Egy új magyar szépségtapaszról

„A Szépírók Társasága törvénytelennek tekinti és elítéli a magyar kultúra visszaállamosításának összes törvénybe foglalt és törvénybe nem foglalt kísérletét; a kulturális intézmények, szakmai fórumok, alkotó közösségek és üzleti vállalkozások autonómiájának minden hatalmi korlátozását; a kormányzat minden – semmiféle ideológiai szólammal vagy államérdekkel nem igazolható – túlterjeszkedését saját legitim határain; az alkotás és a kutatás szabadságának minden állami korlátozását, a hozzájuk kapcsolódó intézményi, közösségi és vállalkozási tevékenységek ellehetetlenítését, mindenféle visszatérést a kultúra ideológiai vagy pénzügyi csoportérdekek által vezérelt állami irányításához; kártékonynak és kultúraellenesnek tekint minden tervet és intézkedést, amely – úgymond – ’a kultúra egységes kormányzati irányítás alá helyezésére’ irányul, és tőle telhetően mindent el fog követni az egyetemes magyar nemzeti kultúra autonómiájának, irányzati sokféleségének, szabadságának megvédelmezéséért”.

No lám, már megint „Ezek”. Ahelyett, hogy szépet írnának, a dolgozó nép üdvére, munkadalt, munkásregényt, értelmiségi csúfolódást, nemzeti dalt, csak jönnek itt a zörgésmorgással, elégedetlenkedéssel. Pedig milyen jó dóguk vót, oszt ez a köszönet érte…!

Értelmetlen ez az értelmiség, hagyjuk meg…! Hisz mennyivel is jobb lenne, ha egyetlen nemzetileg szavatolt múzeumigazgató osztaná el azt a csekély alamizsnát minden színház, szerkesztőség, színjátszó társaság, kormányhű teátrum, cirkusz, pályázati rendszer, tehetséggondozás, művészeti főiskolák, ösztöndíjak, pályázatok kiemelt kormányközpontjában…! Akko jutna mindenkinök, ki megérdömli! De így-e, csak a bajoskodás megént…! Nem lészen ez így jó, elvtársak, széccsapunk köztetek a végin…!

Nos igen. Valami ilyesmi várható. Csapás maga a törvénytervezet (hja, csak egy vegyessaláta-törvényben egyetlen szál káposzta, mit kell annyit finnyázni…!!), de hathatós, eredményes, demokratikus lenne, nem úgy, mint most, a Soros lábtyűje mindenütt…! Megmontuk: ha győzünk, mindent viszünk…! Ki s hova, de mindönt…! Mindönt.

Csapás mellé még karácsonyi ajándék a talpnyaló udvaroncok fizetésének megduplázása, cserébe a másik térfélen a córesz. A János kórház meg kérjen a mikulástól pelenkát, villanyégőt, kézfertőtlenítőt, vécédeszkát, törölközőt is…! Akinek pedig mindez és semmi nem tetszik, lehet reklámozni! A parlament ellenzéke pedig csitújék, me büntetés lészen, egy-két havi fizetés ugrik, ha opponálgatnak, még egy fél év is becsúszhat, hogy kicsúszik! Ellenvélemény szabad, szavazni szabad, de ellentmondani a Kerálnak s Nádorának nem illik. Vetessék tudomásul…!

A színházak érinthetetlenségéről meg a tömeg sem dönt. Ezrek a Madách téren, ágálló színidirektorok, dacos színjátszók, fiatal vagy hangos főszereplők, két nap alatt tizenöt-húszezer tiltakozó aláírás, moderált tömeg. Még KÉR a nép…! s a víz az úr, ha átírják is a dramaturgiáját, megfordítják is a folyó irányát. (A Független Előadóművészeti Szövetség tagja azt mondta, 50 ezren írták alá a színházi törvény ellen tiltakozó petíciót, a kormány a meghátrálás jelét mutatja)...

Az ember drogériájából meg csak dől, csak dől a rosszkedv, a hivatalnokbűz, a nyalándok simulékonyság, a pragmatikus szolgabíróskodás, az Új Undokok korszakának rituális drámája. Volt már így, s lesz is még. Csak mindig ez az épp aktuális jelen a kínos.

A színházakat érintő törvénymódosítás ellen tüntetnek a Madách téren este 6-tól. A kormány hétfőn délelőtt nyújtotta be a törvénymódosítást, amelyet szerdán már el is fogadhat a Parlament (és el is fogadta, milyen érdekes…!).

Pintér Béla színházi rendező szavaival: „a magyar kormány mégsem szünteti meg a független színházak éves támogatását? Most egy pillanatra lehullt a lepel, mégsem döfik a kést a szívünkbe? A függetlenek mégis kapnak néhány fillért? Nem a Nemzeti Színházat és Mága Zoltánt gazdagítják? … Mégsem mészároltok le bennünket meg a Katona József Színházat? Megijedtetek, hogy eljöhet a perc, mikor felelni fogtok a magyarok Istene előtt? Hogy bűnhődni fogtok, a pokolban kipeckelt szemmel kell néznetek Balázs Péter rendezéseit, meg a Bayer-showt? Mégsem fogtok bűnhődni, mégsem vagytok gyilkosok, a magyar kultúra gyilkosai?”.ⁱ

Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója szerint minden színpadra lépőnek van vesztenivalója, de a tiszta lelkiismeret miatt mégis fel kell lépni a készülődő módosítás ellen. „A gyávaság a legeslegnagyobb bűn” – idézett A Mester és Margarita című műből. Megköszönte mindenkinek, aki online támogatta a demonstrációt, illetve mindenkinek, aki nem értett egyet vele.ⁱⁱ

Mostanra már a csahoskeddi megjuhászodás mellett a dobszerdai feeling lett uralkodó: „Néhány órája hivatalosan is megszavazták a törvényt, azonban az összefogásnak köszönhetően végül nem szerepel benne a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása és kikerült belőle a független színházak működési támogatásának tilalma is. A törvény gyakorlati alkalmazása még így is aggodalomra adhat okot a jövőben, ezért résen kell lennünk. De ez így is egy óriási siker.

Sokan találgatják, hogy miért hátráltak meg végül a döntéshozók a fenti pontokban. A Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) elképesztő munkája, kultúrpolitikusok, színészek, színházigazgatók, újságírók hozzájárulása nélkül ez nem történhetett volna meg. S az is biztos, hogy az az 54 ezer ember is kellett hozzá, akik aláírták az oldalunkon indult petíciót, ami az utóbbi napokban a fenti csoportoknak valódi hivatkozási alapot nyújtott és azt az érzést, hogy nincsenek egyedül, kiállunk mellettük. Számított továbbá az a mintegy 15 ezer(!) e-mail, amit elküldtetek mind a 199 országgyűlési képviselőnek.

Az utóbbi néhány napnak még egy fontos tanulsága van, talán a legfontosabb. A szolidaritás. Amikor nemcsak magunkért, érintettségünk okán (pl. kultúra fogyasztóként vagy szakemberként) állunk ki egy megtámadott, veszélyben lévő csoportért. Mindig ez a legnehezebb, ez nem mindig jön belőlünk természetesen, plusz erőfeszítést igényel” – ez már aHang tudósítása és hírlevele.ⁱⁱⁱ

Volt és maradt is elegendő fideszhívő hivatalnok, akinek „megbízatása”, avagy „felhatalmazása” van a néptől, hogy megszavazza a parlamenti képviselők szájzár-törvényét, mozgás- és cselekvéskorlátozásukat, oppozíciós jogaik megvonását, az iskolák és pedagógusok megfélemlítését szolgáló tantervi szabályozást, az iskolaigazgatók kinevezési jogait maximáló törvénycikket, a médiatanács kizárólag egypárti apparátusának és vezetőinek további kilenc évre bebetonozását, a legfelsőbb bírósági hivatal vezetőválasztásának kormányzati előjogát, az alkotmánybírák szakmai tapasztalat nélküli Kúria-tanácselnökké választhatóságát, a települési önkormányzatok lábhozparancsolását, költségvetési önállóságuk megvonását, az egyházi iskolák kiválasztottjainak előjogait és költségvetését, a „ki és mi lehet egyház” meghatározásának főkegyúri prioritásait……

STOP.

Ennyi elég is.

Csütörtök van, talán szerelemcsütörtök, talán csak dobszerda utáni nyugiság, talán békés ádventi hóesés vagy hajnalköd…, ne lihegjünk már mindent ki egyetlen szuszra…! A végén még nem marad esszé-téma, tudósítás-kurázsi a hét végére…!

Bocsánat. Talán nem is kell a hörgés. Talán csak nyugizás, meghunyászkodás, kussshadás kell a csahoskedd után. Kopókorszak, vadászati szezon idején (no meg rendkívüli állapot folytonos fenntartása idején) jó, ha némi alázat is feltolul a népekben! Mert a végén még tényleg lesz értelme az értelmetlenül legyártott stadionoknak, mint a 45 évvel ezelőtti Pinochet kezdődő diktatúrája idején.^iv

De amúgy is: szelíd lélek a magyar. A sok ezres színháztörvény elleni tüntetés végén öt perc múlva már csak az ismerősök maradtak a helyszínen. „Durván száz ember maradhatott a tér közepén. Nagyjából tízen (a Kossuth tériek) kihirdették, hogy átvonulnak a Nemzeti Színházhoz. Ott épp a Woyczeket adják, az utána meghirdetett közönségtalálkozó azonban ’technikai okokból elmarad”… – tudósít a helyszínről a HVG.

Hát igen… A Mester és Margarita, Woyczek… – elavult darabok már ezek. Újraolvasni meg kár lenne talán. A végén még kiborul a mosogatóvíz, mint a Studio K egykori pinceszínházi előadásain, amikor mindenkinek ázott a lába, érintetté vált, „technikai okokból” sem menekülhetett a morális szembenézéstől…

A. Gergely András

i https://hvg.hu/kultura/20191209_Pinter_Bela_Megijedtetek_hogy_kipeckelt_szemmel_nezitek_a_pokolban_Balazs_Peter_rendezeseit

ii https://hvg.hu/itthon/20191209_Szinhaz_torveny_tuntetes_katona_percrol_percre/2?isPrintView=False&liveReportItemId=0&isPreview=False&ver=1

iii https://ahang.hu/?utm_source=&utm_medium=email&utm_campaign=blast2019-12-11

iv https://mult-kor.hu/aki-a-nemzeti-stadiont-is-koncentracios-taborra-alakitotta-20151125