Lapszemle

Barabássy Somogy Örs Imre: Az Ady Endre Líceum bejárati ajtajának története

Az istállóban, műhelyemben ahogy épp megrakom szakadt dobkályhámat, 2015 januárjában megcsörren a telefonom, s az akkor fennállásának 200. évfordulóját ünneplő bukaresti magyar oktatás és iskola igazgatója, dr. Bencze Mihály mutatkozik be és fordul azzal a különös kéréssel hozzám, hogy a bukaresti Ady Endre Líceum amúgy is romos, rongyos bejárati ajtaját ki kellene cserélni egy másikra, egy újra, ami magán hordozza nemzetünk szellemének, hagyományainak, múltjának, jelenének, jövőjének formáit és Makovecz Imre szellemi hagyományából, hagyatékából indul ki.

Bencze úr egyrészt nem tudta, hogy Makovecz Imrével közeli kapcsolatban álltunk, méghozzá oly módon, hogy feleségemnek a mestere volt és jó néhány évig a Makona építészműhely alkalmazottjaként dolgozott, másrészt kijelentette, hogy azt az embert keresi, aki tűzön-vízen keresztül az ügy mellé áll, méghozzá oly módon, hogy megtervezi, elkészíti és felépíti az új kaput akkor is, ha még oly kevesen is támogatják mind erkölcsileg, mind anyagilag. Tehát a mű szinte önköltségen kell hogy elkészüljön hét hónap alatt. A válaszom az volt, hogy nekilátunk a munkának, és számolunk az égiek, őseink, hőseink s a Mindenható segítségével.

Így történt, hogy egy hideg téli estén vasparipára szálltam, s reggelre megérkeztem Bukarestbe, valamikori életem egyik felejthetetlen színterére, ahol felmértem a helyszínt, csavarogtam a szomszédos utcákban, fotókat készítettem, versképet írtam, képverset festettem, este pedig a Petőfi Házban a bukaresti magyar szülőkkel megvitattuk a kapu ügyét úgy, hogy a vázlatok már ott szunnyadtak a belső zsebemben. Itt tudtam meg, hogy a régi ajtó már nem volt biztonságos, az iskola tanári gyűlése és vezetőtanácsa is döntött a lecseréléséről. Épp ez idő tájt hoztuk meg kicsi családommal azon döntésünket is, hogy a nyárádmenti, backamadarasi hagyományos tornácos kúriánkat, melyet saját magunk építettünk kalákában vályogból cifrán faragott tornácoszlopokkal, eladjuk csűröstül, műhelyestül s három kicsi gyermekünkkel Vácra költözünk. Akkor már két éve a budapesti Euritmia Akadémia hallgatója voltam és tudtam, hogy még négy évem van hátra, míg ezt a különös mozgásművészetet elsajátítom.

