Jobb később, mint soha

Lapszemle

A minap Klaus Johannis államfő visszavette Adrian Năstase egykori miniszterelnöktől a Románia Csillaga érdemrendet. 2016-ban Tőkés Lászlótól vonta vissza ezt a kitüntetést, azért, mert a püspök úr valami kedvezőtlent nyilatkozott Romániáról, az itteni politikai rendszerről. Tehetett volna egyebet is a tisztelt államfő, de ez volt számára a legkényelmesebb. Sőt, meg is tapsolták érte őt a román nacionalisták, és vállon veregették a német származású román államfőt. Tetszett ez neki…Azt viszont észre sem vették, hogy akkoriban 17 jogerősen börtönre ítélt román politikus is zavartalanul birtokolta ezt a kitüntetést. Klaus Johannis államfő most végre rájött arra, hogy a nagy román érdemrendnek nem emeli a rangját, ha börtönre ítélt korrupt politikusok viselik azt. Sürgősen vissza kell vonni tőlük! És el is kezdte a tisztogatást. Visszavonta ezt a kitüntetést Adrian Năstasétól, Călin Popescu Tăriceanutól, Liviu Dragneától. „Jobb később, mint soha.” És jó, hogy Klaus Johannis államfő végre rájött erre. Reménykedhetünk. Hátha rövidesen rájön még egyébre is, ami ugyancsak hasznára válhat a politikai életnek Romániában.

De rá kell jönnie arra is például, hogy miként lehetne javítani Románia demográfiai helyzetén. Mert évről-évre csökken a lakosság száma – és nem csupán az elvándorlás miatt. Hanem azért, mert Erdélyben például kevesebb volt a születések száma – az idén kilenc hónap alatt 1 százalékkal születtek kevesebben, országszerte viszont még nagyobb ez a százalék. De az elhalálozások száma is csökkent Erdélyben 0,8 százalékkal, ami örvendetes, de nem változtat sokat a helyzeten. Mert így is ez idő alatt 12 211 személlyel lettünk kevesebben. És a házasodások száma is 2807-tel volt kevesebb mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Ebből is látható, hogy bizony tenni kell valamit.

Némileg javult a helyzet Székelyföldön, ahol az élve születettek száma 3,4 százalékkal nagyobb volt, mint tavaly. Vagyis a székelyek – hála Istennek – továbbra is vállalják a gyermekáldást. Nem zárkóznak el tőle. És az elhalálozások száma is kevesebb volt a Székelyföldön. Bárcsak ilyesmit lehetne mondani az elvándorlók számáról is. Sajnos, erre még várni kell. Bár önmagában véve az elvándorlás sem olyan nagy baj, hiszen a székelyek így is hozzájárulnak a magyarság megmaradásához világszerte.

Talán arról kellene jobban gondoskodni, hogy Székelyföldön nőjenek a kereseti lehetőségek. Hogy a külföldi beruházók ne kerüljék el ezt a vidéket, hanem előnyösnek lássák itt a befektetést. A jobb kereseti és megélhetési lehetőségek aztán nyilván bátorítanák a házasodási vágyat, a gyermekvállalást és az itthonmaradást. Azt kellene valahogy tudatosítani a vállalkozókban, hogy Székelyföldön megbízható és jó munkaerőre számíthatnak. Ha ez sikerül, akkor már nem lesz annyira aggasztó a jövő. Mert Székelyföldre is jönnek a beruházók, akárcsak Kolozsvárra, Brassóba, Temesvárra, Nagyszebenbe. Ezért jobbak a demográfiai mutatók Erdélyben, mint országszerte. Kivéve nyilván Bukarestet és Ilfov megyét, ahol a vállalkozások és a keresetek az átlagosnál jobban növekedtek.

Megismételjük: a helyzeten változtatni kell, és jobb később, mit soha.

Zsehránszky István

Forrás? Bukaresti Rádió, magyar nyelvű adás, Vélemény rovat, 2019. december 11.