Le Banat - un Eldorado aux confins (Bánság — Határvonalak menti Eldorado) címmel, vaskos, 350 oldalas kötetet jelentetett meg francia nyelven a Centre Interdisciplinaire de Recherches Centre-Européennes Université de Paris-Sorbonne (Paris IV) a Cultures d'Europe Centrale sorozatban, a temesvári A Treia Európa Alapítvánnyal együttműködve. A könyvet nálunk április végén mutatták be a Temesvári Francia Kulturális Központban, a francia és a román munkatársak jelenlétében. „Ez a mű a Bánság-mítoszt elemzi, amely a pacifizmus, a történelmi szituációk és a potenciálisan robbanékony szomszédság közepette kristályosodott ki a brutalitás századában, Közép-Európában. Itt nem úgy, mint a ciklon szemében, a nemzeti kirekesztés ismeretlen volt. A Bánságban több mint egy Eldorádót, egy Atlantiszt láthatunk: harmóniát, amit általában rosszul fogadtak. A »nagy korszak« par excellence a XIX. század vége, a XX század elejére esett, a sajátos osztrák–magyar birodalmi civilizációba horgonyozva, amely az utódállamokban elveszett. Bánságból ,a legnagyobb részt Románia integrálta. Manapság mint egy utópia remélhető e korszak reneszánsza" – írja az előszóban Delphine Bechtel és Xavier Galmiche (előbbi a Sorbonne, utóbbi a CIRCE kutatója).

A könyv fejezeteiről dióhéjban

Híres emberek, aki a Bánságból származnak, itt élték életük egy részét vagy csak sajátos vonzalmat éreztek a vidék iránt, Szent Gellérttől a hidrogénbomba atyjáig, Teller Edéig: Ady Endre, Bartók Béla, Bolyai János, George Calinescu, Miloš Crnjanski, Arnold Hauser, Kerényi Károly, Danilo Kiš, Nikolaus Lenau, Márai Sándor, Adam Müller-Guttenbrunn, Robert Musil, Camil Petrescu, Vasko Popa, Rainer Maria Rilke, Ioan Slavici stb.

A történelmi Bánság 30 ezer négyzetkilométer területe körülbelül Belgium kiterjedésének felel meg. Északon a Maros, nyugaton a Tisza, délen a Duna határolja, ezért Európa Mezopotámiájának is szokták nevezni. Trianon után 19 ezer négyzetkilométer Romániába, 9 ezer Szerbiába került, 300 pedig Magyarországon maradt. A Birodalom peremén nem barbárok lakta Terra Incognita volt, hanem az Igéret Földje, amely felfejlődve Terra Nova lett. Az idők folyamán a következő nemzeti közösségek voltak jelen a térségben: német, magyar, szerb, zsidó, cigány, szlovák, horvát, bolgár, ukrán, lengyel, olasz, török, tatár, cseh, görög, örmény, francia, orosz, arab. Vallások: római katolikus, ortodox, görög katolikus, lutheránus-evangélikus, kálvinista református, zsidó, neo-protestáns, iszlám, baptista. Nemzetközi felmérés szerint a földgolyó más hasonló etnikai változatosságú övezeteihez képest a Bánság konfliktus indexe megközelíti a nullát.

A kötetben megjelent tudományos írások: történelmi dolgozatok: „A császári Bánság", „Az eltűnt Bánság nyomában", „Többnyelvűség és inter-kulturalitás ma", „Párhuzamos tükrök között: Trieszt-Bánság szokatlan párbeszéd"; irodalmi tanulmányok: „A bánsági germanofón írók szigetszerűsége", „A bánsági magyar irodalom jelzőpontjai", „A megtalált Ithaka a temesvári szerb irodalomban", „Szlovák irodalom: a Nagylak jelenség". Irodalmi antológia: a teljes alkotói listában többek között a román: Ioan Slavici, Camil Petrescu, Sorin Titel, Livius Cocarlie, Petre Stoica szerepel, de viszonylag kevés az igazán bánsági. A kötetből kiderül, hogy a bánsági román irodalom nagy műveltségű személyiségei Magyarországon vagy Kassán, egyszóval a Monarchiában nevelődtek. A magyar rész írója, Balázs Imre Gozsdu Elekkel indít. Méliusz József, Endre Károly,Reiter Róbert, Anavi Ádám, és mások mellől viszont hiányzik Markovits Rodion, Szabolcska Mihály, Mandics György. A hagyományos bánsági német kultúra, a német katolicizmus az erdélyi reformáció és az ortodoxizmus ellensúlyozására alakult ki, de valójában ennél többről van szó. 1771-ben megjelent az első német újság, a Banater Nahrichten, 1851 megalakult a német színház Temesváron, Aradon, Lugoson, és itt is kialakult egy avantgárd irodalmi csoportosulás, az Aktionsgruppe Banat. A német rész szerzői között ott van Adam Müller-Guttenbrunn, Herta Müller, Richard Wagner, hiányzik viszont Nikolaus Lenau, Nikolaus Berwanger, Horst Fassel, Irene Mokka. Szerb irodalmi gócpont volt a Duna melletti Báziás, ott állt meg 1225-ben Szent Száva, az első szerb pátriárka a magyar királyhoz menet. Neves bánsági szerb írók: Miloš Crnjanski, Vasko Popa, Dušan Petrović, de itt kell megemlíteni a Nobel-díjas Ivo Andrić-ot is. Ugyancsak meghatározó helye a szlovák irodalomnak Nagylak, ahol csehek és szlovákok élnek, van kollégium, folyóirat, vallásos, kulturális élet. A nagylaki szlovák irodalmi központ legnevesebb képviselője Ondrej Stefanko.