Az idő telt, a dolgok formálódtak, aztán a házunkat is eladtuk, s mint mindent, faanyagot, szerszámokat, bútort, könyveket, ruhákat, bádogkanalat, gyermekholmit és szőnyegeket, az életünket úgy pakoltuk a teherautóra, hogy a kapu anyaga is felférjen, amit hogy a ház eladásakor több pénz járta a kezemet, meg is vásároltam. Így érkeztünk meg Vácra, életünk következő, még nem ismert színterére kicsi fehér kutyánkkal, Kucsmával. Anyagi helyzetünk nem volt valami rózsás, de a Jóisten megsegített. Cliseru Stefan, a bukaresti II. kerületi Polgármesteri Hivatal munkatársa, nagyra értékelte dr. Bencze Mihály igazgató iskolai reformjait, ezért saját cége 8000 lejjel támogatta az új ajtót. Dr. Bencze Mihály igazgató 2000 lejjel, valamint Kovács Pál székelyzsombori lakos 1000 lejjel támogatta az új ajtót. Minden pénz jól jött, mert így ezen összeg fedezni tudta majdnem az egész anyagárat. A munkát egy maglódi asztalos barátom műhelyében kezdtem el úgy, hogy a kászonújfalusi komám, Mihály Sanyika mellém állt, mint aki tudja, hogy Égi megrendelésre dolgozunk, és akivel évek hosszú során ácsoltunk, faragtunk kapukat, lépcsőket, bútort, haranglábat, életfát s még mi mindent. Aztán nem volt maradásom Maglódon, hisz pénzemből is épp csak az anyagra s a gépek bérlésére futotta, így Vácon folytattam a munkát, miközben az új környezetbe bele is kellett valahogy helyezzük magunkat, új iskola, óvoda, emberek, gyerekek, város, új ház, szobák, asztalok. Olyat sem ismertem, aki bár megfogni tudta volna a 4 méter hosszú anyag másik felét, hát egyedül dolgoztam, ahogy tudtam. Aztán talán az Égből érkezett, hogy megismertem egy háromszéki, de Verőcén élő, faházikókat építő székely komát, ki a tőlünk öt percre lakó vásárhelyi óvodából való barátom régi ismerőse. Két napot dolgozott a kapun és semmi fizetséget nem kért. De azok a magyarkúti ács fiúk sem, akik tudták, hová készül a kapu, mert pontosan elmondtam nekik, miről van szó, s a kapuzábék gyalulásában segítettek. S ekkor hív a feleségem egyik volt kollégája, Lukács Árpi, aki szintén Makovecz-tanítvány, az egyetemet Bukarestben végezte, s aki valamikor évekkel ezelőtt segítségemet kérte a Mátramindszenten kalákában megépült tündérkert filagóriájának sürgős fedésében, s azt mondja, az adósom emiatt és eljön két napra dolgozni a kapun.

Igen, bíztunk az Égiekben, s ügyünket felkarolták, megsegítettek bennünket. Hála a Mindenhatónak: a kapu elkészült. Legalábbis annyira, hogy a nagyobb darabokat a nagykövetség egy teherautójával elküldhettem Bukarestbe. Segítséget kellett aztán valahogy magam mellé kerítenem, mert egy ilyen bejárati ajtót egyedül felépíteni nem lehet. Jánosi Csabát hívtam, aki régi vásárhelyi cimborám, s egy évvel azelőtt vele és Sanyi komámmal Nagymaroson egy kicsi ügyes faházat építettünk fel. Mondtam neki, hogy fizetni semmit sem tudok, de megjárjuk magunkat Bukarestben és égi küldetést teljesítünk. Szereti a különleges helyzeteket ő is, a munka mellé is oda tud állni, elvállalta hát a küldetés teljesítését és felkészült az útra. Bivalyerős Ford Mondeonkat istenesen megraktuk anyaggal, szerszámmal s magunkkal, kik este tíz órakor igyekeztünk Budapestre jutni, s a kapu szintén Makovecz-tanítványok által elkészített tetejével, „galambbúgjával" megkoronázni hű járgányunkat... Budapesten, a Klauzál utcában találkoztunk Kováts Ábellel is az építészirodában, hová a Mondeót koronázni hoztuk. Ábel is Makovecz-tanítvány. És fél órával azelőtt hívott, hogy Udvarhelyre kellene eljusson. Elvisszük-e? Elvisszük- mondom -, de Bukarest felé. Így történt, hogy a szintén székely gyökerekkel is rendelkező Ábel barátunk, miután zűrzavar keletkezett irodájukban s ez lelkileg igen megviselte, mintegy szanatóriumba, úgy jött el bukaresti küldetésünkre, beülve kocsinkba a faanyagok közé. Későn indultunk. Csabi vezetett. Repesztette. Szeged, Arad, a kacskaringós utak, aztán sík, és megérkezünk Bukarestbe, ahol még sosem vezettem. Taxisokat és másokat kérdeztünk menet közben, hogy merre menjünk, hol a Ferdinánd út. Meg is érkeztünk azon a szeptember elejei kánikulába az Ady Líceumhoz. Reggeltől estig a kapuhoz sütött a forró nyár végi nap minden sugara. Hozzá is fogtunk a munkához ebben a melegben, előhoztunk anyagot, szerszámot, s míg az ott lévő, igen segítőkész munkások kiszedték a régi kaput, mi az újon varrtuk el a szálakat, amiket Vácon nem sikerült. Csiszoltunk, zsindelyeztük a turul szárnyait, a kapuszárnyak íveit. Éjjeli szállásunk, pihenőhelyünk a Bukarest-Szőlőkerti magyar református templom vendégszobáiban volt. Köszönet érte Bíró Tivadar lelkésznek.

