...avagy napóleoni-humboldti egyetemtől a beat szexualitásáig

Talán ennyi szövegválogatás közben és után nem nagy merészség annak kimondása, hogy a 68-as európai és amerikai események fogadtatásának, reflexiójának egyik nem könnyen megkerülhető kulcskérdése: a diákság, az oktatási rendszerek, a kapitalista társadalmak iskolai miliőjének hierarchikussága és perspektívátlansága, melyek Párizs vagy Berkeley, Berlin vagy Milánó egyetemi hallgatóinak utcára vonulásához és egyetemfoglalásához vezettek, hol szakszervezetekkel és kommunista pártokkal közösen, hol ellenük, s hol nemzetközi munkásmozgalommal manipuláltan, hol épp az ellen totálisan lázadva. E folyamatot, valamint mozgalom- és ideológia-történeti részkérdéseit vette szemügyre a kortárs Tóth Tamás, aki filozófus hallgatóként idejekorán ráindult az aktuális kérdések átfogó elemzésére, források gyűjtésére, s idővel német, francia, orosz kötetek-cikkek alapján, meg hazai marxista ideológiai elmeképződmények kontrasztjával együtt, mindezek összefogására vállalkozott, s mintegy öt év alatt mélységében azóta sem meghaladott kismonográfia megjelentetésére merészkedett. Útkeresés és útvesztés című könyve¹ mai olvasatban érdekes kortünet, súlyos lenyomat, kihívó ideológiai vetemény és vonalas marxista érdekképviselet sajátos egyvelege, melynek mindezt a mából fölróni alighanem alapos tévedés. Érdemi kérdésfeltevést nemigen tűr a kötet, legalábbis nem olyat, amelyből az is megérthető lenne, ami Slavoj Žižek írásaiból időnként fölfakad, s a politikai antropológusok is olykor képviselik: miképp gondolnak a hatvannyolcasok miránk, a ma lehetséges felfogásmódunkra, a visszatekintően látszat-bölcs kérdéseinkre. Ez azonban nem Tóth Tamás kérdező pozíciója. Őt inkább a korszellem jellegzetes megoldása képviseli: ahhoz, hogy kilássunk a kreatívan marxista-antikapitalista-osztályelméleti kötöttségből, szükséges egyfelől orosz szerzők (persze már nem Sztálin vagy hasonló nagy osztályelméléncek, de kortárs ideológusok, filozófusok) megidézése, szükséges a marxi államelmélet és a munkásmozgalmi osztályideológia filozofikus citálása is, de ezek mellett megfér a kortárs marxista kritika, a nyugati államellenes szakirodalmi horizont, s ezen belül a 68-as generációra vonatkoztatott szövegek (Cohn-Bendit, Alain Ayache, Jacques Monod, Sartre, Helmut Shelsky, Paul Nizan, Jürgen Habermas, Bourdieu, Foucault, Passero, Touraine és mások), továbbá korabeli magyar marxisták (Lukács György, Márkus György, Köpeczi Béla) citálása, no meg egy sor akkori társadalombúvár (A. K. Cohen, H. E. Salisbury, David Riesman, Claus Offe) mellett az olasz, francia és német mozgalomkutatók, ifjúságkutatók és marxista teoretikusok fölhasználása is.

A kötet olvasata viszonylag egyszerű, ha nagy léptekben haladunk: adott a kapitalizmus kritikája – nemcsak a munkás-szakszervezeti-pártpolitikai nemzetköziség tónusában – részben azáltal, hogy a nyugati egyetemi rendszer mintázata Napoleón-kori Franciaországban, Fichte és Humboldt vitájából fakadóan ugyancsak birodalmias Németországban, s ennek folyományaként az új társadalmi státuszok felé törekvő diplomás diákság belekoppan a kapitalista termelési rendszer nehéz mozgékonyságának falaiba, meg az egyetemi rendszabályok ósdiságába és kimunkált haszonelvűségébe, ettől megdühödik, követelésekkel áll elő, melyekre az állami válasz az erős presszió, majd durva agresszió (egészen Rudi Dutschke meggyilkolásáig…). Erre épül a diáklázadások, egyetemfoglalások diadalmas sorozata, a kormányok repressziója és megjuhászodása, majd idővel a mozgalmi energiákat és munkaerőpolitikai korlátokat lassan megreformálni hajlamos tőkés érdekháttér ésszerű alkuja. A kötet két nagyobb blokkja (Kapitalizmus és egyetem; A tiltakozás nemzedéke) első negyede a bonapartiánus és neohumanista múlt, tudomány és egyetem, egyetem és ideológia, intézményi-szervezeti logikák, munkaerőpiac és társadalmi osztályérdekek érveivel, folyamataival, mozgalmi előzményeivel vannak tele, második-harmadik negyedében az „ifjúsági probléma”, a nemzedéki konfliktusok, a galerik és a politikamentes fogyasztói ellenállás részletei következnek, a záró blokkok pedig Nanterre, a diákideológiák, végül az ifjúság politikai mozgalmainak „apálya” kerülnek sorra (a kötet nyomdába adása 1972-es, az „apály” már 1970-71-es cikkekre, könyvekre épülve, tehát abszolút friss prognózisként hangzik föl).