A többnemzetiség következménye

A németek oroszországi deportálása 1945-ben, a zsidók kivándorlása az ötvenes években, a németek fokozatos, majd teljes emigrálása 1990-ben és nem utolsósorban az 1919-ben, majd 1990 után az anyaországba távozó magyarok a demográfiai összetételt gyökeresen megváltoztatták. Hozzá kell tenni, hogy 1945 után a politikai üldöztetések során a németeket nemzeti szocialistáknak titulálták, a szocializmus első időszakában a szerbeket titoistáknak bélyegezték, a magyarokat pedig, a hatalomnak valahányszor szüksége volt rá, horthysta irredentáknak tekintették.

Az utóbbi években a leggyökeresebb változás a demográfiai összetételben történt. Mivel az ország legnyugatibb része, és itt a legmagasabb a gazdasági szint, a Bánságot szó szerint elözönlötték jelentős román csoportok Máramarosból, Moldvából, Olténiából, kevésbé fejlett övezetekből, ahol a többnyelvűség és az együttélés minimális szintű, gyakorlatilag alig létezik. Ceaușescu azt akarta elérni, hogy a kisebbségek távozzanak, és az elnéptelenedett német helységeket újranépesítse román népességgel. Gyárakat létesítettek a hegyeken túlról bánsági szakiskolákba hozott fiataloknak, akik előbb munkásszállóban laktak, majd lakást kaptak, és ide hozták szüleiket, rokonságukat.

A bánsági megkülönböztetve szerepel a könyv tanulmányaiban, az ország más, fejletlen vidékeihez, Moldvához, Munténiához, Olténiához képest – Erdélyt nem említik soha. Az imagológia szerint a bánsági lenézően tekint a felsoroltakra: rájuk vonatkozik a „Tot Banatu-i fruncea" szlogen. Csupán a németeket tartják szorgalmasaknak, tisztességeseknek. „Amikor a magyarok bejöttek, itt tiszta román falvakat találtak, illetve román–szerb, román–német településeket" - olvashatjuk, de nem derül ki, hogy ez mikor történt. A török uralom előtt vagy után? - például. Ami az elzászi és lotaringiai franciák Mária Terézia idején való Bánságba telepítését illeti, erről kevesebb szó esik. A zsidókról, helytállóan, azt írják a könyv szerzői, hogy magyar és német nyelvismerettel járultak hozzá a kulturális, illetve gazdasági élet felvirágoztatásához. A romákról úgyszólván semmit sem írnak, pedig ők 1989 után jelentős szerepet játszanak giccses-tornyos palotáikkal a temesvári városkép megváltoztatásában. A jó bánsági ember jó európai is immár. Az ország nyugati részén él, közelebb van Európához, és a sokat emlegetett tolerancia is hamarabb érinti.

Ezzel szemben:

A francia nyelvű könyv következetesen használja a „hongrois" és „magyars" megnevezést a magyarországi, illetve bánsági magyarok megkülönböztetésre. A felsorolásokban a román után német, szerb, magyar következik, még akkor is, ha a statisztikák az utóbbi többségét mutatják a szerbekkel szemben (lásd az oldal alján. Az adatokat Victor Neumann történész közli, forrás nélkül.)

