Találgatások találkozói, avagy lapozgatás a valóság- és fikció-antropológia képzetkörében

Povedák István és Hubbes László Attila második, közösen szerkesztett kötete a kortárs kultúra jelenségvilágának értelmezését tűzte ki célul: kettejük első munkája az új magyar mitológia változatos szempontú elemzéseit tárta az olvasók elé,ⁱ újabb kötetük pedig az alternatív világképeket és konteókat, azaz összeesküvés-elméleteket vizsgáló tanulmányok gyűjteménye.ⁱⁱ A „valóság mögöttit” feltárni törekvő teóriák, csoportok megjelenése szinte mindennapos a médiában, narratíváik átszövik a kortárs kulturális mezőt. A tanulmánykötet a heterogén, de egymással nemritkán összekapcsolódó diskurzusok elemző bemutatását vállalta megújító módon, betekintést nyújtva nemcsak az adott elméletekbe, hanem az azokat képviselő közösségek, specialisták világába is.

Az első tematikus fejezetben – Elméletek és összeesküvés-elméletek – olvashatjuk a kérdéskör megismeréséhez szükséges, átfogó elméleti támpontokat. Povedák István bevezető írásában (Tapasztalatból hallottam. Alternatív világképek és összeesküvés-elméletek kutatásához) a témakör vizsgálatának indokoltságára hívja fel a figyelmet – az összeesküvés-elméletek gyártása valószínűleg egyidős az emberiséggel és napjaink (pop)kultúrájának is szerves része – de átfogó társadalomtudományi kutatás még nem született a témában. Meglátása szerint a konspirációs elméletek nem csupán történetként léteznek/léteztek, hanem világmagyarázatokká váltak; a „hivatalos tudás” és a „nem hivatalos tudás” keretein belül kialakuló alternatív világképekké. Ezek elemzésére vállalkoztak a kötet tanulmányainak folklorista, kulturális antropológus, történész és valláskutató szerzői.

Hubbes László Attila Gondolatok az összeesküvés-elméletek kérdéseihez című tanulmányában az „összeesküvés-elmélet” kifejezés meghatározását célozza meg, egyúttal annak működési, terjedési mechanizmusait is bemutatja. Az ilyen típusú teóriák fajtáit (eseti vagy rendszerszerű) és fokozatait példákkal illusztrálva ad a fogalom szakirodalmáról áttekintő képet. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a témakör (társadalom)történeti aspektusában történelmi eseményeket, adatokat és azok recepcióit tárja fel (Az összeesküvés-elméletek néhány szocio-kulturális összetevője). Elemzésük által az „összeesküvés” a „bűnbak” és az „idegenség” fogalmak összekapcsolódásait ismerhetjük meg. A „hogyan” után a „mikor” érdekfeszítő kérdésére vázolnak fel válaszlehetőségeket a szerzők: a társadalom mozgatóerői, a társadalmi rétegek, csoportok közötti kohézió zavarai, valamint a kultúrtörténetet átható duális világkép segíthetik elő az összeesküvés-elméletek létrejöttét.

A Múltat végképp eltörölni címet viselő fejezet első tanulmányában (Megbélyegzett tudás) Hubbes László Attila forrásai a világhálón olvasható történetek voltak, elsősorban a származás, genetika, nyelvtörténet, őstörténet témaköreiből. Az egymáshoz szervesen kapcsolódó elbeszélésekből az alternatív magyarságkép mitológiája rajzolódik ki. Szilárdi Réka írásában (Őstörténet és identitás. Polemikus reprezentációk az alternatív magyar történelemszemléletben) az összeesküvés megjelenését szociálpszichológiai megközelítésből vizsgálja. Meglátása szerint az összeesküvés gondolata olyan diskurzust hoz létre, amely a nemzeti identifikáció hangsúlyossá tételét segítheti elő. A bemutatott elméleti szempontokat korábbi, 2013-as kutatásának eredményeivel szemlélteti.

A finnugor nyelvrokonságunkkal kapcsolatos kortárs elbeszélések, elképzelések összeesküvés- mivoltát vizsgálja Szeverényi Sándor (Finnugor konteo és a stigmatizált emlékezet) változatos források tükrében. (országgyűlési képviselők felszólalásai, internetes fórumok hozzászólásai, TV-műsorok, nyelvészeti szakirodalmak megállapításai).

