(avagy add vissza az embernek a szabadság fényét)

Lassan halad a vonat az Olt völgyén. Az ősz millió színeivel zörget az ablakon.

Minden állomáson kicserélődik 3-4 utas. Olyan az utazás, mint egy felgyorsított élet. Ingázó munkások megkínálnak egy korty pálinkával. A népszokások a vonatot is túlélik. Jó és biztonságos ez a Székelyföld. Mindenki szedelőzködik. Csíkszeredából majdnem üresen megy tovább a vonat. Saját tapasztalás nélkül nem ismered az igazságot, az életet. Szeretnénk megismerni az óceán hullámait, melyeken száguldunk – pedig mi magunk vagyunk ezek a hullámok.

Lehet, erre gondolt Opra Benedek is, amikor átköltözött Csíkszeredába. Elindulok felesége lakcímére. Középiskolások kis csoportja halad el mellettem. Énekelnek. Az egyik gitározik… "itt állok a kapuid előtt, van hitem, hogy be tudjak menni"…

Egy kanyarban elfordultak. Magamban dúdolom a dalt tovább… Csengetek. Feszült pillanatok az ajtó másik oldalán. Kérdezik, ki vagyok, miért jöttem? Szünet. Végül nyílik az ajtó, beengednek. Jóságos idős asszony, fiatalos modorral a belső szobába invitál, leültet. A falon velem szemben Opra Benedek fényképe. A román társadalom megtorló gépezete óvatossá tette a feleségét. Két óra általános témakör kimerítése után végre elkezd mesélni.

*

Opra Benedek 1907. április 12-én született Szárazpatakon. Édesapja, Opra Pál tanító volt, édesanyja György Anna, háziasszony. Az egyik fiútestvére, Jenő Budapesten élt, a másik, Elek pedig Debrecenben. A család nagyon vallásos volt, római katolikus hitükért mindenütt kiálltak. Az elemi osztályokat Szárazpatakon végezte. Már akkor felfigyeltek rá a tanárai. A középiskolát már Kézdivásárhelyen végzi a Római Katolikus Gimnáziumban, és itt is érettségizett 1926-ban. Egyetemre Kolozsvárra kerül a Regele Ferdinand I egyetemre a francia–magyar–román szakra, 1928-ban. Csodálatos, meg egyben nehéz évek voltak ezek Trianon után. 1932-ben befejezte az egyetemet, és egy évet Párizsban töltött. Az Eiffel-torony árnyékában ő is beállt a Párizsban vonult "hunok" sorába. 1932 végén hazajön és Székelyudvarhelyen kezdett tanítani a Római Katolikus Gimnáziumban. Egy év után átkerült Csíkszeredába a Római Katolikus Gimnáziumba. Itt tanított 1948-ig, az államosításig. 1949-ben Brassóba kerül a Római Katolikus Gimnáziumba, de tanított az elektróban, a fémipariban is. Megyeszerte híressé vált az irodalomkör, amit Opra Benedek indított be és működtetett. Sipos Lajos volt az irodalomkör vezető diákja. Furcsa napok kezdődtek. Az irodalomkört a szeku figyelte, 1–2 diákot is beépített. Tanárként is tétlenül kellett néznie tanárkollégájának, Vitályos Balázsnak a letartóztatását, dr. Hollok Gyula furcsa temetését, Zsidó Donátnak vallásossága miatti üldözését. Egyre óvatosabbnak kellett volna lennie, de ő továbbra is az egyenes jellemével, helytállással tanította drága anyanyelvünket.

A napilapok Sántha Antal kirakatperét "tálalták", Márton Áront letartóztatták, tilos volt a bérmálás. Akkor hal ki egy nemzet, ha feladatának teljesítéséhez nem hozza a világra a megfelelő embereket. Az erdélyi magyarság, hála Istennek, mindig értékes utódokat hozott életre, de Trianon óta a román elnyomó gépezet ezeket vagy kiüldözte az országból, vagy eltüntette az élők sorából. Ezt Opra Benedek is tudta. Furcsa előérzetei voltak. A román elnyomó gépezet kihasználta a szovjetek által eltiport 1956-os magyar szabadságharcot, hogy az erdélyi magyar elitet kikészítse.