Régi és újabb rögeszmék

Valeriu Leu tanulmányában azt állítja, hogy a Bánságról négyfajta történelem szemlélet van forgalomban. A románok a latinitást és a kontinuitást hangsúlyozzák, a németek a civilizátorra helyezik a hangsúlyt, a magyarok erősen igyekeznek legitimizálni a magyar állampolitikát, amely „többször is bekebelezte a Bánságot", a szerbek identitásuk igazolását keresik. „A többségi lakosság mindig a román volt", hangsúlyozzák többször is a szerzők. Ortodox román és szerb közös vonásról is szó esik a könyvben. Nem tesznek viszont említést olyan helységnevekről, mint Újszentes (románul Dumbravita), Újpécs (Peciul nou), Újvár (Uivar) Otelek (Otelec), Fény (Fieni), Kastély (Costei) Gátalja (Gataia), Józsefszállás (losifalau), Máriaföldje (Teremia Mare), Végvár (Tormac), Varjas (Varias), Szakálháza (Sacalaz), Aranyág (Herneacova), és vannak német, illetve szerb nevű falvak: Liebling, Lenauheim, Szerb Janova, Sztancsova, Bresztovac stb.

Álljon itt részlet a Bánságról a banaterra.eu román-magyar-szerb szerkesztésű honlapból:

1030 - Csanádon (Nagycsanád, Cenad, Tschanad) megalapítják az első iskolát, amely a mai Románia területén működött, a tanítási nyelv a latin volt.

kb. 1179 - A cisztercita szerzetesek által alapított Egresi (Igris) apátságban megalapítják az első könyvtárat a mai Románia területén. A könyvtárban filozófiai, teológiai stb. könyvek voltak, valamint Cicero, Suetonius, Seneca és Quintilianus művei.

1718 - Temesváron elkezdődik a sörgyártás az első romániai sörgyárban.

1719 - Boksánbányán felépítik, és üzembe helyezik az első kohót a Hegyi Bánság területén. Temesváron átadják a városi kórházat (24 évvel a Bécsi és 35 évvel a Budapesti városi kórház átadása előtt).

1753 - Temesváron megnyitják a rendszeres színházi évadot, harmadikként Bécs és Budapest után.

1760 - Temesvár az első város a Monarchiában, ahol bevezetik az utcai világítást.

1771.04.18 -Megjelenik a "Temeswarer Naclirichicn" című német nyelvű hetilap, a Bánság legelső sajlókiadványa.

1815 - Temesváron Klapka József megnyitja az első kölcsönkönyvtárat, ez az első ilyen jellegű könyvtár a Monarchia és a mai Románia területén.

1817-ben nyitotta meg kapuit az első (kőből) épített színház a mai Románia területén, ez volt az első épület, amelyben acetilén-lámpás világítást használtak.

1819 - Temesváron első alkalommal végeznek himlő elleni védőoltást, először Közép Európában.

1823 - Bolyai János Temesváron közzéteszi az első geometriát.

1849- építik az első vasúti állomást a mai Románia területén.

1854.08.21 - Üzembe helyezik az Oravica-Báziás vasútvonalat, ez az első, normális nyomtávú vasútvonal Románia területén.

1857 - Temesvár az első város a Monarchiában, világító gázzal megvilágított utcákkal.

1869.07.8/12 - Temesváron átadják az első lóvasutat a tömegközlekedés részére. Ez az első ilyen tömegközlekedési eszköz Románia területén, hossza 6,6 km volt.

1884.11.24. - Temesvár az első város Európában elektromos közvilágítással, amelyhez 731 égőt használtak.

1886 - Temesváron felavatják az első mentőállomást Magyarország és Románia területén.

1895 - Temesváron átadják az első aszfaltburkolatú utat Romániában.

1899 - Temesváron elkezd közlekedni az első villamos Románia területén.

1921 - Elkezdi a termelést Temesváron az első román tulajdonú világítótest-gyártó vállalat, a DURA, ma ELBA ill. Electrobanat.

1953 - Temesvár az első európai város, amelyben három állami színház működik, román, német és magyar nyelvű előadásokkal.

1989 december Temesvár - innen indult a kommunista rendszert megdöntő romániai forradalom

És mi van ma ?

Ez egy más könyv témája. Annak viszont aligha lehetne azt a címet adni, hogy Határvonalak menti Eldorádó. A helyzet valamivel bonyolultabb.

Archív forrás: ÚMSZ-Kisebbségben, 2008. június 24., 4. old.