Kund Attila tanulmányában (Összeesküvés és biológiai determinizmus) az 1920-as évek ideologikus irányzata, a „magyar fajbiológia”, és az antiszemita összeesküvés elmélet egybekapcsolódását mutatja be mint a nyugati tudományos rasszizmus beépülését a magyarországi antiszemitizmus kontextusába.

A kortárs néphit területére kalauzolnak a Hit csodákra képes című fejezet tanulmányai. Csáji László Koppány újpogány és keresztény vallási csoportok körében végzett vallásantropológiai terepkutatást: az itt gyűjtött összeesküvés-narratívák változatait és a vizsgált csoportokon belüli működési mechanizmusait, közösségi funkcióit tárja föl (Mire jó a konteó? Összeesküvés-elméletek szerepe három Kárpát-medencei új vallási mozgalom közösségkonstrukciós folyamatában).

Voigt Vilmos a 20 századi magyar okkultizmus kutatásának elmélyítésére hívja fel a figyelmet tanulmányával (B.K. találkozása a steineristákkal), melyben egy steinerista asszonyról szóló visszaemlékezés tükrében ismerteti az irányzat sajátosságait.

Povedák István Az UFO-kultúra társadalomtudományi elemzése című tanulmányában kutatása tárgyát mint a populáris kultúrában helyet foglaló modern mítoszt, alternatív világmagyarázatot elemzi, felvonultatja a téma hívőinek és elutasítóinak többféle megközelítését, majd ezeket elemezve az UFO-hit kialakulásának folyamatát, meghatározó irodalmait veszi górcső alá, ezt követően pedig az UFO-történetek folklorisztikai, mitológiai, vallástudományi értelmezéseinek aspektusait vonultatja fel és jelöli ki azok elméleti meghatározóit.

Szintén az UFO-vallásba, valamint a posztmodern angyalkultuszba nyújt betekintést Kis-Halas Judit tanulmánya, melyben adatközlőinek személyes elbeszélésein keresztül tárja fel a különböző élethelyzetek nyomán kiépülő gondolkodási mechanizmusokat. Már tanulmányának címével is „testközelbe hozza” a kortárs alternatív spiritualitás egyéni értelmezési stratégiáit (Haragudtam az angyalokra, hogy átb*sztak. Angyalkultusz és UFO-vallás).

A konteó művészete és a művészet konteója fejezetben olvashatjuk Tapodi Zsuzsa írását (Összeesküvés és irodalom. Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter), melyben Krúdy Gyula regényének elemző bemutatásával fejti fel az összeesküvés-narratíva írói interpretációját.

Windhager Ákos írásában („Magas Déva várát…” A kodályi terv) Kodály Zoltán sokrétű életművének recepcióit mutatja be. Mint kiemeli, vizsgálatának tárgya nem egy összeesküvés-jelenség, hanem a nagy hatású életmű nyomán kibontakozó támogató és az ellenző mechanizmusok feltárása volt a „közép-európai erkölcsi történet” bemutatásával.

Az Amíg félsz, remélsz című fejezet írásaiban az „idegen” a más”megjelenése nyomán születő félelem-narratívák és a belőlük formálódó összeesküvés elméletek kapnak hangsúlyt. A.Gergely András tanulmányában (Lények és tények, melyek megtámadták Magyarországot. Nemzeti összvédekezés a politikai diskurzusmezőben) napjaink kormányzati kommunikációja által közvetített duális társadalom- és világkép működ(tet)ését tárja fel, elemezve a hatalom erőterében kialakult narratívák mechanizmusait és azok „ellenkampányait” is.

Szoboszlay György vizsgálatának tárgya szintén a „migránskérdés” (Határesetek. Párhuzamos bevándorlás-ellenes mítoszok a hazai és az amerikai belpolitikai diskurzusban). Megállapítása szerint a kormányzati kommunikáció által közvetített ellenségkép eredete a javarészt amerikai eredetű összeesküvés-tanok között található meg. Példákkal illusztrálva az anti-migrációs diskurzus jellegzetes motívumait mutatja be.

Horváth Márk és Lovász Ádám dolgozatukban (A sebesség mint apokalipszis-mítosz a társadalomtudományokban) kortárs sebesség-diskurzusok bemutatásával a „társadalmi gyorsulás” mitizálásának vizsgálatát végezték el.

