„Vezér” cikk… - A. Gergely András
/mégha nem látszik is főparancsnoknak, csupán rövid publicisztikának/
Azt mondja a mi saját kondukátorunk, Kárpátokon túli messzi-messzi bérceink géniusza és 2. legnagyszerűbb lovastengerésze, hogy a harc folytatódik, sőt keményedik, mert jönnek az ellenek, akik állítólag Európát akarják megvédeni a menekülthullámoktól – de jönnek ám, titkos tervük a magyarság leigázásával, zsoldosok bősz erejével megrontani a mi háromharmados uralmunkat…, fenyegetnek tehát, mellesleg be is engedik majd a migráncsokat, hogy aztán legyen miért fontosnak tartani önmagukat… De mi ezt nem, sőt, éppen ellenkezőleg, ide ne jöjjön senki megszálló ügynök, mer mi a bástya elvtárs vagyunk és elég határképesek ehhez a Soros-bérenc Európához képest…
Na ja. Alig illant el szava, amikor még arról volt a dal, mi magunk állunk a vártán, s ez ha adnak is rá pénzt, kevéske…, hol marad hát a bősz Európa, a közös határvédelem, s más ilyenek…1 De ugye a dalok ilyenek, hogy elillannak, a kollektív népi bölcsesség meg olyan, hogy minden efféle úri hunczfutságra érzékenyítve, egyszóval nekünk aztán mondhassa Európa, hogy mit s hova, ellen ez mind egy szálig, aki hazaárulóként megszavazta a magyar irgumburgumot, de „kifutó árucikk” is az, nem kell bedőlni neki…!
Nnna, ennyi a pénteki kormányzati hírharangról, a „brüsszeli” Strasbourg-szavazásról, Sargentini-jelentésről, lovastengerészről. S még csak annyi: mint a legendárium szerint egykoron a Beszterce és Vidéke, vagy a Szolnok-Doboka és környéke című napilap harsány vezércikke fogalmazta meg: „Óva (sic!) intjük Angliát…!!!”, hogy bombázásra indítsa repülőit… Az óvásra intés, avagy az óvva szólás mint fenyegetés jól megmaradt a közös emlékezetben, sokféle változatban. De megmaradt a bolharugódzás is, meg a csahos uszítás is. Az osztrák kancellár máris kifarolt a magyar típusú néppárti szajkódalolás örömteli hallgatóságából, cserébe a mélyföldi jobbosok aktivitásra lobbantak, végre egy igaz testvér, mint Tusványfürdőn is már megparolázhatták Őtet.
De szép mese… Lassan fölibe hág a Mátyáskirályos válogatásoknak is. Fölibe legott kár lenne, mert azt lassan már vitathatatlanul Sógor Csaba jelölte ki magának mint dicsőség útját, kinek parlamentáris európaisága azóta is hasító humortalanságként járja be egész Európát, hogy legutóbb megszólalhatott a jelentés vitájában…
Érdekes talán nem is az, hogy a kicsiny stílű cezarisztikus nyegleség és a honi támogatottsággal EUtálkozásban találékony nagystílű kisszerűség milyen harmonikus derűben karol össze. Talán az már inkább, ahogyan e jóemberek a közös európai világot ily végtelen szorgalommal építik, mindenki hasznára, szolgálójaként talán valamely hitnek, teremtő nagyképűségnek, fenyegető „védekezésnek”, preventív támadásnak és megsemmisítő jótétlélekségnek. Tényleg lehet az, hogy ne olvastak volna újságot, történelmi regényt, antibolsevizmust csaholó birodalmias szónoklatokat, „Az ÉN harcom!!!” típusú öntelt veszedelmességet? Tényleg nem veszik észre, mikor KEZDŐDIK, amit utóbb már dátumozni csak a jövendő történészeknek szabad majd (amíg és ha egyáltalán szabad majd, nem pedig hasonlóan „végképp eltörölni” hangulattá mosódik mindez…)? Tényleg lehet, hogy ennyi politikusság-minimum ne szorulna ilyenkor ezekbe a széplelkekbe? S hogy beléjük nem, az akár politikus mivoltukból is fakad akár – de hogy személyes ambíciójuk látványosan túltengjen egész Európa kárára is? Add Uram, a lehetőséget, hogy bűneik miatt ne kárhozzanak el előbb, mint földi idejük szabatott…!
Hisz itt állunk, MI, mi mindannyian, akik a legtöbbet harácsoltunk az Unió összes támogatásából…! Itt állunk MI, akik a huszonnyolcakkal szemben azt mondjuk, ezek Soros bérencei, s Velünk, a győztes, határvédő, erős bástya magyarokkal, a Magyar Néppel akarnak ezek kiszúrni! Skandalum…2
„Magyarországot meg akarják bélyegezni, a magyar ellenállást meg akarják gyengíteni - jelentette ki a miniszterelnök. A magyar határőrök és katonák helyett, akik esküt tettek és akiknek fontos a hazájuk, zsoldosokat akarnak ideküldeni Brüsszelből, akik be fogják engedni a migránsokat - mondta.
