Évnapja lesz, hogy a magyar etnológia két jelentős személyisége emlékére szakmai napot szervez Budapesten a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság (MAKAT), koszorúzással, előadásokkal, visszatekintő tisztelettel Boglár Lajos és Hofer Tamás születésének 90. évfordulója alkalmából. /A két tudós etnológus születési időpontja között két nap különbség van mindössze, így közös megidézésük – azon túl is, hogy egymásnak partnerei, respektáló szakemberei, egyetemi kollégái is voltak – korántsem formális/. Az illő és kellő tiszteletben nem lesz hiány, s bár mindkettejük némely munkájáról megemlékeztem már hasábjainkon, sőt mindkettőjüknek valamely méltó születésnapra üdvözlő kötetet is szerkesztettem, vagy kiadásukhoz hozzájárulhattam,ⁱ valahogyan Boglár kisebbségben maradt. Ez pedig kisebbségi rovat, így most egy kapcsolódó kiadvány révén hadd tegyek tisztelgő kört Boglár Lajos néprajzkutató, egyetemi oktató, az MTA doktora, iskola-alapító kulturális- és vallásantropológus (ELTE) emléke ürügyén, kinek idézőjeles „kisebbségét” nem az életmű, hanem a kisebbségi indián kultúrákkal foglalkozás elhivatottsága adja.

Az „ürügy” bár hamisan hangzik, itt teljességgel megáll. Mégpedig nem tőlem származó, nem révemen megvalósuló, hanem egy társ-egyetem, a hazai vallásnéprajzi kutatás egyik nesztora és pásztora, a Károli Gáspár Református Egyetem kiadványai között, a „Károli könyvek” címen indult /konferencia- és monográfia-sorozatában/ megjelent produktum révén. A kötetsorozat a hetvenes számnál jár, a sorozatszerkesztő dr. Sepsi Enikő három alsorozatra tagolja őket, külön kör a monografikus műveké, másik a tanulmány- és konferencia-köteteké, s egy harmadikba a forráskiadványok és fordítások tartoznak…, így mintegy elbúvik a roppant tekintélyes gyűjteményben az a kötet, melynek címzettje éppen Boglár Lajos volt. A Bubnó Hedvig, Horváth Emőke, Szeljak György szerkesztette Mítosz, vallás és egyház Latin-Amerikában. A Boglár Lajos emlékkonferencia tanulmánykötete alcíméből adódóan is konferencia-kiadvány.ⁱⁱ A régészeti, kulturális antropológiai, történeti és irodalmi tematikus fejezeteket kínáló tematikus kötet az intézményben kialakított Latin-Amerika Kutatócsoport 2014-es konferencia-tárgykörének írásait fogja össze oktatók, diákok, kutatók szövegváltozataiból, melynek 342 oldalas terjedelme egyszerre jó tizenöt oldalas kivonatot komponálni, meg nesze-semmit mondani róla…, hisz már pusztán a konferencia előadóinak névsora és előadás-címei is kiteszik egy beszámoló felét. Ezért azután ha nem akarok tiszta tartalomjegyzék-másolatot mellékelni, kénytelen vagyok tagolási szempontot választani, s kínálkozik is a lehetőség a Boglár-tanítványok köre, a tematikus közelségben mutatkozók, és a tisztelgők csoportjait bemutatva – de Boglár egyetemi ember lévén ezek mint szakmai körök gyakorta egymásba is átmosódnak, diákból kolléga lesz, munkatársból önálló kutató, egykori terepmunkásból akadémiai szaktudor. Ami azonban a legtöbb írást alapszinten meghatározza, az nem is okvetlenül a Boglár-művek olvasata, a „Boglár-kultusz” éltetése, hanem talán az, ami Számára is fontosabb volt: a dél-amerikai indián kultúrák kutatásának, s így a hazai vallásantropológia, vallásetnológia, szimbolikus kutatások amerikanisztikai ágának megteremtése a magyar tudományosságban.

