják, mint a kutyák. Egy ízes papírt a szemétbe dobtam, alaposan lekaparva. Egy rab kiszedte, lenyalta. Ugyanez megtörtént WC-re vitt papírral, melynek széle ízes lévén, valaki ledobta a földre, nem használhatta. Eddig még reggelire kaptunk egy kis teát máléval, ez már a harmadik napja megszűnt. – Este összevitatkozás. Logyin szerint az „értelmiségiektől" az együttlakó 12 iparos, munkás 10 hét alatt semmit sem tanult, s ebben igaza van! Hasonló vita tört ki az egyháznak a szociális társadalmi berendezkedésért végzett munkája értékelése körül. Még egy szobát is milyen nehéz egybehangolni!

Július 15. Kedd. Csomagok napja. Az ablakokba kiállni tilos! Az igazgató szerint az „állam biztonsága elleni bűnözők" vagyunk. – Petrescu, csángó társunk elmondja Nagy István⁵⁰ legendáját: Faraoani liánya lement a vízre s ott, amikor vizet merített, odaért a király, Nagy István. Ott a liány mikor vizet merített, mondta, hogy adjon neki is. Ezt magyarul mondta. Mikor ivott belőle, a liánnyal még beszélgetett, aztán a liány indulni akart, akkor még elkérte a kártyát (fakanna), ivott, s a gyűrűt béeresztette a kártyába. Mikor visszament a liány a mezőre, s kiitták a vizet, megkapták a gyűrűt. Mondotta az apja: milyen gyűrű ez? A liány nem tudta. Akkor kivel ültél ott a kútnál? Egy bojérral. Azt mondta, hogy ő a király, csak ő tehette bele. Harmad-negyednapra elment hozzájuk a faluba, s kérdezte: megkaptátok-e a gyűrűmet? Meg. Azért tettem bele, hogy Magad kell hozzám jöjj feleségül. Az apja: Hogy lehetős, én ilyen szegény, s maga király elvegye a lányomat? Szeretem, s elveszem, azért. S így történt vele. Így lett a falu neve Faraoani⁵¹. (Kiét - két, csáltam - csináltam, 60 tüzes pálinka - 60°-os.)

Reggel óta állnak a csomagokkal. Én este 7 óra felé kaptam meg. Minden csomagból kivesznek, ami havi 10 kg-on felül van. Tőlem krumplit vettek el. Ezzel kitelt a 10 kilóm. Petrással közösködve talán még hozzájutok (úgy hogy Petrás nevére küldjenek, ő nem kapott, s aztán ő is kap belőle). A többlet csomagot kiosztották a moldovaiaknak. (Igaz, hogy akik figyelték a kiosztást, finomabb dolgokat nem láttak kiosztani.) Az őrségparancsnok, bizonyos Neacsu Buzauból felpanaszolta, hogy amikor belép a cellákba, mi őt nem köszöntjük felállva.

Július 16. Szerda. A kitartó esőzés miatt a leégett fedélrész alatt a III. emeletről kezdünk beázni. A folyosókon végig „esik" az eső. Ma elment 9 beteg a brassói rabkórházba. Így megürült két állás: elment Ipsen, a szász paptanár, az „esőinspektor", aki évekre előre megmondja az esők járását. Kérdésünkre, hogy ő beteg-e? Azt mondja: nem, de jó barátaim azt mondhatják, hogy bolond vagyok – nagyon kedvesek. (Tényleg bolond!) A másik üres állás a Manoliu esperesé, aki állítólag jó besúgó volt.

Július 17. Csütörtök. Új vendégek: a marosvásárhelyi pénzügyi igazgató, Sass Kálmán református pap... Szóval „oszlik a tábor"! Esik az eső, nehezedik a főzés. Az udvaron nem szabad, de a jégverem alján nem vesznek észre. – Bujdosik a naplóm. Mind újabb rejtejhelyekre. – Pál Jóska bűvészmutatványokat mutat Szilágyi J. hátán. Kialakul a lágerlakók új kasztja, a strómanoké, akik nevüket adják azoknak, akik már sok csomagot kaptak. Persze, fele-fele!

Július 18. Péntek. Kártyázni nem szabad – ez a legújabb rendelet. 12-1 óra között rendesen főzünk. Bartha Nácival közös háztartásban. Ő „vágja a fát" és segédkezik, én főzök és mosogatok. Ma kaptam csomagot. Kenyér és könyvek jöttek. Lassan beletörődünk, hogy a miénk a normális élet, az otthoni csak valami távoli vágyálom. Mindenki keres magának valami kényszerfoglalkozást. Legtöbben a nyelvtanulás mellett döntenek. A jelek azt mutatják, hogy kint sem olyan virágos az élet. Talán a miénk itt még nyugodtabb. Mi már el vagyunk intézve, most mások jönnek terítékre.

Július 19. Szombat. Állandósul a nyári étlap: tökleves, ami nem más, mint héjastól összevagdalt tök megfőzve sós vízben. Néha van beledobálva egy kis uborka, paszuly, karalábélevél, sőt néha húsdarabok is (tüdő, máj). A reggeli teljesen elmaradt. S ezért a kosztért még dulakodás is van. Ezzel szemben virágzik a déli és esti „főzési verseny". Kreációk: malaiból készült puliszka, tojásos ételek, paszuly, krumpli, húsok. Tűzhely: két tégladarabon a sajka. – Este eddig a legnyugodtabb társunkat, Bartha Nácit is kihozta Koncz Rudi a sodrából. Lobbanékonyak, robbanékonyak...

Július 20. Vasárnap. Elromlott a szivattyú. Nincs víz az épületben. Bűz terjed mindenütt (WC). – Vasárnapi prédikáció: a halál egyedül biztos, utána a szellem kiszabadul bilincseiből. Ha nincs természetfeletti élet, akkor miért a földi élet? A gazdag és sáfára (Lukács, 16). Jön a számonkérés. Vö. Horatius: Post equitem – a lovas mögött ott ül a sötét gond. A pogány következtetés ez: éld le tehát boldogan az életedet, mert utána Hades⁵² jön. Pogány materializmus – szemben: keresztény idealizmus. Az embereknek két csoportjuk van a kérdésre adandó feleletek szerint, hogy: miért élsz? – Új ember érkezett: a 74 éves Medve József, aki szidta a cséplőgépet.

Július 21. Hétfő. Mai ebédfőzés: hagymás tokány (Náci kiborította) puliszkával (ez meg kevertszerű). Este három helybeli társat kapunk. Egyik Kovrig Gerő, volt tanítványom. Találgatjuk, mi lehet az oka? Egy újabb „lot" első hírnökei- e, vagy helyi intézkedés? Érdekes kérdőívet állítottak össze, benne: mit szól Mihalache szökéséhez?⁵³ ő, (Kovrig) azt sem tudja, ki ez a Mihalache. (Benn jobban vagyunk értesülve.) Este iszonyú felhőszakadás. Az őr szerint ilyen még nem volt. Egész éjjel seperjük a szobát, hogy el ne ázzunk, és ne ússzunk a vízben. Felolvasom a ma készült klasszikus mértékű verset az 52-sek életéről. Csak Pikéty bácsi méltatlankodik érte.

Július 22. Kedd. A görög katolikusok Antal napjára általános bőjtöt rendeznek. Újabb levelezőket fognak el. Külön zárkába teszik őket. Mikor zúgolódnak, hogy a múltkor a magyarokat nem tették külön zárkába, ezért most ezeket is átviszik. Nagy költözködés erre fel. Tőlünk négyen átmennek a „székelyek" szobáját kitölteni (hogy mást ne tegyenek oda). Ezzel enyhül a mi zsúfoltságunk. Leapadunk 16-ra. Nagy átrendezkedés. Nuridsánynak most bőven van helye „rendezkedni". (Ő mindig takarít és rendez.)