Három napig dolgoztunk a kapuval úgy, hogy leginkább csak én értettem e munkához, és az állványunk, amit sikerült valahogy odaszerkeszteni, valósággal életveszélyes volt, annyira zörgött, mozgott, az ősz eleji kánikulában valósággal lobogott. Nagy szerencsénk volt az első nap, mert kaptunk magunk mellé két segítőkész helybéli személyt, akikkel igen jól megértettük egymást. A kapu felépült.

Egyben volt minden, épp csak az ablakszemek hiányoztak még s a kapuszárnyak beállításai nem voltak elvégezve. A Mindenható s őseink szelleme velünk volt, nehéz helyzetünket, küldetésünket igyekeztek segíteni s végül elbocsátani minket Bukarestből úgy, hogy a kapu állt, s igaziból már csak az utolsó simítások maradtak csak el. Küldetésem, küldetésünk eddig tartott, vissza kellett utaznunk Budapestre, illetve Vácra családjainkhoz, hogy újabb küldetéseink útjára léphessünk. A kapu azóta él. Helyére kerültek az ablakszemek, a szárnyaskapu szemei, szárnyai, ott ragyog Napatyánk, fényében Holdanyó s a kapu tövéből kinövő életfák, mit Nap képében leláncolt sárkányok őriznek. Meg is őrizték e kaput s azokat, akik naponta keresztüljárnak alatta, noha bizonyos érdekeket és kedélyeket felborzolt akciónk és alkotásunk, s majdnem-majdnem elbontották.

Két évre rá, hogy e szárnyas napkapu elkészült, ismét Bukarestbevezetett utam, az Adyba, ahol ott büszkén, tárt karokkal fogadott, rajta a felirat: ISTEN HOZOTT, s ahol egyik tanárommal, Cserháti Katalin Magdolnával volt szerencsénk az euritmiát egy művészi előadásban bemutatni az iskola diákjainak, tanárainak, s ahova meghívásunkra még a bukaresti Euritmia Akadémia tanárai és hallgatói közül is eljöttek. (...)

Dr. Bencze Mihály: Az Ady Endre Líceum bejárati ajtajának utótörténete

A bukaresti Ady Endre Líceum a bukaresti magyar oktatás 200 éves évfordulójára készült. Bukarest 2-es körzetének polgármesteri hivatalába, Neculai Onteanu polgármesterhez és Mihail Geangu igazgatóhoz kérvénnyel (112/ 2015. 02. 19.) fordultunk, hogy a 2015. május 4-10 közt tartandó ünnepi rendezvényt anyagilag támogassák. Persze, hogy nem támogatták. Románia kormánya, Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához benyújtott kérvényünkre (111/2015. 02.19) Laczikó Enikő Katalin államtitkár asszony pozitívan válaszolt, és ebből az összegből tudtuk megszervezni a csodálatos bicentenáriumot.