Nemigen tagadhatnám, hogy Boglár Lajos egyetemi műhelyében magam is a kilencvenes évek eleje óta megrekedtem, könyveiről rendre írtam is, óráit vagy előadásait hallgattam többször, s a „Boglár-kultusz” fenntartásában egykori diákjai vagy kollégái között is találtam magamnak való tennivalót. De itt ez mellékes, csupán az okadatolt elfogultság okán kell kivalljam: ez a tisztelgő kötet már önsúlyában is meggyőzi az amerikanisztika elkötelezettjeit és bűvkörüket arról, mit jelenthet egy szakmai tekintély jelenléte egy tudáságazatban. Olyan terjedelmes műről van szó, melynek szinte bármelyik írása alkalmas lenne alaposabb ismertetésre…, választani mégsem lehetséges, vagy nem lenne méltó a legrangosabb latin-amerikanisták széles köréből kiemelni mondjuk a Candomblé afro-amerikai vallással foglalkozó diák (Demeter Gábor) írását, a vallásosság irodalmi szemléletéről értekező kolléga (Imrei Andrea) munkáját, a hazai szaktudományban „zászlóvivő” szerepet vállaló Anderle Ádám fél évszázados kutatástörténetet összefoglaló „téziseit”, vagy a budapesti kulturális antropológiai iskola Boglár Lajos megteremtette műhelyének időtávlatos bemutatására vállalkozó Prónai Csaba írásait, ugyanis mindegyikben sokszorozott tudás, illő respektus, a kutatói elkötelezettség (jobb szó hiányában: megszállottság) éppúgy jelen van, mint a szakmai aprólékosság, s végső soron a kutatói részvételben ama elszántság, mely a kulcskérdések keresésében, a lehetséges válaszok megtalálásában, a folytathatóság feladattudatában, a kutatott társadalmak, vallások, életmódok mély tiszteletre alapozott megismerési alázatában kap kellő formát.

A tematikus választás hiányát tükröző aspektus persze nem az értékszemlélet nélkülözését tükrözi. Talán inkább a parttalan gazdagságét, melyet a kötet tanulmányai között, elméleti fogódzókat keresve vagy módszertani megoldásokra lelve, de mindenkor tudáskincsekre utalva sem lehet „lazán összefoglalni” a szavatosság és szakmaiság kellő elismerése nélkül: az előadók-szerzők között Gyarmati János például a főképp térségtörténész Anderle Ádám mellett az egyik legkiválóbb szakmai gondnoka a néprajzi-történeti térfélen az amerikanisztikai gyűjteménynek, Szeljak György ebben a kutatási tárgykörben a mexikói halottak napja pre-hispán és kortárs jelenségeinek legfőbb kutatója, Főzy Vilma a legjelesebb néprajzi gyűjteményszervező és a Boglár-követők hűséges táborának egyik lelke, kulcsembere, Schiller Katalin pedig mint egykori tanítvány a perui vidék és andoki kultúra kutatásának ifjú utánpótlását képviseli a szent legendák és életviteli szertartások, piacok, totonák gazdaság és rítusok témakörében. Ugyanebben a tematikus miliőben Kézdi Nagy Géza is képviseli a Boglár-hagyomány intézményesítését, az egykori diák Kovács Nóra a Buenos Aires-i magyar közösség kutatásában viszi tovább a Boglártól jött kutatási késztetést, a szintén antropológus Drjenovszky Zsófia a pueblo indián életmód vallási köntösének felmutatásával gyarapítja az amúgy is meglehetősen színes életvilág összképét, s ugyanitt Letenyei László (Javier Zea-val közös) írása az andoki migráns közösség budapesti zenei világába csábít az Inti Raymi ünnepség tudományos intimitásaival. Semmiképp sem szorul másodvonalba az e körben elmaradhatatlan Dornbach Mária afrokubai santéria-beavatási témaköre, aki ugyancsak klasszikussá érlelődött transzkulturációs kérdéskört tálal, s akkor még szót sem ejtettünk Semsey Viktória neoazték világkiállítási pavilon-elemzéséről, ami kortárs interpretációk felé tágítja a Boglár Lajos és iskolája kialakította értelmezési teret, vagy Horváth Emőke izgalmas dolgozatáról, melyben az 1959-es kubai „szakállasok” és katolikusok egykori pozícióinak és időközbeni nézőpont-váltásának okait, levéltári és sajtó-forrásait tekinti át a konfliktus-mezők fennmaradásának izgalmas hitpolitikai és nemzetépítési stratégiaváltásai közepette. S akit itt most kihagytam a huszonnégy szerző közül, csak a pillanatnyi lapozgatásból maradt ki, de a dolgozatok (eredetileg előadások, írott változatba átültetve) szerencsére elérhetők a kötetben és nemcsak a Boglár-iskola vagy a térségkutatás szemléleti, módszertani, tematikai és interpretációs horizontját gyarapítják mindannyian, de azt is tükrözik, ami a címbe foglalt összegzésben a hitvilág, a tematikus érdeklődés-irány és a tudományos igényesség alapkritériumának konzekvensen megfelel.