Július 23. Szerda. Egy csavarral több szorít: naponta csak két óra séta az udvaron. Mi 12-2 óra között. Aztán még egy: akinek pénze van az irodában, behívják, de pénz helyett kikutatták, s ami értéke volt, elvették tőlük. Délután hirdetés: pénzt, értéktárgyat elkobzás terhe mellett le kell adni. Beadtam az órámat, írókészletemet tokkal. Este újabb meglepetés: mikor bejön az őrségparancsnok, fel kell állni. Vannak, kiknek elvi kifogásuk van. Felesleges jogászkodás. A tiszteletadás sohasem árt.

Július 24. Csütörtök. Aránylag csendes nap. A pénzeket beszedték, de ma azért sorra járnak, hogy ki akar a piacról élelmet rendelni, úgy, hogy készpénzben fizeti. Következetlenség? Jönnek a csomagok, de szigorúan ragaszkodnak a 10 kg-hoz. Akinek több van beírva, nem adják ki.

Július 25. Péntek. A csomagok körüli vita úgy zárul, hogy az igazgató engedélyezi, hogy akinek három hónapra nincs ki a 30 kg, kiveheti egy másik társ nevére. Szebenből jött egy új társ.

Július 26. Szombat. Végre megkaptam két cenzúrázott könyvemet, a múlt heti csomagban jött. A román nyelvű mitológia egyelőre eltűnt. Új hír: az ellenzék bemegy a Parlamentbe, de feltétel: a lágerek feloszlatása⁵⁴. Ötödikén betelik a 3 hónap. Akkor megyünk haza – mondják. Mindennek ellentmond, hogy behozták a megye népszerű manista vezetőjét, Popa Mant. – Beütött a káposztalapi szezonja.

Július 27. Vasárnap. Új foglalkozási ág hoz jövedelmet a moldovánoknak: fát árulnak azoknak, akik főznek. A „fa" egy két kézzel átfogható köteg, arasznyi hosszú aprófa-csomó, melyen itt-ott festéknyomok láthatók. Ára: egy darab malai. Származása bizonytalan (ablakkeret?). A rabok is ezzel kereskednek. Nem indokolatlan az a ma kifüggesztett rendelet, hogy a főzést be kell szüntetni. Amint azonban történni szokott, a rendeletet senki sem tartja be. Estére vissza is vonták, pedig a rendeletben az is benne volt, hogy az otthoniakat értesítsük, ne küldjenek nyers ételt.

Július 29. Hétfő. A trafikot kezelő társunk jön dohányra pénzért. Hogy adhassunk, mikor beszedték a pénzt? Havi egy lapot lehet írni, de csak tintával – viszont a töltőtollakat beszedték a rendelet kiadása előtt! Kovrig úrnak beküldtek egy villanykörtét, most már lesz „kávéházi" világításunk. A főzést hol megengedik, hol tiltják. Ma olvasom André Gide Pásztorének című regényét. Érdemes volna megvenni otthon is. Idézem: „Valamint a boldog lélek, szeretete sugárzása révén boldogságot teremt maga körül, épp úgy Amélie közelében minden bússá és sötétté válik. Amikor egy küzdelmes nap végén hazatérek késő este, olykor egészen összetörve, szívemben valami követelő szomjúsággal békére, szeretetre, melegségre – legtöbbször csak panaszokat, vádakat veszekedéseket hallok itthon. Tudom, a vén Rosalie csak a maga eszére hallgat, tudom, hogy Ch. és G. szörnyen szeretik a lármát, de nem respektálnák-e jobban édesanyjuk akaratát, ha halkabban és ritkábban korholná őket? Az a sok szidás, feddés minden élét elveszti, akár a tengerparti kavicsok. Sohasem hallok egy társalgást, melyben én is szeretnék részt venni, és ezt az elszigeteltséget olyankor érzem legfájóbbnak, mikor otthagyom őket, s a szobámba vonulok... Fájdalom, bizonyos lelkek egyenesen ellenállnak a boldogságnak... ügyetlenek vagy képtelenek rá. Améliere gondolok. Mindig hívom, bátorítom, de ő kitér előlem, becsukódik, mint némely virág, amiket nem fakaszt ki semmi Nap... Ha azt akarod, hogy megértselek, beszélj velem világosabban! – vágtam Hozzá durván, bár ezt azonnal megbántam, mert láttam, ajka megremegett egy pillanatra. – Az előbb durva voltam Hozzád, bocsáss meg... Akkor hallottam, felém tartott, majd ujjai simogatni kezdték homlokomat, mialatt csak ennyit mondott szelíd, könnyekkel telt hangon: Szegény uram!" (Mennyire nekünk szóló sorok!)

Július 29. Kedd. Izától csomag jött Petras(cu) csángó bácsi címére. Addig nem adták ki, míg meg nem tanítottam, ki a feladó. Végül is este, zárás után kiadták. Reggel tisztességesen felhozta. Adtam neki mindenből. Müller Tőkéssel paktált, de Pikéthyé lett a csomag. Ő is ugyanazzal paktált. Veszekedés, míg megállapították a csomag eredetét.

Július 30. Szerda. Jó hírre ébredünk. Az ajtót nyitó prim elárulja, hogy vagy 30-35-ön hazamennek ma. Képzelhető az izgalom, hogy ki az a 30-35? Mindjárt reggel fel is olvassák a neveket. Az egész láger hallgatja. Titokban mindenki remél. Mind románok. Nagyrészt földművesek és moldovaiak. Sok kombináció születik ebből, de a közvélemény abban nyugszik meg, hogy talán kezdik a lágert feloszlatni, s a távoliakkal kezdték meg. Mindenki nekilát borotválkozni a hazamenés reményében. Maga Petrascu bácsi is szerencsés volt a csomaggal, hogy nem késett egy napot. Ma megint jött csomagom hazulról, főznivalók. Érthetetlen, miért nem hozták magukkal elsején, mikor az jóval olcsóbb megoldás. Borzasztó, hogy levél még mindig nincs hazulról.

Július 31. Csütörtök. A tegnap elbocsátottak még mindig itt vannak a másik udvaron. A mai levelet cenzúra nélkül adták át. Ezt megint sokféleképpen magyarázzák.

Augusztus 1. Péntek. Beléptünk a negyedik hónapba. Jönnek a csomagok. Petrascu még mindig itt van. ő is kap csomagot, de a vejétől. Az este még kettőt kivittek az 50-esből. Reggel jól összeverve jöttek vissza. Ugyanis kivettek egy azonos nevű, nem nekik szóló csomagot. – P. Gh. hozza a hírt, hogy Patriciu, kolozsvári szigurancafőnök, itt van az irodában, és kiadta az utasítást, hogy távolsági sorrendben engedje szét a tábort. Előbb a legmesszebb lakókat. Nagy az optimizmus. A szerdaiak ma végre elmentek – kinek volt pénze. Antiochi Dorin szigur. tisztviselő Bartha Nácinak megerősíti, hogy ezekben a napokban elmegyünk. – Most látjuk, mit jelent a szabadság! Megtanultuk, hogy megbecsüljük mások szabadságát is. Értendő ez családtagokra (feleség, gyermek, iskolában a tanulókra). Ha valaki szabad elhatározásból tesz valamit, akkor jól fogja tenni, és boldogan fog élni!

Augusztus 2. Szombat. A tegnapi remények alábbhagytak. Nincs újabb lista. Haton mennek el, köztük Nicoara kolozsvári ügyvéd. Új rémhír: a gyulafehérvári költözés. – Azon gondolkozom a déli jóllakottság után, hogy tulajdonképpen mi a súlyos ebben a lágerben? Abban maradok, hogy a munkától való elszakítás. Az ember nem tudja munkaösztönét kielégíteni. A munka az emberrel jár. Ehhez járul a szokott környezettől való elszakadás, elsősorban a családtól. Család és munka – ez a két lényeges eleme polgári életünknek.

Augusztus 3. Vasárnap. Megoldódott a P. Gh. által hozott hír magyarázata. Az inspektor tényleg mondott effélét, de ezt a kapu előtt várakozók tömegére értette. J. A. prédikációjának lényege: egész életünk Szentmise-áldozat. Van introitusa, felajánlása, áldozása. K. Berti: Vágyunk az otthon után. Adja az Úr, hogy ugyanilyen erős vágy töltsön el az igazi, örök otthon után. Este pár szavas hír a várfalról: közelebbről nagyobb tömeg lesz elbocsátva.