A kötet újító szándékú célkitűzését, az összeesküvés-elméletek vizsgálatának középpontba helyezését változatos idő- és térbeli példák elemzésével valósította meg. A szerkesztőkkel és a szerzőkkel együtt az olvasó is érzékeli, hogy vizsgált téma, bár a „levegőben van” a társadalomtudományok vizsgálataiban eddig kevésbé feltárt terület volt, így a tájékozódni vágyók számára is csekély volt a jelenségek értelmezéséhez támpontot adó szakirodalom. A kötet stílusával, a humoros, olykor „áthallásos” fejezet- és tanulmánycímekkel teszi üdítő olvasmányélménnyé a közelmúlt és napjaink alternatív világképeinek megismerését.

Alternatívák a találkozásban, avagy az etnológia ideje

Egy újabb tanulmánykötet, amely a MAKAT Könyvek első köteteként jelent meg, A találkozások antropológiája: múlt, jelen és jövő/The Anthropology of Encounters: Frictions in the Past, Present and Future címen a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság negyedik, kétnyelvű vándorkonferenciája előadóinak tanulmányait adja közre.ⁱⁱⁱ A kétnapos konferencia változatos tematikájú szekciói tükrözték azt a fajta sokféleséget, amely a kultúrakutató elé tárul, amikor különféle találkozások mozzanatait vizsgálja. „A találkozás létrehozza és fenntartja a kultúrát” – írják az Előszóban a Szerkesztők. A konferencia, illetve a kötet nemcsak témájaként jelöli meg a találkozást, hanem szerzőlistája is eredményes találkozást, együttműködést tükröz: kilenc magyar és hat angol nyelvű tanulmányt (köztük egy magyar szerző angol nyelvű írását) olvashatjuk itt, válogatva a konferencia sok-sok egyéb anyagából.

Az első fejezetben – Kontaktzónák – két tanulmány olvasható. Régi Tamás (Kreatív határvidékek: a kontaktzónák antropológiája) a kontaktusok fiktív és valós területeit feltárva jelöli meg őket az antropológiai kutatás – nemcsak terepeiként, hanem tárgyaiként is. Wilhelm Gábor a kontaktzóna fogalmát tisztázza; a kulturális antropológia, az etnográfia és a muzeológia homlokterében lévő fogalom elemzését olvashatjuk tőle (Kontaktzóna). A Kapcsolatok, találkozások fejezetben Sz. Kristóf Ildikó Az Idegen. Variációk Simmeltől Derridáig című tanulmánykötet borítófotójának (eredet)történetét tárja fel, melyen egy pueblo indián és Aby Warburg művészettörténész látható (Aby Warburg és a névtelen indián. Antropológiai és társtudományi reflexiók a Találkozás történetéből). A szerző 2001-ben maga is járt abban az indián közösségben, melyben 1896-ban készült a tárgyalt fotó. A kép készítője, Aby Warburg saját szövegeivel, a fotó és Warburg recepciójának bemutatásával a szerző az ismerős/idegen értelmezési szférájába vezet bennünket. Schiller Katalin tanulmányában (Generációs ellentétek. Az iskolai oktatás hatása a totonákoknál) a tömeges oktatásnak mint a modernizáció jelenségének hatását mutatja be a totonák (Mexikó) családok példáján. Terepmunkájával a nemzedékek közti ellentétekre, a hagyomány vs. modernség jelenségeire mutat be példákat. Médiaetnográfiai vizsgálatában Baumann Tímea („Beszélsz Apával?” A szülő-gyermek kapcsolat mediatizálása a transznacionális migráció kontextusában) a digitális eszközökön keresztüli kapcsolattartás mozzanatait, stratégiáit tárja fel a transznacionális migrációban érintett családok körében: példákkal illusztrálja a médiumhasználati szokásokat, családi rituálékat és a kitüntetett jelenlét (copresence) megvalósulását. „Találkozások a találkozásokban” felépítést tükröz Lovas Kiss Antal tanulmánya („…plakátot már csak a netre csinálunk”. A panyolai hagyományőrző farsang offline és online terinek találkozása): Panyola település imázsépítési törekvései hívták életre a hagyományőrző farsangot, mely jelenségben nemcsak a múlt és a jelen, az elszármazottak és a településen élők, a lokális és a globális, hanem a valós és az online tér is találkozik. A farsang mint identitás(újra)termelő jelenség, turisztikai látványosság a virtuális térben is megjelenik, mely újfajta értelmezések és attitűdök kialakulását eredményezi. Tamás Ildikó a jojka ill. a jojkálás (a számik vokális énekhagyománya) találkozásokban betöltött szerepét, illetve a számik és más etnikai csoportok közötti interakciók jojkaszövegekre gyakorolt hatását vizsgálta (Egy folklórműfaj megítélése és formálódása a találkozások kontextusaiban).