Tanári gyűlésen, a vezetőségi tanács gyűlésén többször elgondoltuk, hogy iskolánk régi, korhadt bejárati ajtaját újra cseréljük, és ezt az évfordulós ünnepségen szerettük volna felavatni, de az anyagiak miatt ez nem jött össze. 2015 januárjában felvettem a kapcsolatot Barabássy Örs művésszel, hogy tárgyaljunk a bejárati ajtóról. A nyár folyamán minden tanár vakációzott, csak én tartózkodtam az iskolában, Cliseru Stefan mérnök a Polgármesteri Hivatal részéről iskolánk felújításával foglalkozott, és ő intézte a bejárati ajtó ügyét. Az ajtó el is készült, és szeptember 14-én együtt örvendett mindenki a megvalósításnak. Legalábbis így hittem. De nem így történt, dr. Lőrinczi Ádám és „csoportosulása" (szülők és tanárok) másnap már feljelentettek a bukaresti 2-es körzet polgármesteri hivatalában, valamint a tanfelügyelőségen. Utána Bukarest főpolgármesteri hivatalában, a főtanfelügyelőségen, a rendőrségen, és még ki tudja hol. És elkezdődtek a kivizsgálások. Felicia Gheorghe, Bukarest 2-es körzetének főtanfelügyelője egy kísérettel a helyszínre érkezett, lefényképezték az ajtót, és alaposan megvizsgáltak mindent. A kapu a küldöttségnek tetszett, csak az iratok körül voltak nézeteltérések. 2015. október 10-én Ardeleanu Drăghiţa és Gherman Laura rendőrök folytattak helyszíni vizsgálatot (6176/ c/ 2015. 10. 9.), ellenőrizték az összes iratot, pénzügyi nyugtákat, lefényképeztek mindent, és mindent jegyzőkönyveztek. Megtudtam, hogy az iskolánk melletti kincstár épülete műemlék, és ezért iskolánk 2010 óta védett terület, de azt is megtudtuk, hogy ha egy faajtót ugyanolyan méretű faajtóra cserélünk, akkor a feljelentésben kért engedélyek nem kellenek. Az ügyet ők is továbbították a felsőbb szerveknek. A főpolgármesteri hivatalba kéréssel fordultunk (1045/ 2015. 10. 14.), innen tudtuk meg, hogy ellenem bűnügyi eljárás indult a bejárati ajtó miatt. Néhány nap múlva iktatószám nélküli levél érkezett Bukarest 2-es körzetének polgármesteri hivatalából, melyben Mihail Geangu igazgató felvilágosít, hogy az 50/1991-es törvény értelmében, ha műemléket rongálok (szerinte az eltávolított régi ajtó az volt), akkor ez bűnügynek minősíthető. Ebben a levélben határozottan felszólít, hogy napokon belül szereljem le az új ajtót, és a régit a levélben mellékelt kép szerint állítsam vissza. A régi, korhadt, leszerelt ajtó darabjait az iskolát javító cég vitte el. Érdekes, az új ajtót szereljem le, és semmi engedély nélkül csináltassam meg a saját pénzemen a régi ajtó új mását, és szereljem is fel, és ezt ő engedélyezi, sőt kötelezi. A főpolgármesteri hivatal részéről kapott levélben (1367317/11112/2015.10. 23.) felvilágosítanak, hogy ők már semmit sem csinálhatnak, mert a törvényszék dönt, hisz javában zajlik már a bűnvádi eljárás ellenem. Mircea Lupu szülő az ajtó mellett áll ki, és sorra járja a hivatalos szerveket, beadvánnyal is ostromolja, mert a dokumentációjából kiérződik, hogy egy „koncepciós perről" van szó. Az 1163/ 2015. 12. 9. beadvánnyal, az akkori 9. osztály szülői mellettem álltak ki. 2015 decemberében Bukarest főtanfelügyelője, Alexandru Licsandru fővárosi főtanfelügyelő, a főtanfelügyelőség vezetőtánácsának gyűlésére hívatott, ahol 12 tanfelügyelő előtt az én ügyemet és büntetésemet tárgyalták. Itt legalább az érveimet végighallgatták és megértettek. 2016 februárjában Neculai Onteanu, Bukarest 2-es körzetének polgármestere, és Mihail Geangu igazgató behívatott hivatalukba egy magánbeszélgetésre. A két órát tartó vita lényege az volt, hogy ha 10 napon belül leszerelem az új ajtót, akkor ők elintézik, hogy megszűnjön ellenem a bűnügyi eljárás és a pénzbüntetés. Csalódásukra nem vállaltam, elveimet nem hagytam. Egy hónapra rá a korrupcióellenes bizottság (DNA) Neculai Onţeanu polgármestert letartóztatta, és el is zárták. 2016. március 3-án Bukarest 2-es körzetének rendőrsége részéről (D.G.P.M.B.) Ion Eugen rendőrtiszt újabb ellenőrzést tartott az Ady Endre Líceumban, újra átnézte az összes iratot, számlát, vallomásokat, előző jegyzőkönyveket stb.