Augusztus 4. Hétfő. Csodálatos a női merészség és szeretet, mint M. feleségéé, aki este 1/2 10-kor bemenve a temetőbe férjét név szerint kiáltotta, s vele szabadulásról tanácskozott. Ugyanez a nő hajnalban, mikor még alig virradt, ismét jött, s a bezárt temető falán átugorva tárgyalt férjével. Gy. bizalmasan értesíti az enyedieket, hogy hazamennek. Fel is pakolnak, de visszajönnek. Hivatalos elengedés lesz vagy 50-nek. – Csomagban jött kenyér, fehérnemű, levél megint nem, csak pár sor, hogy rendesen írtak. Hol a levél?

Augusztus 5. Kedd. Meglepetés: emeletenként megyünk sétálni az udvarra. Mi du. 2-6-kor. Máskor bezárva. Ma az első nagy elbocsátás, kb 60-an, 10-20-as csoportokban. Müller és Elekes este mennek. Kaptam végre levelet postán (júliusit).

Augusztus 6. Szerda. Továbbra is bezárva, Váróék, a fekete levelezők visszajönnek. Egykor lemegyünk főzni: túrós laska.

Augusztus 7. Csütörtök. Rusu börtöninspektor érkezik. A piszkos WC-k miatt a szobafőnökök két napi szobafogságot kapnak és csomagletiltást. Egy igazgatói hirdetményt valaki összefirkált. Az egész tábor nem kap csomagot, s ma nincs séta. A dési kórházban meghalt a Kovács gyerek, aki 3 évi büntetését töltötte itt. – A rabságban a legnehezebb az inproduktív élet! Inkább munkával túlterhelve lenni, mint napról napra eredmény nélkül feküdni le! Olvasom a művészettörténetet (v.ö. Athén–Spárta, ma: Kelet–Nyugat).

Augusztus 9. Szombat. Kiadják végre a 3 nappal ezelőtt jött csomagomat. Ami a szobánkba jött, minden megromlott. Nincs jogorvoslat. Szemétbe kerülnek a csomagok. A legmegalázóbb a kiszolgáltatottság tudata. Ártatlanul összeszedett emberek egy ember kénye-kedve szerint minden törvény és szabály felrúgásával élnek itt. Hol az emberi méltóság?

Augusztus 10. Vasárnap. Legtöbben nem kapják ki a csomagjukat, ugyanis az elsején beadott csomagokat is 10 kg-nak írták be.

Augusztus 11. Hétfő. Se csomag, se lista. Este 9 óra tájt fegyverdörrenés. Okát nem tudjuk. Zaj semmi.

Augusztus 12. Kedd. A fogság századik napja. Drámára ébredünk. Az épületből kivezető úton hanyatt vágódva fekszik egy csendőr. Az esti lövés halálos áldozata. Valószínűleg öngyilkos lett. Várják a bizottságot. Az estig nem jön, a hulla úgy marad. – Centenáris sakkverseny este a szobában.

Augusztus 13. Szerda. Szenzáció: pénzbeváltás. Hirdetmény, hogy mindenki jelentse be a pénzét, ha nem, elvész⁵⁵. Ma a tábor létszáma: 496. Nem csodálkozom a zsidók gyűlöletén, akik családtagjaikat többé nem látják viszont... Hiányzik a család. A lágert magunk úgy is felfoghatjuk, mint hosszabb lelkigyakorlatot. Itt egyéb dolgunk sincs, mint önmagunkkal foglalkozni. Hogyan válhatunk jobb emberekké? Tulajdonképpen hálásak kell legyünk azoknak, aki ezt részünkre rendezték. A remeték és a szentek is elvonultak a világtól, hogy önmagukkal minél többet foglalkozhassanak. A böjt, a magány, kemény fekhely, szentbeszédek, a sérelmek békés elviselése, éhezés, nem alvás, társaink bántalmainak elviselése – mind igen alkalmasak a félrebillent erényesség helyreállítására. – A katona hullája még mindig az eredeti helyén.

Augusztus 14. Csütörtök. A katona hullája felpuffadva hever az eredeti helyén. – Egész nap búcsúsok vándorolnak Nikolára. Hasonlít a somlyói búcsúra. – Végre, ma délután eltemetik a katonát, miután egy tiszti bizottság kiszállt. – Nácinak nem adják ki a csomagot, kiosztják a moldovaiaknak. Meglepetés: csak 17-en vesznek be csomagot, mi pedig holnapra számítottunk.

Augusztus 15. Péntek. Nagyboldogasszony. Kiengednek misére. Egyébként meg vagyunk büntetve egész napi bezárásra. Csak egy órai sétát engednek. Esti beszélgetés: mennyire más ember az, aki ért valami gyakorlati munkához. Bárhol megél. A magamfajta értelmiségi mihez ért? – Egy rab szökni próbált, a fal tetejéről leszedik (15 évre ítélt). Addig verik gumibottal, amíg összeesik.

Augusztus 16. Szombat. Csomagbeadás. A 10 kg-on felüli kenyeret, szalonnát elveszik. Sokan járnak így, mert elsején bemérték a zöldséget és gyümölcsöt is, s így a havi 10 kg betelt. Horatius mondása: Balsorsban reméld a szerencsét. Én: balsorsban félj a még rosszabbtól. Ennél jobbat ne gondolj a mi napjainkban.

Augusztus 17. Vasárnap. Csomagbeadás folytatódik. Ma enyhébbek: gyümölcsöt, zöldséget nem mérik bele. – A parancsnok gúnyolódva oktatja az őröket, hogy velünk nem így kell beszélni: Szíveskedjék uram, Poftiti domnilor; Daca nu va suparati, binevoiti a face cutare, cutare lucru^56. Leszamarazza őket. – Csomagunk nincs, két napja éhezünk. Várjuk augusztus 23-át. Hátha hoz valamit!

Augusztus 18. Hétfő. Élünk itt cél nélkül. Most érzékelhetjük azt, hogy mit érne az élet, ha nem találnánk magunknak életcélt. Csak várjuk az „ételt" (hat hete káposztaleves), s megyünk ahova hajtanak. Állati élet. Embernek akkor nevezheti magát a két lábon járó állat, ha módja van önmagát kifejezésre juttatni szabad alkotásokban. Egy ilyen alkotás – bármily jelentéktelen is – jelenti a boldog, emberi életet. Ennek lehetetlensége reménytelenné és értelem nélkülivé teszi az életet... – Mai újság: csak felöltözve lehet az udvaron sétálni. Vége az eddigi napozásoknak. Asztalt, padot hoznak az udvarra, nagy kihallgatások lesznek. De néhánynak a meghallgatása után az igazgató abbahagyja. A panaszkodóknak azt mondja: ezen a héten az ügyük eldől. – Este nagy szenzáció. Kb. 80 nevet olvasnak fel, mennek haza. Köztük hat magyar (Gyarmathy, Jenser, Szász, Kovordán, Ősz, Kali). – Este beszélgetés az együttélés szabályairól: mindenki egyéni önérzetét tisztelni kell. Mindenki legnagyobb kincse a saját személye. Ha ezt benne tiszteled, bármit elérhetsz nála. Sok súrlódás oka volt a szobában, hogy a másiknak az egyéniségét nem tiszteltük kellőleg... Maxima reverentia puero⁵⁷. Akkor nyert ügyed van!

Augusztus 19. Kedd. Már 3 napja nincs hazai. Éhezünk. Ne ítéljen, aki nem próbálta az éhséget, mikor a másik bőségesen eszik! Eddig éhezésre nemigen volt élményem. Sok mindent megmagyaráz a korgó gyomor, különösen, ha szemed láttára dúskál más az ételben. Ez utóbbi a magyarázata annak, hogy forradalmak a minél civilizáltabb korokban törnek ki, mikor a jólét és a nyomor ellentéte erősen rikító. – Tegnap kb. hetvenen kerültek ki húszas csoportokban. Hír újabb 86-os listáról!

