Fesztivál-időszak, nyár, haverok, menta…!

A legrangosabb fesztiválok egyike a kies Magyarhonban, nem más, mint a Volt feszt.

Ez nemcsak volt, hanem jelen is, sőt, immár jövő. „A” jövő.

És ráadásul milyen! A sok ezer volttal harsogó zenevilágban üdítő, „fiatalos” tónus jelent meg. Zenészek, egyre-másra, csápolók egymásra, jönnek a DUB-ok, a speedek, a looperek, a mindenféle akusztikai trükk, hangközlési hatásszünet, folyamatos feszkó, voltra volt…

Aztán jön az unalmas, a kivárhatatlan, a mindig szükségtelennek tetsző, pusztítóan lehangoló és fülsértő „átszerelés”, „beállás”, tónusváltás a zenekarok fellépései között. S hogy mindez ne legyen a közhangulat kárára egy csöppet se, jön a meglepi: a Kormány hangja, az a behízelgő, az a nett, az a kendőzetlenül őszinte. Jön, s nem mással, mint a majdnem időszerű rendszerváltási tónussal, a régivel, a széppel, a feszülttel, a Tovarisi Koniec-essel… És jön Vele, a hangadóval, a vezérrel, a történelem legőszintébb és legsikeresebb átírójával, a ruszkik hazaparancsolójával, a „nagyimrés” szertartás főhősével, minden Kárpátok még tollasabb szárnyasával…

Jön, jön, jön. Új…! Very New…! A legújabbnál is újabb. És halljuk – ezerrel, tízezerrel, voltok és wattok kíméletlen mennyiségével, tónusok és tájlírák fenségességével, a szárnyaló jövő legméltóbb megjelenítőjével.

A sok-sok-sok ki- és betépett fiatal, akinek bús nagyapja és aggódó nagyija annyiszor-de-annyiszor megmondta már, hogy nemennyfiam ily helyekre mert…, s most mégis, OTT van, minden bizonytalanságok legbiztosabb helyszínén, ahol direktben éri a legkábítóbb hatás, a legszárnyalóbb hang, a mennyek dörgedelme, a vizek és fák harsogó tündérmeséje: nem úgy volt az…! Másként van az! Csak figyu…, majd elmeséljük hogyan…! /Vagy majd elmeséli Schmitt Mária propagandagépe…! Esetleg Szálasi reklámzenekara…/¹

Fesztivál, kormánypropagandával. Valahol… mintha… lett volna már ilyen… Nem Torockóról lopták ezt a nemzetépítők? Nem valami ügyes export, valami ügyesbe átadott, okosba lízingelt erdélyi modell ez…? Végre Valami, ami nem innen odába, hanem onnanból ide szárnyal át a kárpáti bérceken, s ül meg a Nyugat alján, az Alpok kiesebb lankái tövében! Ott, hol a váltás szögesdrótja a legcikornyább volt akkoron, ahol a tehetnék és mehetnék a legsodróbbá változott a jeles napokban. Most ott zúg a szél, s röppenti az igaz információt a fesztiválozó tájékozatlanok fülébe, agyába, minden szám előtt és után is… Kormányszócső a buliba építve. Remek! Kietlen hangulatú, érdektelenségnek teret adni képes tizenéves ifjak, kiknek édesmindeggy a nagypapi elavult emléktára…, kiknek a mámoros pillanat minden történeti mesénél többet ér…, most lám, megkapják a leckét. Leckét abból hogyan kell történelmet hamisítani, hogyan kell hőskorszak kezdeteit, az Új Origót megrajzolni, az új Teremtőt megnevezni, az Új Jövendőt a még újabb jelennek alárendelni.

És szól a dal, süvít a nóta, gyarapszik az értelem…! Az újrarajzolt história persze még nagyon-nagyon hiányzik a NagyVezető alakú mézeskalács-szívek, a sportosra vágott erdő-hajkoronák, a focista szobrára emlékeztető kertitörpék, s a Nemzeti Konzultáció fazonjára igazított felhőformák köréből. De aki ifjú, okkal és méltán bízhat az eredményesebb, hatékonyabb jövőben! Lesz még ünnep a világon, meglássátok…! Momentán csak feszt van, avagy fesz és pöf, hogy a térség illiberális klasszikusait se felejtsük ki a szimbólumok köréből…

És szól a dal, a lopakodó üzenet, a hangos osonással csöppet sem színjátékot imitáló közlés… Ez már-már a megérkezés – az osonás itt csak stílushatás.

De mire mindezt kifecsegem, már jön a következő dal, a Nagy Ő nagy hangorkánja, s a nemzeti mesélő alázatos narratívája öleli át az akusztikai jövőt. Csupán mint „előzenekar” is minő fenséges…²

Minden egyéb csak az ellenség tónusa. Az igaz hang INNEN ered, a csak vegytiszta forrásból. Pedig ezt az orbitális intimitást egyszer valaki – még a régecskén megtörtént Átmenet napjaiban – serényen már úgy kommentálta: Állítsátok meg Arturo Uit…! (Bertolt Brecht, 1941)

S milyen szánalmasan igaza lett! Ma már a dal, a volt és a fülmosás megállíthatatlanul zúg a soproni erők fölött…

A.Gergely András magánmuzsikus

1 https://magyarhang.org/publicisztika/maga_itt_a_kulturhorcsog/2019/06/28/ujabb-botrany-a-volt-fesztivalon/

2 https://index.hu/kultur/zene/2019/06/28/noar_volt_fesztival_orban_viktor_propaganda/