Boglár mintegy évtizedig volt kitartó építője, alapító tanszékvezetője a magyar kulturális antropológiának, előtte oktatója az ELTE néprajzi tanszékének, akadémiai főmunkatársa az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének, előtte a Néprajzi Múzeum muzeológusa és a Nemzetközi Osztály vezetője, mindezek közben pedig a történeti néprajz, az etnológia, a vallásnéprajz nemzetközileg is bőségesen elismert szakembere, nem mellesleg műfordító is (főképp a klasszikus brazil, portugál és dél-amerikai indián irodalmat tolmácsolta, valamint számos dél-amerikai indián folklórkiadványt, mesekönyvet szerkesztett), s néprajzi filmesként is számos pótolhatatlan opusza áll a szakmatörténet fókuszában.ⁱⁱⁱ Nem nehéz hát életművéhez, filmjeihez, őslakos népek kutatásának forrásaihoz, az amazóniai indián kultúrák tárgyi emlékanyagához kapcsolódó témakört találni,^iv mely egy tisztelgő-emlékező előadáson vagy tanulmánykötetben helyet kaphat. Ami nehezebb: életútjához, szaktudományi felkészültségéhez, habitusához illő minőségben tartani oly előadást, mely azután konferencia-kötetben megjelenhet. A Károli-könyvek nem egyetlen konferencia-kötete ez, de méltó a kiadói, egyetemi, szaktudományi elvárásokhoz, sőt példázatos izgalmassággal tartósítja a mítoszok, vallási létformák, jelképtárak, szimbolikus és szakrális tárgyak iránti érdeklődés garantált fennmaradását. Megőrzi egyúttal az etnológiai kutatómunka, az empirikus valláskutatás és vallásantropológia, a latin- és dél-amerikai kultúrák változó örökségét, mely így a vallástudomány intellektuális bázisát is gazdagítja.

A. Gergely András

i A korrekt parasztok Átányon. https://sites.google.com/view/peri-mikro-szkp/2018127-146/a-korrekt-parasztok-%C3%A1t%C3%A1nyon ; A nemzet antropológiája. Hofer Tamás köszöntése, 2002. https://mek.oszk.hu/06800/06812/ ; Boglár Lajos: Magyar hagyományalkotás Brazíliában https://mek.oszk.hu/10700/10733/

ii Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016., 342 oldal

iii lásd még részletesebben http://www.nevpont.hu/view/1915

iv Boglár mint a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság alapító elnöke, a Néprajzi Múzeum egykori munkatársa páratlan kincstárral bővítette a tájegységi gyűjteményt, sőt amazóniai gyűjteményének egy értékes részét családja Boglár halála után fölajánlotta a Múzeumnak, ahol az értékes anyag egyúttal közkincs is lehet. E személyes emléktárgyakkal kiegészülő tárgyi örökséget barátok, tanítványok, kollégák segítették a Szimbiózis Alapítvánnyal, a Magyar Kulturális Antropológiai Társasággal és a Néprajzi Múzeummal partnerségben közgyűjteménybe juttatni, szponzorkereső kampány révén szimbolikus tárgyvásárlás támogatásával közös örökséggé tenni. https://sites.google.com/site/makatinfo/projektek/boglar-hagyatek