Augusztus 20. Szerda. Szent István napja. Mai élmény: az előzékeny ember. Sok van ilyen, de csak olyannal szemben, akitől várni lehet valamit. Így éppen azt zárjuk ki szolgálatainkból, akinek erre a legnagyobb szüksége lenne, akitől azonban nincs mit várni. – Hatalmas vihar. Éjjel beázunk.

Augusztus 21. Csütörtök. Kovrig romantikus módon üzen feleségének, aki a temetőben megjelent. Nótás üzenet: Ne sírj kislány / Tintaceruzával írom ezt a levelet / Pihen a gyár, stb. (= küldjön ceruzát, az üzemük álljon, stb.) Új emberek: Slanicről Bernath János tatarescanus liberális kortes, mészáros, Tatros-völgyi csángó. Van 9 unokája, menyei ortodoxok. Elek Alexi Puscasiu Onesti-ről58. Mind csángók, a románosodás útján. – Egy másik jellegzetes alak Lupu, Fogaras megyei kétméter magas férfi, aki 20 évet élt Amerikában. Al Capone sofőrje volt, és bandájában 20 évig működött; 14 évre volt ítélve, négy évet leült Chicagóban, 1932-ben hazaküldték mint román állampolgárt. Elmondta a banda életmódját, rendőrfőnökkel való viszonyát, a börtönök életét. Mesélt az indiánokról. A börtönben kazánkovács volt.

Augusztus 23. Szombat. Az amnesztia remélt napja. Semmi. Eltávozott az embertelen Neacsu főfoglár. – Désről és a brassói rabkórházból visszajöttek a betegek. Désen jó volt, de a brassóiak szerint Szamosújvár szanatórium ahhoz képest. – A mai szenzáció: öt elítélt, a vízhordók szökési kísérlete. Az erdő felé szöktek. 11 óra felé, alig egyórai üldözés után elfogta őket a 20 őr és a 20 katona. Egyiket lábon lőtték. Ennél volt a leütött őr fegyvere. Az összes rabok szeme láttára intézték el őket. Fahasábokkal verték, míg össze nem estek. – Elmélkedés: az élet művészete abban áll, hogy magunk iránt szeretetet ébresszünk másokban. Kikényszeríteni környezetünkből a magunk iránti szeretetet. Akinek sikerül, boldog ember.

Augusztus 24. Vasárnap. Két magyar megy el: Téglás és Péter Feri, a Fey „inasa". Ezek tőlünk. Még elmegy Orbán, lövétei székely (tegnap a sekrestyében láttam teljesen elmélyedve imádkozni). Fél óra múlva hívják Szakács Zoltánt és Pop Gheorghét, aztán visszatérnek. Szakács azt mondja, nem meséről van szó, de közben fél óra múlva már mennek is. „Biztos forrás": jövő héten feloszlik az egész. Sajnos, ilyen biztos hír már többször jött. Fey átköltözik hozzánk, mert a kis szobában egyedül maradt. Nagy készülődések és otthonra szóló elhatározások: a nyelvre féket tenni! Távol tartani magam minden közügytől, csak a családnak és az iskolának élni. Senkit sem vádolni, nem panaszkodni. Ha eddig szótlan voltam, ezután méginkább az leszek. Ha majd elmúlik az erőszak ideje – másképp is lehet^59.

Augusztus 25. Hétfő. Névnapomra a „koma" felköszöntött versben. Éjjel nagy lövöldözés. Reggel kiderül, hogy az őr egy bárányt az udvaron szökevénynek nézett, s a bárány után lőtt. – Néhány nap óta nagy csereüzletek. A beváltás óta nincs pénz és nincs cigaretta. A nagy dohányosok mindent adnak érte: egy zokni 20 db, 3 kockacukor 1 db, egy cipó (60 dkg) 5-6 db. A legjobb valuta a cigaretta. Valósággal reszketnek érte. Az igazgató igen barátságosan beszélget az emberekkel. Ezt eddig nem tette. Érdeklődik, hogy miért olyan csendes a társaság. Éhesek, nincs cigaretta... Almát ígér. Nagy feliratkozások, de 5 q helyett vagy 150 kg jön.

Augusztus 26. Kedd. Elfogy a csomag. Ketten ettük meg. Barthának semmiképpen nem jön elseje óta. Két csomagja jött, de kiosztották, mert már megvolt a 10 kg-ja. Így most már újra jön az éhség. Megjön az alma, 18-an 4 kg-ot kapunk. Veszekedés a kiosztás módja felett. Fey és Pikáthy megkockáztatják, hogy nekem nem jár (szerintük nem voltam felírva). Az én részem odaadom a „komának". Fey jól táplált polgár, aki képes három almáért cirkuszt csinálni. Pikéthy minden lében kanál, fecsegő öregember, aki már párszor felidegesített ezzel engem, de én uralkodtam az idegeimen. (Egyedül a hitvestárs az igazi jóbarát – ez most is bebizonyult –, akiben mindig bízni lehet.) – Este megbeszélés: A középosztály szerepe a lágertapasztalatok alapján.

Augusztus 27. Szerda. Feloszlás híre, lista híre. Estére semmi. Súlyos összeszólalkozás Baricz Dénes és Logyin Kelemen között. Az emberek már alig tűrik egymást. Olyan keveset eszünk, hogy már a WC-re is alig van szükség. Naponta kétszer fél liter vízben főtt paszuly és káposzta és negyed (kb. 12 dkg) kenyér. Mi ezt háromszorra osztjuk el. Újra „megjavítottam" a sajkafedőmet (a kovács egyik tanítványunk apja – így „közlekedünk"). Csomag 7-8 naponta, de ezt a posta hozza be.

Augusztus 28. Csütörtök. Unalmunkban, éhségünkben nekiláttunk költözni. Átmentünk a 64-be, a két pap (Baricz, Juhász) és én Barthával. Egész délután rendezkedünk. A szoba hideg, de csend van. Este tanultam preferánszozni. – Minden oldalról élelmet próbálunk szerezni.

Augusztus 29. Péntek. Délelőtt mise. – Az igazgató 68-as listát jelent be. Jelek jönnek az igazgatói lakból: XII. – Fogad Juhász egy sakkba. Sebesi elveszti a sakktáblát, de megnyeri a szabadságot. Este zárás. Tehát nincs lista. De zárás után fél órával – ami eddig nem történt meg – kinyitanak. Ki a nép a folyosóra. Névsor: 27 név. Köztük Imets, Sebesi, Logyin, Korbita, Vilcsek, Tamás, Régeni (J). Öröm és csalódás. Újra zárás. Semmiben nincs következetesség. Úgy látszik, itt minden az idegek próbára tételéért van. Ez a rendszer minden logikát nélkülöz, állandó a következetlenség, egymásnak ellentmondó intézkedések. Ma semmi úgy, mint a tegnap – ez a jelszó. Úgy látszik ez az újfajta igazgatás módja: mindenki és minden bizonytalanságban legyen... Vagy csak egyszerű járatlanság a közigazgatás ügyeiben? Ma a Kolozs megyeieket külön hívják, s a helyi szigurancafőnök felírja az adataikat. Mi akar ez lenni?

Augusztus 30. Szombat. Reggel költözés vissza. A két pap javaslatára jöttünk át, most ők – tudtunk nélkül – visszamentek a régi szobába. Ketten nem maradhattunk, mi is visszamegyünk, de a régi helyünket nem adják vissza a foglalók. Nemeslelkűség, szívjóság – ismeretlen fogalom. Juhász is megtartja magának a Sebesitől nyert sakktáblát. Este visszamegyünk az 52-be az eltávozottak helyébe. Mérsékelt áldozatkészséggel szorítanak egy kis helyet nekünk.

