Lapszemle

Az utóbbi időben annyit autonómiáznak – pro és kontra, ide meg oda -, hogy bennem legalábbis eretnek gondolatokat szülnek vele. Az egyik ilyen gondolat: „Lesre kell játszani a nacionalistákat!” – románokat, magyarokat, más nemzetiségűeket. Jelentsük be, hogy „Nincs szükségünk autonómiára”. Hadd lássuk, akkor mit találnak ki. Egész egyszerűen megszűnik ez a paraván; nem takarja el többé a politikusok üzérkedéseit, kétes ügyeit. Más függönyt kell találniuk. De ne féltsük őket…

Bár Románia aláírta a Kisebbségi Keretegyezményt, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját is – és azok jogszabállyá váltak szép hazánkban -, sőt a Román Parlament még törvényt is hozott az anyanyelv használatának szabályozására – a híres 215-ös törvényt -, e jogszabályok betartása meglehetősen hiányos. Hogy miért nem muszáj betartani azokat? Mert nem állapítottak meg szankciókat e jogszabályok, törvények be nem tartása esetére. Tehát minden arra vall, hogy az említett nemzetközi egyezmények aláírása, valamint az említett törvény – a híres 215-ös – elfogadása csupán képmutatás volt, a román hatóságok taktikai húzása. – Üssek a számra, gyorsan!

No, és mit lehet tenni, hogy a hatóságok végül is betartsák az általuk nagy hangon hirdetett és elfogadott törvényeket? Melyekért világszerte jó példának, mintának kell tekinteni Romániát a kisebbségek helyzetéért, ügyeinek kezeléséért… Válaszként, íme, még egy eretnek gondolat: mellőzni kell a hatóságokat ott, azokban a közigazgatási egységekben, ahol megszegik a törvényt, és nem teszik lehetővé a kisebbségiek számára az anyanyelv használatát. Feltételezem, hogy ez eredményre vezet. Mert a hatóságok abból élnek, hogy a népség hozzájuk fordul ügyei intézése végett – s ezért jó taksát fizet. Viszont, ha mellőzzük az állami hivatalokat, akkor ők kérnek majd minket: „Gyertek, és beszéljetek magyarul!” – Romániában élünk, nemde

Visszatérve az autonómiázásra, a személyi autonómia létezik immár – az emberjogi törvények biztosítják ezt, és a szankciókat is, ha nem tartják be. A helyi autonómia is létezik, még ha nem is teljes: önkormányzatnak nevezik mind a megyei, mind a városi, mind pedig a községi hatóságot. Hogy valódi önkormányzat-e, arról ugyan beszélhetnénk. Mert például az oltyán is jobban szeretné, hogyha az adójából származó pénzt – legalábbis annak nagy részét – Olténiában hasznosítanák, nem zsebelné be a központi kormányzat; de ez más kérdés. A politikusok – pro és kontra – azért autómiáznak olyan nagyon, hogy a választók bízzanak bennük, és hogy hatalmon maradjanak; vagy pedig, hogy az autonómia kiterjesztésével újabb tisztségekhez jussanak.

Gondolom, eretnekségből, ennyi elég … legalábbis mára.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. május 30.