1958. október 24-én Opra Benedeket berendelték a bukaresti tanügyi minisztériumba. Nem tudni, miért hívatták, de amikor indult vissza a vonatja, a bukaresti vasútállomáson két pasas igazoltatta, Predeálon bekötötték a szemét, és a brassói állomásról a szeku épületébe vitték. 1959. március 19-én volt a tárgyalása. Védőügyvédje Teleki Pál volt Kolozsváron.

„Extras din Hotarîrea Penala nr. 112 din 19 martie 1956. Tribunalul în numele poporului hotareste: Cu unanimitate de voturi, facînd aplicatiunea art. 209, pct. 1, alin 1 C.P. art 58 si art. 25 pct. 6 C.P. condamna pe Opra Benedek nascut în anul 1907 luna aprilie 12 fiul lui Pavel si al Ana de profesie profesor domiciliat în or. Stalin B-dul Lenin nr.7 Raionul Stalin, Regiunea Stalin la 25 (douazeci si cinci) ani munca silnica, 10 (zece) ani degradare civica si confiscarea totala a averii personale pentru crima de uneltire contra ordinei sociale. Conform art. 304 C.J.M. îl obliga sa plateasca statului suma de 600 (sase sute) lei cheltuieli de judecata. Asupra corpurilor delicte dispune confiscarea conform art 463 C.J.M. se socoteste detentiunea prevenita de la 24 octombrie 1958. Cu drept de recurs în termen de trei zile de la comunicare. Data si citita în sedinta publica astazi 19 martie 1959.

Presedinte ss. Maior de Justitie Macskasi Pavel. Asesori populari ss. Capitan Szász Bela si ss Capitan Cencher Gheorghe. Prin decizia nr. 536 din 22 aprilie 1959, a Tribunalului Militar al R. III. M. Cluj sentinta a ramas definitiva recursul fiind respins ca neintemeiat."

Dr. Kóta Péter a következőképpen emlékszik vissza Opra Benedekre:

"A szamosújvári fegyház bútorgyártó üzemében találkoztam először a Brassóban elítélt EMISZ-tagokkal, fiatal, a hazafiság tudatára ébredt, mondhatni – gyerekekkel. Tőlük hallottam először az irodalomtanáruk, Opra Benedek nevét, akit nagy tisztelettel emlegettek. 1959-ben a Duna-deltában, Periprava-Grindre szállították mezőgazdasági munkásnak. Itt találkoztam személyesen is Opra Bendekkel. Mozgásunk a munkatábor belterületén részlegesen korlátozott volt, azonban a kemény 10 órás munkavégzést követően és vasárnaponként a magyar csoport tagjai keresték és igényelték az együttlétet. Ilyen alkalmakkor igyekeztünk fenntartani és ápolni a gyenge táplálék eredményeként egyre csökkenő szellemi szintünket és egymásnak átadni tudásanyagunkat. Ez igen szoros kapcsolattartást követelt, amelynek eredménye egy erős lelki kapcsolat kialakulása volt közöttünk, ebből a mai napig is életre tartó barátságok szövődtek. Ennek a csoportnak oszlopos tagja volt Berci bácsi. Fáradtságot félretéve, mindig készen állt arra, hogy tudásanyagát az érdeklődőknek átadja, nagy türelemmel foglalkozott a környezetébe került volt tanítványaival is. A valamikori magyar irodalomtanár mintaképe volt, hazaszerető, gerinces, nyíltszívű, sorsát tudatosan vállaló. Amikor közöttünk volt, igyekezett szabadulásunk hitét erősíteni, soha zokszó nem hagyta el az ajkát, nagyon vigyázott arra, hogy a közhangulatot szinten tartsa vagy emelje sokszor maga sem hitte biztatásaival. Ezt sokszor éreztük is. Emlékét, azok akik távozásáról tudomást szereznek, kegyelettel megőrzik. A Grinden 1959–1962 között rabságukat töltött politikai foglyok csoportja, akik Berci bácsival szorosabb kapcsolatban álltak: P. Angi Csaba, dr. Bánffy István, Csatlós Csaba, Csíki Csaba, Dani Péter, Dézsi Zoltán, Dohi Árpád, Elekes István, Fazekas Sándor, Kiss Károly, dr. Kóta Péter, Lay György, Mikó László, Fodor Pál, Molnár Mihály, Németh Zoltán, Nyerges János, Puskás Csaba, Pállfy Jenő, Szakács Zoltán, P. Szentmártoni Bálint, Varró János, Veress Sándor, Viski Ferenc".