Augusztus 31. Vasárnap. Új rendelet: költözni a földszintre. Sötét, mint a „börtön". Kiegyeztünk, hogy csak a II. emeleten maradunk, de a 79-be megy az egész szoba. Még jobb a kilátás, négy ablakra balra az előbbi szobától. – Templomba megyünk. Felajánláskor jön a parancs, hogy abbahagyni, és mindenki a szobájába. A nép kimegy, de a pap, ministráns és én maradunk. Áldozás. Végül óvatosan kisurranunk, és észrevétlenül be az épületbe. Nem vettek észre. – Várjuk a csomagokat. Néhány napja megint csak a börtönkoszton vagyunk. Az éhezést is meg lehet szokni. Már nem fáj a gyomor, csak olyanok vagyunk, mint aki nagyon fáradt. Viszketést érzünk. Vitaminhiány. Reggel két tetűt kaptam a hálóingemen. Eddig nem volt. A sok költözködésben szedhettük fel. A szobába zárás oka: egy falat bontani kezdett valaki. – Mához egy hétre van a Veni Sancte – talán ezt nem is fogjuk itt érni!

Szeptember 1. Hétfő. Egy napig a 79-ben. Ekkor újabb költözés. A II. emeletet teljesen kiürítik. A földszinten a fürdő melletti valóságos sötét cellát, a 10-est kapjuk. – Csomagkiosztás. Tizenegykor félbeszakítják, mindenkit bezárnak, az őrök távoznak. Állítólag a bíróság tart vizsgálatot a csomaglopások ügyében, azért hallgatják ki az őröket. Egészen két óráig ebéd nélkül vagyunk. Végül kapunk kenyeret és levest. Folytatódik a csomagosztás. Nekünk semmi. Nem tudjuk, mi lehet a hozzátartozóinkkal. Este nincs villany. Nyolckor lefekszünk, teljes sötétség. Feyt tanúkihallgatásra Kolozsvárra viszik. A társaság idegei felmondják a szolgálatot. Nem tűrik még Nuridsány halk dúdolását sem. Rudi ordít, dühöng, mint egy őrült. Az éhség gyötör, testünk el van csigázva.

Szeptember 2. Kedd. Legelemibb jogainkat sem respektálják: havi egy levél, elsején, 15-én 5-5 kg-os csomag. Mindig találnak ürügyet a jogfosztásra. Legutóbb, hogy a falból valaki két téglát kivésett (szökni akart?). Egyenként távozik néhány. Úgy látszik van egy lista, s arról a kiválasztottak mennek. Ötkor csomagosztás. Este 24-es lista, magyar csak Kiss Berci, szatmári pap. Aranka húgomtól jön csomagom: sajt, kétszersült, körte, dió, almalé, és egyéb tejes készítmények. A legjobbkor jött. Nem tudni mi okból, hazulról hozzánk semmi sem jön. Vajon nem a vég jele? Egész testem szenved rovarcsípéshez hasonló kiütésektől, de rovarok (bolha, tetű) nincsenek. Mondják, hogy ezek vitaminhiánytól eredő kiütések. Már 9-kor lefekszünk. Nincs villanyunk.

Szeptember 3. Szerda. Már három napja be vagyunk zárva. Ma du. fél óra séta. Mind sűrűbben jön a táboroszlás híre. A hölgy is (Gy-né) jelez valamit. Csak Koncz Rudi kapja meg az elsején járó csomagot. Többen kapnak üzenetet, hogy postázzák a vasúti díjat. Br. az igazgató földije, állítólag látta a tábort feloszlató táviratot is (10 napon belül).

Szeptember 4. Csütörtök. Állítólag itt van Patriciu szigurancafőnök. Sok várakozás és remény. Nyiratkoznak, borotválkoznak. Már a „csikk"-re is vadásznak (cigarettavég). Feyt visszahozzák. Estére nagy csalódás. Minden hír megcáfolva. A kiábrándulás tönkretesz.

Szeptember 5. Péntek. Teljes csend. Mondják, hogy az igazgatónak javaslati joga van az elengedésre. Most már az álmokat próbáljuk megfejteni és kártyavetéssel vizsgálni a jövőt. Ezek eredménye táplálja bennünk a reményt. Ma lépünk az ötödik hónapba. Már egy hete csak napi egy óra sétánk van.

Szeptember 6. Szombat. Egész héten semmi hír, semmi remény nem vált be. Az sincs kizárva, hogy a jó álhíreket szándékosan dobják be közénk, hogy aztán a kiábrándulás annál jobban gyötörjön. Ez az idegek háborúja. Eszközei a felettesek hazugságai, hamis ígéretei, úgy hogy senkinek se tudjunk hinni. – Ugyanaz a savanyú leves, kevés étel. Csüggedő, lankadó test gyötri az éhezőket. Ehhez az a fájdalom, amit az egyoldalú étkezés – a kiütések – okoznak. A levelek is egy hónapos késéssel jönnek. Rosszabb, mint az igazi bűnözők sorsa. Bár bűneinket e szenvedésekkel levezekelnénk! Felajánljuk ezeket az Úr szándékára. Legyen meg az ő akarata!

Szeptember 7. Vasárnap. Semmi új. Az otthoni élelem utolsó falatait esszük meg. Holnap az éhezés vár ránk. (Két tetűt találtam.)

Szeptember 8. Hétfő. Mária születésnapja. – Egy újabb példa, hogy még a papok sem tudnak egymásért lemondani: a magasabb rangúak a fiatalabbaknak nem adnak misézési lehetőséget. Egy hónap óta ők nem tudnak misézni. A helybeli Ferenc-rendiek nem nagyon igyekeznek élelemmel és miseborral segíteni paptestvéreiket. A félelem és nemtörődés egyaránt gátolja őket ebben. – A Breviárium olvasásában eljutottam a mai napig, most már nincs hátrálékom (későn jutottam hozzá, s az év elejétől kezdtem).

Szeptember 9. Kedd. Négy nappal ezelőtt jött csomagokat osztanak ki. Senki közülünk nem kap. Nem tudom, mi van otthon, hogy élelem nélkül hagynak minket! – Meleg fürdőt kapunk. Először a hat nő, aztán a súlyosabb politikaiak, azután mi, végül az elítéltek. Ezek között bilincsbe verve, láncot, bilincset csörgetnek maguk után. Szörnyű ezeknek a zörgése. Név szerint kapuhoz szólítanak nyolc kolozsvárit, hogy írjuk alá az augusztus 28-án postázott pénzt. De pénzt nem kapunk. Majdnem két hétig tartott a táviratilag küldött pénz utazása. De miért küldték?

Szeptember 10. Szerda. Az igazgató Bukarestbe utazott. Hét hét óta ma kaptunk először leveleket. – Mai elmélkedés alapja: a nő, mint a férfi munkatársa (függetlenül a férfitől), amint Gladkov Cement című regényében: Gljeb, Dasa, Polja viszonya. A mi társadalmunk még lenézi a nőt, mint alacsonyabb értékű embert. Ott törvényesen összekelnek a nekik tetsző párral, nálunk a törvénytelen összekelés a nekünk tetszővel, megsértve a törvényességet. Csak ennyi a különbség: az eset megtörténik törvényesen (ott) vagy (itt) törvényen kívül. – Bartha N. csomagot kap. Az orvos felír engem tejre. Öt tojást küldött be Unghváry.

Szeptember 11. Csütörtök. Végre a 68-as lista! Távoznak: Oriold, Gagyi, Erőss, Kánya, Csedő. Azután szólítják a harmadik tótot, Krepelkát. ő már előbb elment, akkor hogyan?... Újabb feloszlási hírek. Margittól csomag és levél jött. – Megjelent az eddigi állandó káposztaleves után a krumpli is (héjastól), néha homokkal is. Mindegy! Ez olyan nagy öröm nekünk, mintha sütemény lenne. Az igazgató végleg elment, megkezdődik Gyurcsány igazgató rendszere. Ez nagy megkönnyebbülést okoz.

