Márton Áron római katolikus püspök Szekuritátés megfigyelési dossziéjából (1683-1968. szám)

Dicsertessék a Jézus Krisztus!

Valamennyi T. Plébánia Hivatalnak

Alább közlöm az országban működő vallások vezetőinek Üzenetét, T. Testvéreim jövő vasárnap, minden templomban, az ünnepélyes szentmisén olvassák fel.

XXIII. János pápa írja a „Pacen in terris" kezdetű körlevélben: az Államoknak joguk van, hogy létezzenek, fejlődjenek, a maguk fejlődéséhez szükséges eszközöket és feltételeket megteremtsék és azokat a legjobb belátásuk szerint felhasználják; továbbá joguk van arra, hogy tekintélyüket és méltóságukat megvédjék. Ugyanezen a jogon kötelesek a többi állam jogait tiszteletben tartani s elkerülni minden akciót, amely azokat sérthetné. Miként az egyének viszonylatában nem engedhető meg, hogy egyik a másik rovására keresse a maga előnyét, úgy az államok sem engedhetik meg maguknak – hacsak nem akarnak gazságot elkövetni, hogy más államokra igazságtalanul nyomást gyakoroljanak... A hatalom az erkölcsi rend követelménye, és azt nem szabad az erkölcsi rend ellen felhasználni, mert akkor megsemmisíti önmagát. Ezért Figyelmezteti az Úr a hatalmasokat: „Halljátok uralkodók és értsétek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld végeit! Figyeljetek, akik a sokaság fölött uralkodtok és a népek nagy szavával hivalkodtok! Mert az Úrtól kaptátok a hatalmat és a Fölségestől az uralmat, és Ő kifürkészi terveiteket és számonkéri tetteiteket." (Bölcs. 6, 1-4.)

Az események híre mélységes aggodalommal tölt el, a közös Üzenetet aláírtuk, és az ország felelős Vezetőit teljes odaadással támogatjuk intézkedéseikben, melyeket a jog, az igazságosság, a béke, az emberi személy méltóságának védelme, a népek közötti kölcsönös tisztelet, egyenlőség és együttműködés érdekében tenni szándékoznak.

Gyulafehérvár, 1968. aug. 25.

Márton Áron püspök

A Román Szocialista Köztársaságban lévő vallásfelekezetek vezetőinek

Üzenete a lelkészekhez és a hívekhez a Nagy Nemzetgyűlés 1968. augusztus 22-én megszavazott Nyilatkozatával kapcsolatosan.

Amint mindnyájatok előtt ismeretes, a szomszédos és baráti országban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, a közelmúlt napokban olyan események történtek, amelyek aggodalommal töltenek el minden jóakaratú embert, közöttük országunk vallásfelekezeteinek lelkészeit és híveit is. Ezeket a fájdalmas eseményeket az okozta, hogy öt szocialista ország hadserege bevonult Csehszlovákiába, megakadályozva a csehszlovák nép szabad életmenetét, mely nép nem fenyegette egyetlen ország létét sem.

A román nép és Vezetői úgy vélik, hogy ezen cselekedetek megsértették a népek közötti kapcsolatok alapelveit, úgymint: a nemzeti szuverenitást és függetlenséget, a más országok belügyeibe való be nem avatkozást, az összes nagy és kis népek jogegyenlőségét, a kölcsönös tiszteletet s az együttműködést, amelyeknek érvényre kell jutniuk az emberek s a népek között.

Ezeket az elveket, amelyek által Európa s az egész világ békéjét és biztonságát biztosítani lehet, a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésében 1969. augusztus 22-án megszavazott Nyilatkozat ismét világosan megfogalmazta.

Hasonló általános elvek képezik azoknak a vallásfelekezeteknek a közös alapját is, melyek keretében szolgálunk, s amelynek az emberiség életében való megvalósításáért mi, Isten szolgái is felelősek vagyunk. Mert csakis így munkálhatjuk Isten szent akaratának a megvalósulását, aki minden embert szabadnak teremtett, testvérnek s ugyanazon család tagjának. Felelősségünk teljes tudatában, a próféta szavai szerint, aki így szól: „Amikor az igazságot megsértik, nem hallgathatunk", egész népünkkel csatlakozunk azokhoz, akik a csehszlovák népnek a szabad és független fejlődéshez való szent joga visszaállítását követelik.