1969. július 29-én szabadul.

"Republica Populara Romana. Ministerul Afacerilor Interne. Formatiunea 0830 Periprava. Bilet de Liberare Nr. 6901, 1964. Numit Opra Benedek nascut în anul 1907 luna aprilie ziua 12 în comuna Valea–Seaca raionul Tg. Secuiesc regiunea Mures Autonomie Maghiara profesia profesor fiul lui Pal si al Ana. A fost depus ca condamnat 25 ani de la data 24.10. 1958 pîna la 17.10.1983 de catre Tr.M.Cluj mandatul nr. 178/959 emis de Tr.M. Cluj sentinta nr. 112/59 pentru faptul de uneltire. A fost pus în libertate gratiat de catre 0830 conform D. 415/64. Se stabileste cu domiciliul în comuna Brasov str. Bul. Lenin raionul Brasov regiunea Brasov. Seful biroului evindenta: I. Sasu".

Kiszabadulása után a brassói gördülőcsapágygyárban dolgozott szakképzetlen munkásként. A három műszak nagyon fárasztotta, de ő az alvás óráit olvasással töltötte, hogy bepótolja elveszített éveit. Egykor a brassói iskola bentlakásában laktak, ahová a mostani drámai színházat építették 1960-ban. Innen kilakoltatták, a megyei kórház mellett adtak egy garzonlakást. Rosszindulatú emberek még néha rugdosták az ajtót, ordítván, hogy "pleaca de aici, ai tradat tara!" És a fenyegetések se szűntek meg.

(Itt elerednek felesége könnyei, csak a kávé elfogyasztása után kap újra erőre és mesél tovább...)

Először egyetemi hallgató korában nősült, Irini Magda évfolyamtársával. Második felesége Ambrus Irén, akivel 1954. január 24-én fogadtak örök hűséget. Egyetlen gyerekük, Enikő 1954. május 4-én született, de kilenc hónap után meghalt. A gyerekhiányt a saját tanítványai szeretetével pótolta, mindeniket saját gyermekének is tekintette. Az igazságot jobban lehetett szeretni, mint megérteni. Mindent feláldozhatunk az igazságért, de az igazságot semmiért se áldozhatjuk fel. Értékes emberként kerülte a fölösleges vitát. Csíkszeredában a Római Katolikus Gimnáziumban diákjait cigarettázás miatt büntették. S ezt úgy oldotta meg, hogy a bentlakási szobája lábtörlője alá betette a szobakulcsát, és a cigarettázó diákokat felkérte, hogy az ő szobájában cigizzenek, hogy ne legyen baj. Végtelenül becsületes volt, segítőkész, megvédett minden bajba szorult diákot. Pozitív tanítás híve volt, a diákokban rejlő jó tulajdonságokra alapozott. Csíkszeredában kedvenc diákjai voltak: Bara Béla, dr. György Béla ügyvéd, Ambrus Zoltán könyvelő, Vass Sándor orvos, Veres Péter; Brassóból pedig Birta Gábor orvos, Geréb Ádám, Fehér László, Vári András, Szécsi Sándor, Sisak Pista.