Szeptember 12. Péntek. Kellemes nap. Ma pirosra kisütött malait ettünk szilvaízzel bélelve. Még tejet is kaptam, mint beteg. Juhász pap Jaross plébánostól alávaló levelet kapott, melyben felhatalmazást kér, hogy ágyneműjét eladhassa, hogy árából csomagot küldhessen neki. Szegény apétplábános!

Szeptember 13. Szombat. Két hónap óta első kihallgatási nap. Igazgató hiányában a helyettes tart kihallgatást a szigurancafőnök jelenlétében. Kb. 70-en jelentkeznek. Biztatja őket, hogy nem kell hazaírni, ők hamarabb otthon lesznek, mint a levél. – Kovács társunk költözött hozzánk.

Szeptember 14. Vasárnap. Új hírek a várfal tetejéről: másokat hoznak helyünkbe. Tehát mi rövidesen elmegyünk. Van egy 40-es lista. Nagy gonddal készítjük a kiküldendő fehérneműinket (bennük levelek).

Szeptember 15. Hétfő. A kapuhoz hozott csomagok apránként érkeznek. Nem annyi, mint azelőtt. Most a levelek után is kutatnak a csomagban. Én semmit sem kaptam. Bartha kapott a ferences barátoktól (az egyháziak részére). Juhász azon mesterkedik, hogy csak hét részre osszák. Nem jut eszébe, hogy én is részt kapjak, mint ugyanazon egyház tanára. (– Van igazság abban, hogy a jövedelmet szabályozni kell! Látom ebben az együttélésben, milyen különbség van a bővelkedők és nélkülözők életmódjában. Legyen vége a nyerészkedéseknek!)

Szeptember 16. Kedd. Újra megtiltják a főzést, és jogosan, hiszen már az ablakrámákat tüzelték el. Pikéthy WC ülőkét is talált félig megszenesedve. De a találékonyság új főzési lehetőséget teremtett: átlyuggatott edényre (pléhre, konzervdobozra) tett parázzsal főzünk. A parazsat a rabok szállítják a kenyérsütő kemencékből, vagy az őrök. Egy főzésre való parázs ára két cigaretta. De a mai parazsat hamu alatt őrizzük, s azt másnap felszítjuk, vagy gyufával újra izzítjuk.

Szeptember 17. Szerda. Mai elmélkedés: miért élek? Minél hosszabb, minél boldogabb életet élni. Vagyis a földi életnél hosszabb életet. Ennek feltétele: szeretet Isten és ember iránt. A földi élet élvezeteit, szépségeit úgy szerezni meg, hogy a szeretet törvényét semmiképpen ne sértsük. Ilyen módon boldogok leszünk mind ebben, mind az örök életben.

Szeptember 18. Csütörtök. Utolsó hazai falatok. Holnap újra kezdődik az éhezés. Mások bőségesen étkeznek, én csak egy málékockát kérek attól, aki ma kapott csomagot bőségesen (Juhász). Visszautasít. Engem, egykori tanárát, aki valamikor érette és tanulótársaiért sok álmatlan éjszakát töltöttem (cserkésztáborok gondjai). Kéretlen senki sem ajánl fel semmit – egy kivétel a gyáros (Fey), aki kéretlenül is lisztet és paradicsomot adott nekünk tegnap: egyik pap, másik kapitalista! Jól írja az Írás: Nem beszéddel, hanem tetteinkkel legyünk Krisztus követői! Micsoda ellentét: a szabadulásért mindennap kilencedet tart, imával ostromolja Istent, de bőségében megtagadja a segítséget az éhezőtől –, akinek még adósa is, mint egykori diákja.

Szeptember 19. Péntek. Elmélkedési anyag: a nemes asszonyról, akit nyilvánosházba dobtak bárki prédájául. Így vagyunk idedobva gonosztevők közé. Más: a földi élet, összevetve az örök élettel inkább halálnak mondható, mint életnek, vagy rövid, de a törékeny test számtalan gyöngesége által gyötört kegyetlen álomnak. A helyes élet művészete: mindig tudni örülni. – Ma egy újabb sérelem régi tanítványom, Juhász részéről: főzni akarván, ő engem megelőzött, mondván, hogy a „gépet" ő már előbb lefoglalta. Ez sem igaz nem volt, sem egy fiatalabbhoz illő, s legkevésbé egy volt tanítványhoz. Íme, mit várhatsz a jó munkádért! Kíváncsi vagyok, otthon is ily tapasztalatok várnak rám? Ez a fiatal pap kiválóan mutatja be a paraszti származású első értelmiségi nemzedék jellemét összes hibáival: felfuvalkodottság, vagyon utáni hajsza, gőg, tekintélytisztelet hiánya, a szív és lélek érzékenysége iránti érzék hiánya, az eszközökben való válogatás nélküli hatalmaskodás (v.ö. IX. 15. Bartha-élelem elosztás).

Szeptember 20. Szombat. Ebédre fél almát kaptam. Karomon ismét megjelentek viszkető kiütések az éhezéstől. 12-2 között bezárva a cellákba. Új igazgató, Stefanescu nevű, hírlik. Az is, hogy a püspök a papokat felszólította, lépjenek ki a Magyar Népi Szövetségből⁶⁰. – Böjtölünk már három napja. Nem tudjuk, mi történhetett otthon. Minden gondolatunk az életre összpontosul. Már kísért a gondolat, hogy megegyem az Árpi részére félretett csokoládét (amit a püspök küldött volt)⁶¹.

Szeptember 21. Vasárnap. Hadnagy J. prédikált a szeretetről. Vita a reformátusokkal a templom használatáról.

Szeptember 22. Hétfő. A piacon almát vesznek, 3-4 lej kg-ja. Ez segít. A kiütések visszahúzódnak, nem fájnak, nem éhezem.

Szeptember 23. Kedd. Végre itt az otthoni csomag. Feleségem írja, hogy reméli hamarosan hazamegyek. Jól lakunk almával, mézzel, ízzel. A kiütések csodálatosan eltűnnek a testemről. Éjjel 3 társunk távozik.

Szeptember 24. Szerda. Két hét óta minden csendes. Itt lesz valami! Elmélkedés: a férfi és feleség ketten egy testben. – Hírlik, hogy kiütéses tífusz ütötte fel a fejét a lágerben. Néhánynak van tífusz-ellenes injekciója. Jó áron árulják. Nincs kizárva, hogy az egész hír mögött üzleti érdek lapul.

Szeptember 25. Csütörtök. Tetűvadászat. Pál van megbízva. Két tojást kap Barthán, aztán Pikéthynél és Kakasynál. Furcsa a „reakciósok" tisztogatása. Mikor bejöttünk 1/6-od része volt magyar, az ötödik hónapra 1/4-e lett magyar! S kik? Az ő részükről (románok) szerencsétlen alakok, akik azt sem tudják, mi a politika. Mi velük egy sorban. – Ötletes levél jött ma. Géppel írva egy gatyafolton Pikéthy részére. – Bezárás után létszám- számlálás. Ez még nem volt.

Szeptember 26. Péntek. Ismét hírlik, hogy elsején oszlunk. Állítólag ez volt a föltétele az államnak az ENSZ-be való felvételhez⁶². Sokan üzennek is haza, várjanak bármely napra.

Szeptember 27. Szombat. Élelmiszert gyűjtenek azoknak a magyar elítélteknek (az öt szökést megkísérelt vízhordó), akiket az éjjel dubával visznek el. Láttuk őket bilincsbe verve, felemelt kezükkel a lábhoz kovácsolt láncot cipelve. Szomorú látvány!

Szeptember 28. Vasárnap. Három heti szünet után megjött az új könyvelő. Akinek van benn pénze 100 lejig kivehet. Este Bartha-Kovács énekműsor magyar szerzőktől. – Elmélkedés: keresni kell az élet szépségeit, amelyekről csak most tudjuk, milyen szépek. Úgy megyünk ki innen, mintha újjá születtünk volna. A világot az újszülött szemével nézzük. A világ hiúságai pedig ne érdekeljenek.