Tudván azt, hogy ezek az eszmények mindenben megegyeznek Isten akaratával, felhívunk titeket, kedves testvéreink, hogy teljes lélekkel támogassátok országunk Vezetőségét azokban a ténykedéseiben, melyeket bel- és külügyi tekintetben véghez visz, minden körülmények között egységesen köréje tömörülve hazánk minden honpolgárával együtt, és minden törekvésetekkel hozzájárulva drága hazánk, a Román Szocialista Köztársaság megerősítéséhez és fellendítéséhez.

Így munkálkodván, mindnyájan teljesítjük kötelességünket a haza iránt, az iránt a föld iránt, melyet a mi őseink ránk bíztak, s amelyet verejtékükkel öntöztek és vérükkel védelmeztek. Ugyanakkor a mi hitünk parancsát is teljesítjük, mely minket arra hív fel, hogy valósítsuk meg az emberek közötti békesség és jólét uralmát. „Keressétek a békességet és kövessétek" – szól hozzánk Isten szava.

Szolgáljuk tehát lelkesen népünket s az egész emberiséget abban a .meggyőződésben, hogy amikor az embereknek szolgálunk, Istent s ezáltal a mi felebarátaink javát és boldogságát is szolgáljuk, s az emberi és társadalmi szolidaritás magasztos feladatát teljesítjük.

„Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól."

Justinian, a Román Ortodox Egyház pátriárkája

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök

Augustin Francisc, a bukaresti római katolikus érsekség ordinárius helyettese

Fridrich Müller, a Lutheránus-Evangélikus Egyház püspöke

Papp László, a nagyváradi Református Egyházkerület püspöke

Nagy Gyula, a kolozsvári Református Egyházkerület püspöke

Argay Görgy, a zsinatprezsbiteri Evangélikus Egyház püspöke

Kiss Elek, az Unitárius Egyház püspöke

Dirayr Mardichian, az Örmény Egyház püspöke

Ioasa Timotei, a brailai Óhitű Metropolia helyettes püspöke

Stefan Tomid, a temesvári Szerb Ortodox Vikáriátus vikáriusa

Emil Sechter, a Zsidó Hitközségek Szövetségének főtitkára

Iacub Mehmet Mufti, a Muzulmán Vallásfelekezet vezetője

Vicas Teodor, a Baptista Keresztény Vallásfelekezet elnöke

Tachici Ioan, a Hetednapos Adventista Vallásfelekezet elnöke

Bochian Pavel, a Pünkösdista Vallásfelekezet elnöke

Gindila Nicolae, az Evangélium szerinti Keresztény Vallásfelekezet fődelegátusa

Márton Áron tanácsa az 5. éves teológusoknak

„Ti kell példát mutassatok a népnek, és biztassátok, hogy hívő maradjon ezekben a nehéz időkben.

Mert ha nem mutattok példát, ez a szerencsétlen, maréknyi magyar nép elvész, széthull.

A papság az egyetlen, aki meg tudja állítani ezt a romlást. Tisztában kell lennetek ezzel. Munkátokkal és példátokkal ellenállásra kell buzdítanotok a hívőket."

(Szigorúan titkos jelentés, 1965. március 8.)

Szekus útirajz

Az objektum tevékenysége

11.25 órakor „MARCU" objektum (Márton Áron püspök fedőneve a Szekunál) távozott a lakhelyéről, fekete kucsmával, fekete kabátban, fekete nagdrágban és cipőben, titkára kíséretében az 1-AB-405 rendszámú személygépkocsiban, amelyet a sofőr vezetett a Mihai Viteazul, az Ecaterina Varga és az Unirii utcán, és a személygépkocsi megállt a gyulafehérvári állomáson 11.30 órakor.

„MARCU" itt leszállt, bottal a kezében, a titkárnál pedig egy szürke bőrönd volt, 70x40x25-ös méretű és egy fekete aktatáska, s bementek az állomás peronjára, a sofőr kíséretében.

A peronon álltak, diskuráltak, „MARCU" titkára figyelmesen megnézte a közelükben lévő személyeket, 11 óra 37-ig, amikor „MARCU" és a titkára elbúcsúzott a sofőrtől és felszállt a 22. rapid 5. vagonjába, az I. osztályra, „MARCU" objektumot a titkár és a sofőr segítette feszállni a vagonba.