A Találkozások a természetfelettivel című fejezetben Horváth Márk és Lovász Ádám filozófusok a kultúrtörténet szörny-mintáit, szörny-alakjait „kulturális test”-ként láttatják, amelyek az emberi normarendszerekkel találkozva elemésztő, veszélyes entitásokként jelennek meg (A szörny szája. Hibriditás és poszthumanitás a szörnykutatásban). Csáji László Koppány egy új vallási mozgalom csoporttagjai körében vizsgálta az érintéssel történő gyógyítás diszkurzív folyamatait az energia szó használatának elemzésével (A gyógyító érintés olvasatai: energia, rezgés, Szentlélek).

The Anthropology of Encounters fejezet angol nyelvű tanulmányai között olvashatjuk Chris Hann írását, melyben Hofer Tamás munkásságában a néprajzi, szociál- és kulturális antropológiai szemlélet összekapcsolódásait méltatja (Against Fences: for Example, between Socio-Cultural Anthropology and Néprajz). Yuko Kambara a dél-szlovákiai magyarok kisebbségpolitikai rendeletek nyomán megszülető különbözőség/másság interpretációit elemezte (Encountering in Minority Politics: Reconfiguring the Other in transforming Communities in Southern Slovakia). Donatella Schmidt, Giovanna Palutan és Beatrice Gaborin északkelet-olaszországi (Veneto) és római esettanulmányaik révén világítják meg az Olaszországba érkező menekültek ellátásának szimbolikus, kulturális aktusait (Refugees, Food and Agency: Case-studies from Italy). Abdessamad Belhaj a magyarországi muszlimok stratégiáit vizsgálva mérte fel az iszlám vallásban megtalálható előírások megjelenési formáit (Paralell Ethics, Guilty Encounters: Islamic Modesty in Hungary). Kathryn M. Hudson a „fekete indiánok” (’black indians’: egykori, Afrikából származó rabszolgák és indiánok leszármazottai) identitás narratíváiban mutatta ki a történeti, kulturális és vallási meghatározókat (Encountering the Past and Finding the Future: Culture, History and Identity in a Black Community). Kérchy Anna angol nyelvű tanulmányában a ’másság’ olvasatait elemezte zsidó származású cirkuszművészek visszaemlékezéseiben (Re-enacting Otherness as a Strategy of Resistance in Hungarian Jewish Dwarf Performance Artists’ Memoirs).

„A találkozások jelentik és jelentették a kiindulópontot a különböző etnográfiák létrejöttét szerte a világon” – a Szerkesztők gondolatát a változatos tárgyú és szempontú tanulmányok igazolják azt, bizonyítva azt is, hogy ezen „találkozások” megismerése nemcsak a szakmai olvasók számára hasznos, hanem a körülötte zajló világot jobban megismerni, érteni vágyó nagyközönség számára is.

*

Vukov Anikó Veronika néprajzkutató, valláskutató. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2013 óta Móra Ferenc Múzeum muzeológusa. Készülő doktori dolgozatában a közelmúlt és napjaink népi gyógyászatát vizsgálja a gyógynövényhasználat tükrében. Érdeklődési területei még: tisztálkodás és higiénia néprajza (e témából 2015-ben kiállítást rendezett „Házi szappanytól az arczkenőcsig” Paraszti tisztálkodás – polgári divat címmel, mely négy múzeumban szerepelt), továbbá a kisiparosok néprajza. A XXIX. OTDK-n III. helyezést ért el „A hagyományőrzés vallásossága – az egyéni vallásosság példái” című dolgozatával. Az ebből készített publikáció a Tabula néprajzi szakmai folyóirat 2017 (1-2) számában jelent meg.

i Hubbes László Attila – Povedák István szerk. Már a múlt sem a régi… Az új magyar mitológia multidiszciplináris elemzése. MAKAT Modern Mitológiakutató Műhely – MTA SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2015.

ii Povedák István – Hubbes László Attila szerk. Tapasztalatból hallottam… Alternatív világképek, összeesküvés-elméletek társadalomtudományi elemzése. MAKAT Modern Mitológiakutató Műhely – MTA SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2018.

iii The Anthropology of Encounters / A találkozások antropológiája. Lajos Veronika – Povedák István – Régi Tamás (Szerk.) Magyar Kulturális Antropológiai Társaság, Budapest, 2017.