Szeptember 29. Hétfő. Almát vásárolunk. Szobánk 40 kg-ot kap. A legszebbek máshova kerülnek. Nekünk a legsilányabbja marad. De így is jóllakunk az olcsó (4 lej/kg) almával. – Lélekben az iskolában vagyok. Eljött az év kezdete. Szeretnék tanítványaim között lenni. Öt hónap telt el. Már nem tréfadolog ez!

Szeptember 30. Kedd. A csomagvizsgálatok mind komolyabbak. (A tífusz híre nem volt igaz.) Az eset gyomormérgezés volt. – Naponta találnak a csomagokban pénzt (azt elveszik), leveleket a zsákok sarkaiban, üvegekben, stb. – Készülünk az elsejei csomagbeadásra, ill. szennyes kiküldésére (ki-ki megfelelő helyen próbál üzeneteket berakni. Kosár, láda aljára, stb. Az e körüli spekuláció az elseje előtti rendes foglalkozás.)

Október 1. Szerda. Bartha kap csomagot, én nem. Örömmel hallom, hogy a tanév kezdetét elhalasztották. Befejeztem a láger kiskátéját.

Október 2. Csütörtök. Valóra válnak a hírek. Mindenki a cellába - hangzik. Első lista: 11 moldovai. Második: 43 név. Aztán 3. A mi szig. inspektorátusunktól senki. Azt következtetjük, hogy a mi szig. insp. még nem küldte el a maga listáját. A 60 magyarból elment 10 (László Imre, Sándor bihari földműves, Haliarszky, Nemecz, Simonkovits, Makk, Sánta és testvére, Sándor Csíkból, Medve). Végre megtudjuk, miért internáltak: a nép izgatói a kormányzat ellen. Nem is keresnek rá bizonyítékot. A postán küldött pénzeket, akár 1000 lejt is, teljes összegben kiadják. Ez még nem történt! Jó jel. – S a jel nem csal ezúttal. Du. ötkor hívnak az irodába, megmondják, hogy névre szóló távirat jött, mehetek haza. Alig hiszem. Igaz! Gyors pakolás. Egy gvardián elkísér a kveszturára. Ott nyilatkozat, hogy „jól viselem" magam. A kvesztor még egy utolsó ijesztésben részeltet. Azt mondja, Bukarestbe visznek, és bezár egy zárkába. Később, kb. egy óra múlva kiengednek, mehetek az állomásra. A többiek is még jórészt itt vannak. Pénzem nincs, tehát sötétedéskor faszállító tehervonatra rejtőzködöm a rönkök közé feküdve. De a vonat Apahidánál Kolozs felé tér. Leugrom. Nekivágok gyalog a kolozsvári útnak. Nehéz a test is, a hátizsák is. Dezmér után egy zöldséges szekér vesz fel, mely Kolozsvárra jön, a piacra. A Magyar utcában leszállok, és irány haza. Hajnalban 5-6 órakor otthon vagyok.

*

Jegyzetek

1. P. L. másodszülött fia (1932. XII. 6 – 1970. V. 22).

2. A magyar országgyűlés behívott képviselője Észak-Erdélyből.

3. Zárka.

4. Ekkor már a kommunista párt túlsúlya jelentős a kormányban, Gh. Gheorghiu-Dej a nemzetgazdasági miniszter a Groza-kormányban.

5. Jóllehet erre soha semmi bizonyíték nem volt, a kommunista párt (de főleg a román és magyar vezetői az akkori Kolozsvárnak) következetesen kitartott e mellett a vád mellett.

6. Piarista paptanár, édesapámnak volt tanártársa.

7. A szamosújvári „új" épület a Bach-korszakban épült, korszerű, háromemeletes börtön.

8. A „régi" épület az egykori Martinuzzi kastély. Ódon, bolthajtásos, vastagfalú, rideg épület.

9. A belügyet a rettegett Teohari Georgescu vezeti.

10. Két szociáldemokrata párt van: a független, Titel Petrescuval az élen és a kommunistabarát Lothar Radaceanuval az élen, aki a Groza kormányban a Munka- és Társadalombiztosítás Minisztériumát vezeti. Míg a független politikát folytató szocdemek börtönbe kerülnek, a másik párt „fuzionál" (később) a kommunista párttal.

11. Édesapám felesége (sz. Májercsik Margit).

12. Közjogi elítéltek.

13. I. Mihály király születésnapja.

14. Összehasonlításképp: az akkori tanárfizetés kb. havi 567 000 lej volt.

15. Varjút is, csókát is ír. Valószínűbb, hogy csókák voltak.

16. Hátgerincsérve és gyomorfekélye volt.

17. Nem vagyunk biztosak az illető kilétében.

18. L. a 14-es magyarázatát.

19. Pál Simonné, sz. Puskás Izabella, P. L. húga Gyergyóremetén.

20. 1901. május 22.

21. Sajnos, Csaba fiának a halála is ekkor (1970. V. 22- én) következett be.

22. Sárkány község Brassó megyében.

23. 1894 májusában Kolozsváron zajlott le a Memorandum- per. A román nemzeti komité 1892-ben az uralkodóhoz juttatta el az erdélyi románok sérelmeit, aki ezt visszautasította. Ezt követőleg több európai nyelvre lefordítva terjesztették. A szerzőit több évi börtönre ítélték, 1895-ben a komitét is feloszlatták.

24. Kolozsvári, országos terjesztésű, demokratikus hangvételű lap.

25. Dr. Petru Groza kormányfőt a román történelmi pártok a kommunista párt szálláscsinálójának, s egyúttal az erdélyi magyarság pártfogójának tartották. Ekkor már (február 10-én) aláírták a győztes három hatalommal a Békeszerződést. A soviniszta román provokációk miatt valóban támogatta a romániai magyarság a Groza fémjelezte baloldali politikát. Csak később lett világos, hogy mindez a magyarság lefegyverzésére és „lojalitására" számító politikai sakkhúzás volt.

26. P.L. börtönéveinek viszonylag kielégítő elviseléséhez igen nagy mértékben járult hozzá (élelmiszerrel) a gazdag széki Ungháry család, amelynek egyik tagja, Ungháry Márton dr. a családunknak később is kedves ismerőse maradt (őket is kiforgatták „kulák"-ként vagyonukból).

27. 1947 májusában a svájcban tartózkodó Nagy Ferenc magyar miniszterelnököt hazarendelik (adjon számot szerepéről az „ellenforradalmi" szervezkedésben), de ő lemond, és az Egyesült Államokba emigrál. A Kisgazda Pártból történő kizárása után a párt balszárnya közelebb kerül a kommunista párthoz.

28. Tildy Zoltán (1889-1961) ekkor köztársasági elnök. 1948 nyarán koholt gyanú miatt lemondatják. Ami a belső kormányválságot illeti, Magyarországon is ebben az évben kerül a hatalom gyakorlása egyre inkább a kommunista párt kezébe.

29. A Nemzeti Parasztpárt képviselője, tárcanélküli államtitkár.

30. Tatarescu Gheorghe, a minisztertanács alelnöke, külügyminiszter emlékiratban bírálja a Kommunista Pártot hatalmának erőszakos gyakorlása miatt (gazdasági, politikai téren). Már csak hetek választanak el a polgári ellenzék teljes felszámolásától. Magyarországon pedig az augusztusi választások már a kommunista pártot „hozzák ki" az ország legerősebb pártjának.

31. Mindig a közösség szolgálatát részesítette előnyben (cserkészet, szövetkezeti mozgalom, stb.).

32. Házasság révén.

33. Az 52-es celláról, s ennek "indulójáról" van szó.

34. Valóban volt Bukarestben, a minisztériumba került magyar politikusokhoz ment, nem sok eredménnyel.

35. Feltehetőleg az 1946 Pünkösd vasárnapján, Csíksomlyón mondott nagy hatású beszédéről van szó, amelyben igen keményen lép fel az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslásáért.

36. Az ún. "régi épület"-ről van szó, amelyet Martinuzzi (Fráter) György (1482?–1551), János Zsigmond gyámja alakított át, és alkalmanként ott is tartózkodott.