Orbán Viktor kiemelte: a Sargentini-jelentést egy olyan eljárás keretében fogadták el, "aminek nincs a végén semmilyen szankció, tehát nincs veszély". Mégis megcsinálták, annak érdekében, hogy meg tudják gyengíteni Magyarországot, mert azzal, hogy megbélyegzik az országot, meg tudják gyengíteni a pozícióit – hangsúlyozta.
Szerinte a következő csata arról szól, hogy ki védi Magyarország határait, ki dönti el, hogy kit eresztünk be az ország területére.
"Egész egyszerűen el akarják venni a kapukulcsot" - fogalmazott a kormányfő. Hozzátette: a jelentést elfogadó Európai Parlamentet "kellő tisztelettel, de egyszerűen egy kifutó kollekciónak kell tekinteni", mert jövő májusban új választásokat tartanak.
Az Európai Bizottság olyan álcivil szervezeteknek ad pénzt, amelyek Izraelben gyakorlatilag antiszemita kampányokat folytatnak Izrael ellen - hangsúlyozta Orbán Viktor.
"Az a helyzet, hogy a modern antiszemitizmusnak ma a központja, ahonnan finanszírozzák az Izrael-ellenes, Netanjahu miniszterelnök úrral szemben fellépő erőket, az Brüsszelben van" - közölte.
Hozzátette, ez nem mehet így tovább, és ha Magyarországon múlik, akkor májusban megváltoztatják ezt a helyzetet. Azt mondta, hogy Magyarország számára az antiszemitizmus elleni fellépés emberiességi és becsületbeli kérdés.
A jelentést támogató magyar képviselőkről a miniszterelnök azt mondta, elfogadja, hogy az ellenzék el van keseredve, mert háromszor vesztett egymás után a parlamenti választásokon. Egy ilyen küzdelemben néha indulatok is előkerülnek, de az megrendítő, hogy az ellenzék nem képes a saját belpolitikai ellenfelei iránt érzett gyűlöletét a hazája sorsa mögé rendelni - tette hozzá. "Ez szerintem egy kommunista tempó egyébként, ez a kommunistáknak a modern kori definíciója" - hangsúlyozta és hozzátette, hogy aki jobban gyűlöli a belpolitikai ellenfelét, mint amennyire szereti a hazáját, azzal baj van”.
(MTI, Klubrádió) http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=215785
Nem valami könnyen eldönthető, ez most esszé, sajtótámadás, kortárs „Európa, vigyázz!” felszólítás egy nem létező Thomas Mann helyett, vagy könnyed publicisztikai cselvetés, amit írok…?! Mindegyik egyszerre – de nevezhetjük hangzó sajtószemlének is. Hallgatni nem arany…, inkább félreértett kötelesség, szolgai félsz. Szólni viszont annál inkább felelősség. S azokhoz szólni, akik „külhoni magyar szavazók”, talán még fontosabb. Mert ahogyan Magyarországból egy van, Európából is csak egy, de határon túliságból sokféle. Sem egyiket, sem a többit nem lehet, nem szabad kevesebbre méltatni, mint amennyi. De a többre méltatás nem lehet a szótlanság, a szó nélkül hagyás, a felelőtlen belenyugvás, a sunnyogó némaság, a cinkos együttérzés eszköze. Különösen nem, ha a fegyverkezés saját határok között nemcsak megkezdődött, de teszt-üzembe is lépett.
És egyelőre még (talán) „csak” ott. De mindez nincs túl messze (időben sem, tértávolságban sem) azoktól, akiket a hasonló hurrikánok szele helyi fuvalmakkal fenyeget majd, akik kollektív bűnösséget kreálók szótárában mind összejátszó, támogató, sőt kém, sőt nemzetáruló szerepkörbe jutnak majd – s nem is olyan „majd”. A majdhoz már csak pillanatok vannak hátra.
„Egyet kérek tőletek, akik túlélitek ezt a kort: ne feledjétek se a jókat, se a rosszakat! Gyűjtsétek gondosan a tanúvallomásokat azokról, akik elestek magukért és értetek. Egy napon a ma múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni, meg névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és voltak reményeik... Szeretném, ha olyan közelállónak éreznélek őket, mint ismerőseiteket, rokonaitokat, mint önmagatokat”
Julius Fučík: Üzenet az élőknek (1943)
Kelt ma, amikor nem voltunk kellőképpen eszmerészegek.