2016. április 12-én levelet hozott a posta, Bukarest 2-es körzetének ügyészségéről. Megtudtam, hogy a bűnügyi dossziém száma 13331/P/2015. A levélben ez áll: „Ordonanţă de clasare 12.04.2016. Procuror Gabriela Tăraş din cadrul Parchetului de pe lângă Judecătoria Sectorului 2 Bucureşti, Studiind actele din dosarul penal cu nr. 13331/P/2015, privind sesizarea Direcţiei Generale de Poliţie Locală si Control a Municipiului Bucuresti-Directia Control, formulată împotriva Liceului Teoretic Ady Endre, reprezentată de numitul Bencze Mihai, în calitate de director, pentru săvărşirea infracţiunii prev. şi ped. de art. 24 alin.1 lit. a din Legea 50/1991 rep., privind autorizarea executării lucrărilor de constructii, cu modificările şi completările ulterioare, constat că propunerea organelor de cercetare penală din cadrul Poliţiei Sectorului 2-Secţia 8 Poliţie, de clasare, este legală şi temeinică, astfel că îmi înşusec, în fapt şi în drept, argumentele cuprinse în referatul din data de 03.03.2016". A két oldalnyi írás lényege, hogy felmentettek mindenféle vád alól, az ajtó marad, és a perköltségeket az állam állja.

Ezzel véget ért 9 hónapi megalázásom, zaklatásom, lejáratásom, kivizsgálásom, bizonyos csoportosulás által irányított és jól megszervezett kampány, aminek az kellett volna legyen a vége, hogy mint igazgató eltávolítanak, és ezzel visszaköszön az iskolába az egykori „családias hangulat", ahogy ők nevezték. Sajnos ez a kampány felemésztette időmet, energiámat, részben egészségemet is. Azt hittem, végre megszusszanhatok. De nem ez történt, el se tudtam volna képzelni, hogy ennek a rémálomnak még lesz folytatása.

2017. június 13-án Szilágyi Rudolf és Leoride Iulian, iskolánk szülőbizottságának elnöke és alelnöke, „minden szülő" nevében egy beadványt fogalmazott meg Bukarest 2-es körzetének polgármesteri hivatalának és tanfelügyelőségének. A beadvány 7-ik pontja ezt tartalmazza: „În toamna anului 2015 fără să consulte pe nimeni, fără să aibă o hotărăre a Consiliului de administraţie şi fără să respecte legislatia, domnul director Bencze Mihail a înlocuit uşa de la intrare în şcoală. Acest lucru s-a soldat cu o reclamaţie şi un proces de urmărire efectuat de către organele competente (Inspector şcolar, Poliţie, Primărie de sector şi de municipiu) avănd în vedere încadrarea clădirii şi legislaţia în domeniu. Faptul că nu s-a început atunci urmărirea penală împotriva dănsului, i-a dat mai multă încredere în nerespectarea legii." Erre a beadványra 2017. július 7-én Gheorghe Felicia-Narcisa a 2-es körzet főtanfelügyelője válaszolt Leoride Iulian szülőnek (13587/07.07. 2017). Válaszában a 7-ik pontra Gabriela Tăras ügyvédnő hivatalos dokumentumát hozta fel. 2017. július 14-én 17 533-as iktatószámmal, Iulian Leoride újabb beadvánnyal fordul a fővárosi tanfelügyelőséghez, melyben jelzi, hogy továbbmennek az üggyel egészen Románia Oktatásügyi Minisztériumába, a kisebbségi osztályra. Ez 2017 októberében meg is történt. A sok feljelentés hatására 2017. november 20-án iskolánkban egy hétig tartó általános ellenőrzés volt, többek közt az ajtós ügy dokumentumait is ellenőrizték. Részükről is lezáródott ez az ügy.

Gondolom, hogy ezzel mindenki végleg befejezte iskolánk bejárati ajtajának „feljelentését", és megpróbálnak örvendeni annak a szép és egyedi bejárati ajtónak, ami már nemcsak iskolánk dísze, hanem a főváros is magáénak tekinti.

PS. Tévedtem. Az emberi gonoszság soha nem érvéget. Szilágyi Rudolf és Iulian Leoride „feljelentőpáros" 2018 júniusában 40 pontban foglalták össze az újabb feljelentésüket, amit a fővárosi tanfelügyelőségen iktattak, és aminek egyik legfontosabb pontja, iskolánk bejárati ajtójának az újrafeljelentése.

Forrás: Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 7. szám, 2018. július 12.