37. Római katolikus fogadalmi imarend.

38. Hivatalos Közlöny.

39. A kolozsvári Brétfű Mozart utcájában volt egy szerény gyümölcsösünk azzal a hétvégi házzal, amelyet miután eladtuk a Csillaghegyi (nagyobb) gyümölcsösünket, a család építette át ide. Itt írta P. L. életrajzi naplóját.

40. P. L. 1944 végén gyomorfekély-műtéten esett át, amely során gyomrának 2/3-ad részét Mátyás főorvos eltávolította. Minden ebéd előtt savpreparátumból ivott.

41. A román kormány nem tekintette román állampolgároknak azokat a magyarokat, akik a Bécsi Döntés után telepedtek le Észak-Erdélyben. Ezeknek el kellett hagyniuk Romániát.

42. Valószínűleg Varga Béla Független Kisgazdapárti politikusra utal. ő a Nemzetgyűlés elnöke, és június 2-án távozik el az országból.

43. Fonó – falusi, hasznos foglalatossággal és vidám szórakozással (mesélés, tréfálkozás) összekapcsolt esti időtöltés.

44. Az illendőség tiltja a latinul jelölt kiszólást lefordítani, de anélkül is meg lehet érteni, hogy lefordítanánk. (Ezért írta P. L. is latinul.)

45. L. a fenti megjegyzésünket.

46. Hamis hír. A három nagyhatalom már a Yalta-i Konferencián, majd a potsdamin (1945. július 27 – augusztus 2) megegyezett az „érdekzónák" elosztásában. A Szovjetunió Romániában (és Bulgáriában) szabad kezet kapott. Az erőtlen nyugati tiltakozások semmit sem változtattak a helyzeten.

47. P. L. fogsága idején a Puskás család (anya, nagyanya, négy gyermek) minden anyagi támasz nélkül maradt, mivel az édesanya nem dolgozott. Ez idő alatt a székelyföldi rokonaikon kívül a legfontosabb segélyforrás a római katolikus egyház, személy szerint Márton Áron püspök úr volt.

48. Illetlen megjegyzés (ezért írja P. L. németül) kapcsolatban az üvegfúvó mesterséggel.

49. Száva Gerőné, sz. Puskás Aranka, P. L. húga Gyergyóditróból.

50. Stefan cel Mare.

51. Forrófalva.

52. Mitológiai pokol.

53. Ion Mihalache, a Nemzeti Parasztpárt alelnöke 1947. július 14-én tíz párthívével a Tamadau-i repülőtérről repülővel el akarta hagyni Romániát. Az akció valójában az akkori politikai rendőrség csapdája volt, hogy a csoportot, főleg Mihalachet, letartóztathassák.

54. Hamis hír. Ennek éppen az ellenkezője igaz: július 29-én feloszlatják a Nemzeti Parasztpártot, majd augusztus 7-én a Nemzeti Liberális párt három képviselőjét is „távolmaradás" miatt kizárják a Nemzetgyűlésből.

55. A parlament elfogadja a pénzreform törvényét (augusztus 15.), de csak meghatározott összeg váltható be, ami hivatalosan a feketegazdaság „megfékezését" célozza, valójában a tehetősebb réteg kifosztása a cél, tovább növelve – ezúttal gazdasági úton is – a kommunista párt befolyását a társadalomban. Mindenekelőtt a jobbmodú parasztok válnak egyszerre pénznélkülivé. Ez is volt a cél.

56. „Ha nem veszik rossz néven, szíveskedjenek ezt és ezt a dolgot elvégezni." (Hadd jegyezzük meg: ez számomra, aki szintén megjártam 1959-64 között a kommunista börtönt, valóban nevetségesen hangzik. Mi csak az őrök gorombaságáról, megalázó viselkedéséről számolhatunk be.)

57. A legnagyobb tisztelet gyermekkortól.

58. Ónfalva.

59. Sajnos 1982-ben bekövetkezett halála miatt nem élhette meg az erőszak idejének elmúlását. Sőt, haláláig tartotta állandó ellenőrzés alatt előbb Gheorghiu-Dej, majd Ceausescu politikai rendőrsége. A zaklatások, házkutatások gyakran ismétlődtek.

60. Csak közvetett adataim vannak erre vonatkozólag. Több beszédében, körlevelében figyelmezteti papjait és híveit közvetett módon az MNSZ egyre inkább behódoló irányvonalára. Az MNSZ III. Kongresszusán ősszel Temesváron a kommunista pártot kiszolgáló balos frakció jutott uralomra. Leváltották Kurkó Gyárfást, az eddigi elnököt, mint az „elvtelen magyar egység" hívét.

61. Árpád (sz. 1940-ben ekkor hétéves volt, az akkori nehéz időkben nem jutott az alig tengődő család olyan „ritkasághoz", mint a csokoládé. Nagy lelkierő és gyermekeit féltő-óvó szeretete kellett ahhoz, hogy végül is a csokoládé börtönből hozott „ajándékként" legkisebb fiának szerezzen meglepetést.

62. Hamis hír. Sőt, szeptember 28-án a Szövetségi Ellenőrző Bizottság beszünteti romániai tevékenységét, tehát mind az angol, mind az amerikai megbízott – akik eddig se sokat segíthettek a szovjet befolyás gyengítésére – elhagyják Romániát.

xxx

Puskás Lajos született Gyergyóalfaluban 1901. május 22-én, ahol édesapja, Puskás Jenő gazdasági iskolai tanár volt, aki 1907-ben meghalt. Ekkor a család (négy gyermekkel) az anyai szülőkhöz, Tölgyesbe költözött. Ott, majd Debrecenben tanult (mint árva gyermek); 1913-ban az egész család Nagyszebenbe költözik, s 1920-ig itt tanult. A család rendszerváltás után Ditróba költözik, Lajos pedig előbb Budapesten, majd Bukarestben folytatva elvégzi a történelem szakot (1924). Ezt követőleg előbb Székelyudvarhelyen a ref. koll.-ban, majd 1925-től Kolozsváron a Piarista gimnáziumban tanár (1925-1940). A Bécsi Döntés után a Gábor Áron (most Avram Iancu) Diákotthon igazgatója. Tanári évei alatt végzett cserkészparancsnoki tevékenysége is folytatódik, kinevezik a IX. Cserkészkerület (Észak- Erdély) főparancsnokául. Ugyanekkor hozza létre, és elnökeként vezeti a Tízes Szervezetet. (A város közigazgatásában segít a háború éveiben. Később a hatalom „kémszervezet"- ként tartja számon, ezért állandóan meghurcolják.) Előbb Márton Áron révén a gyulafehérvári Majláth gimnázium (1947/48), majd Kolozsváron több iskolában, valamint Kisbácsban tanít állandó zaklatás közepette. Két fiának (Attila és Csaba) politikai elítélése (1959-64), majd igazságtalan nyugdíjazása 1961-ben (mint „fasisztának" nem ismerték el „felszabadulás" előtti éveit), arra késztette idős korában, hogy magántanítványokkal foglalkozzon. Hogy „hiányzó" éveit pótolja, még három évig tanított az egykori Piarista gimnáziumban (akkor 11. számú, majd 3-as számú Középiskola) latint (1971/72). Újabb éveket (a nyugdíj újraszámolásához) szerzett előbb a Líceum levéltárának, majd a plébánia levéltárának, végül a gyulafehérvári püspökség levéltárának a rendezésével (1973-77). Végre 1977-ben (76 éves korában!) kapott szolgálati idejéhez méltó nyugdíjat.

A 70-es évekre esik a csángókkal való foglalkozás. Többször mennek csángók lakta falvakba magyarországi kutatókkal (Domokos Pál Péterrel is többször), ahol hangfelvételeket, fényképeket készít. Ezekért az utakért is számtalan zaklatás éri ott és otthon. Csaba fia balesete az árvíz idején, éppen P. L. születésnapján (1970. V. 22.) sokat árt amúgy is ingatag egészségének.

1982. április 10-én szívinfarktusban hal meg.