Megint könnyes lesz a felesége szeme. Egy kis szünet után magáról kezd mesélni. Békáson tanított 1941–1944 között, majd 1946–1948 között a Csíkszeredai Tanfelügyelőségen dolgozott, 1948-ban Csíkszentdomokoson, 1950–53 között pedig Csíkszeredában. 1953-ban Brassóba kerül a 6-os Általános Iskolába. De férje ügye miatt Ionescu főtanfelügyelő és Schun főtanfelügyelő- helyettes 1957-ben kizárják a tanügyből. Válásra kényszeríti a politikai hatalom, majd a válás kijelentése után visszavették a tanügybe 1978-ig, nyugdíjazásáig. Utána visszaköltöztek Csíkszeredába. Meséli, hogy Opra Benedek kedvenc írója Juhász Gyula volt. A "paradicsomból" való szabadulása után mind francia íróktól olvasott. A L’Humanité folyóiratot pedig mindennap kiolvasta. Egyik kedvenc tanítványa Veres Péter, a gyímesközéploki csángó fiú volt, aki egy időben magyar nagykövet volt Franciaországban. Egyik külföldről küldött képeslapon az egykori diák az egykori tanárának ezt írta: "Középlokról Karachiig, avagy a magyar–pakisztáni tárgyalásokig, Bp. 1969. VI. 10". Végre sok-sok utánjárással az egykori tanítványai 1970-ben kiviszik Budapestre. Itt élő csodaként adják kézről kézre egymásnak. Veres Péter pedig ezután minden évben hozta vagy küldte az addig megjelent francia nyelvű könyveket. A Bibliát is franciául olvasta. Kávézással kezdte a napot, nem szerette a pálinkát, a bort azt igen. Cigarettázni pedig a Nacionalt szokta. Imádta a társaságot, nagyon szeretett népdalokat énekelni. Kedvenc népdala az Elindultam szép hazámból volt. Kártyázni nem szeretett. Sokat kirándult, sízni járt a Pojánára. Sajnos, egyszer lábtörést szenvedett, azután felhagyott a sízéssel. Hangszeren se tudott játszani. Imádta a művészetet, járt a brassói hangversenyekre. Szerette a természetet, a tömbházat, sajnos, sohase tudta megszokni. Feleségét "Ambrókának" becézte.

*

Esteledik, beszűrődik az utca zaja. Elfárasztotta az emlékezés. Gondok közt gondtalanul csak a művész él. Hisz így özvegyen élni, egyedül… A kimondott szónál értékesebb a kimondatlan… "Csak azért meséltem el önnek mindezeket, mert olvastam írását dr. Szikszay Jenőről". És megint kezdi… Opra Benedek pedánsabb volt, mint Jenő. Jenő néha ivott barátokkal, nem ment el véndiák-találkozókra… Szikszay és Opra hajnaltól éjfélig és éjféltől hajnalig beszélgettek… nem lehetett őket se zavarni, se szétválasztani… Jenő is félt az 1956-os megtorlástól. Még együtt is dolgoztak a jövőbeli Magyar Irodalom Történetén…, de Opra nem közölt írásokat, verseket se írt. Mindezeket nyugdíjas korára hagyta… Még szerette Fodor Sándort, akivel a fémipariban tanított együtt.

1968 szeptemberében infarktusa volt. Alig épült fel. A gyógyuláshoz sok mindenről lemondott. A Duna-deltában töltött évek alatt látása megromlott, azóta 4,5 dioptriás szemüveget viselt. Apropó, Peripraván nádvágás közbem Opra Benedek találkozott elítélőjével, Macskássy Pállal, aki szintén ítéletét töltötte itt. Az egykori talpnyaló magyarokat, akik a hatalmat kiszolgálták, mind elítélték és bizalmi románokkal helyettesítették. A hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma… A sors fintora. Soha nem szerette az autót, de 1972-ben CEC-betéttel egyet nyert. Mindig fogadott sofőrrel utazott. Sokat olvasott, minden tudását át akarta adni a diákjainak. Hiábavaló minden külső tanítás, míg fel nem ébred a belső tanító. Ezt a "belső tanítót" osztogatta Erdély-szerte szétszóródott diákjainak. 1978. november 25-én magához szólította a Teremtő. 1948-ban végzett diákjai vállukon vitték a koporsót. Erdélyből és Magyarországról, aki tehette az egykori tanítványok közül, mind itt voltak, a harmincöt pap által celebrált temetésen.

1996-ban az 1956-os magyar szabadságharc évfordulóján Göncz Árpád, Magyarország miniszterelnöke posztumusz kitüntette. (...)

Forrás: RMSZ-1999-03-09