A vagonban „MARCU" elfoglalta a 21. helyet, a titkár pedig a 23-ast, levetették a kabarjukat, a bőröndöt és az aktatáskát feltették a polcra, anélkül, hogy köszöntek volna azoknak, akik már a fülkében voltak, amikor elfoglalták a helyüket.

Amikor a vonat kiment a tövisi állomásból, „MARCU" titkára kilépett a vagon folyosójára és odaállt az ablakhoz, kinézett, illetve a közelben lévő személyeket figyelte Brassóig, amikor bement a fülkébe.

Miután a vonat elhagyta a brassói állomást, „MARCU" objektum felvette a télikabátját, a vagon fűtőberendezése ugyanis hibás volt, a titkár pedig átment egy másodosztályú vagonba, ahol működött a fűtés, és ott tartózkodott, amíg a vonat Bukarest közelébe ért, akkor visszajött a helyére.

A Bucuresti Nord vasútállomáson „MARCU" objektum a titkárral együtt, akinél volt a bőrönd és az aktatáska, 17.57 órakor leszállt a vonatról, lassan végigment a peronon, s 18.00 órakor „MARCU" objektumot és a titkárt átadták követésre a XII. Igazgatóság 4. Szolgálata követési csoportjának.

A követést a bukaresti XII. Igazgatóság folytatja.

(Szigorúan titkos jegyzet, 1970. január 22.)

Erdélyi magyar sors

„A papok

a legszabadabbak"

1951-ben (Márton Áronnak sz.m.) a titkos archívumában találtak egy Álláspontunk az erdélyi kérdésekről című dokumentumot, amely a Békeszerződésnek az erdélyi kérdésre vonatkozó előírásai ellensúlyozására készült.

A dokumentumot többek között az ilyen kijelentések teszik ellenséges jellegűvé: „...Romániában a magyarok sohasem lesznek szabadok..., Románia jelenleg azt várja, hogy megkössék a békeszerződést, hogy aztán folytathassa a magyarok elnyomásának a politikáját"…

x

Ime, mit mondott (Márton Áron sz.m.) egy római katolikus papnak, aki őt 1963 októberében meglátogatta:

„...Nekünk, magyaroknak nehéz történelmi időszak kezdődött, a jövőben pedig még nehezebb lesz. Ilyen még nem volt eddig. A magyarok voltak már török uralom alatt, Habsburg-uralom alatt, de ilyen sorsra, mint ez a mostani, még nem jutottak. Voltak olyan idők, amikor a magyar a földjén nem lehetett más, csak szolga, de akkoriban a nép és a papság annyira egységben volt, annyira együtt szenvedett, hogy még most, 150 év múlva is megemlegetik azt az egységet. Hát ilyen kellene, hogy legyen ma is. A papoknak meg kell tenniük mindent, mert most van a vetés ideje. Az igazság pártján kell hogy álljanak, és a szenvedők mellett. Nincs egyéb kötelességük."

x

„...Nincs miért kárhoztatnunk a népünket, mert elárulták őt az úgynevezett magyar vezetők. Ez a valóság, és most minden attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek ellenállni. Még nem veszett el minden. Még semmi sem lehetetlen. Azt hiszem, hogy az öntudatos magyaroknak, magunkkal kezdve, súlyos kötelezettségük van a magyar néppel szemben. Kötelességünk segíteni. Meg kell magyaráznunk, hogy magyarnak kell maradni, és ki kell tartani az egyház mellett. Meggyőződéssel kell vallanunk, hogy magyarok vagyunk. Magyarnak születtünk, és magyarként kell meghalnunk.

Azt szoktam mondani a papoknak, hogy tartsanak ki, mutassanak példát a nép számára. A papok a legszabadabbak, mindenki más csak szolga. Egyesek alá vannak vetve másoknak. Kérem, hogy mondja azt mindenkinek, akivel találkozik: a magyar népnek ellen kell állnia."

(Márton Áron kartotékja, Állambiztonsági Tanács, Belügyi Információs Főigazgatóság, I. Igazgatóság)

Archív forrás: ÚMSZ-Kisebbségben, 2008. augusztus 26, 2. old.