E korszak megannyi társadalomtudományi forrásműve él hasonló szövegstruktúrával. Legyen a cenzornak és kiadói lektornak is kihúzni valója, de legyen kis szelepecske is, ahol kifúhat a szövegből a nyugati társadalomtudományi szakirodalom, jobbára saját fordításban, másutt föllelhetetlen formában…, s ennek bázisa jó kis megbízható marxista osztályelmélet, „elhajló”-kritikus pártelmélet, kapitalizmus-temető marxista publicisztika, munkásmozgalmi vitaanyag, helyi folyóiratok cikk-cakkos sodrása. Tóth Tamás cizelláltabb és műveltebb, semmint hogy irányzatos szövegeit komoly súllyal látná el, de helyenként megakad azért az „osztálykorlátok” ideológiai képződményeinél, a francia kommunista pártsajtó ön- és korkritikus megidézésénél, a manipuláció eszköztárának kritikai elhelyezésénél, pl. 67-69. old., vagy a galeribűnözés és hippiség osztálynélküliségének bírálatánál, a szexuális szabadosság és kommuna irányzatos ábrázolásánál, pl. 70-95. old. Mindezek között a diákképviselet korabeli esélyei, a diplomák és karrier-értékek új korszaka, a rendszerreformok indokolhatósága, vagy éppen a burkolt újfasizálódás diákok általi rigid elutasítása terén számos megértő idézete, érve is van.

Külön erénye az akkor még Magyarországon (talán kétszáz címkézett példányon ülő, de ezt bölcsen nem hírelő) olvasón túli érdeklődőre számító sok-sok szövegidézet Cohn-Bendit baloldaliság-könyvéből, mely mint emlékszünk „a kommunizmus aggkori szenilitástudatára” javallott radikalizmust képviselte, s mindezek a radikalizmusok, kollaborációra képes ellenzékiséget és konformizmust elutasító viselkedésmodellek egyéb változataihoz kapcsolódó megannyi árnyalata, főleg amerikai, francia és német verziója is hozzáférhető forrásként vált elérhetővé a kötet révén. Szemben a kor legális mozgalom-kritikájával, amely ennél sokkalta pártideológiásabb volt, Tóth kismonográfiája a nyitás, az összefoglalás, a tematikus problematizálás vállalásával jellemezhető. Más kérdés, mit vállalna belőle még ma is – de a Szerző munkás öt éve meglátszik az árnyalatok közötti sémák, a sematizmust kerülő konfliktus-terápia, a mozgalmi balekségek ellenében ható politikatudományos irányultság belő küzdelmét tükröző szövegvilágon. (Ne feledjük: politikatudomány akkoriban csak tudományos szocializmusként létezett, konfliktuselmélet csakis osztályideológiaként vagy hidegháborús kétpólusúság alakjában…!) Más, bár nem lényegtelen szempont, miért is maradt ki a kötetből az olasz fiatalok mozgalma és az olasz kommunista pártpolitikák, eurokommunista kezdemények, brit munkáspártelméleti viták, dél-amerikai térségi konfliktusok, lengyel poszt- vagy antimarxista és orosz rendszerkritikus szamizdatok jókora tengere… – de hát talán egy pályakezdő filozófus vagy pártkiadói felkérést kiérdemlő szerző még mekkora terheket vehetett volna nyakába…?!

Tóth Tamás könyve keresi az ifjúság akkor más vehemenciájú és lázadóan nem fogyasztói világképben elhelyezkedni akaró „útkereséseit”, de a kötet kihangzása nem búvik a főcím alá: mindezt útvesztésnek is ítéli konklúzióképpen. Lehet, specifikusan ebből a nézőpontból tán igaza, racionalitása is van annak, amit összeállított… Ami nincs benne, azt ne itt keresd…! S ami csak később kerülhetett volna bele, mert akkor nem lehetett nyugati magyar szamizdatot, emigráns irodalmat, illegális pártpolitikai tévelygéseket meglátni, megragadni és fölmutatni, szexuális forradalmat vagy a beat-zenék ellenkultúrás korszakát korosztályi paradigmák között belátni, azt még ennyire sem érdemes itt reklamálni. A hazai ifjúságszociológiai, mozgalomkutatási, struktúravizsgálati és nemzetközi kapcsolati szakirodalom talán tükrözi, mily másfél évtizedig küszködött még ezt követően is a korszak társadalomkutatási ismeretvilága, egyetemi szöveggyűjtemények anyaga, társadalomkritikai érvkészlet és politikatudományos nyilvánosság mindazzal, amit Tóth kötete már egyszer fölvillantott… S értékeihez, hiányosságaihoz ez is mind hozzátartozik.

1 Diákmozgalmak a mai kapitalista társadalomban (alcímmel), Kossuth Kiadó, Budapest, 1973., 201 oldal