„Domokos Gézának és a Kriterion kiadónak köszönhetjük, hogy Romániában szlovák nyelven is elkezdhettük publikálni műveinket, a magyar vezetőségű intézmény volt az első, amely felvállalta a szlovák kiadványok megjelentetését" – méltatja a Kriterion egykori igazgatójának erényeit Iván Miroslav Ambrus. Az Iván Krasko nevet viselő romániai szlovák kulturális társaság elnöke a Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének központi székhelyén, Nagylakon beszélt lapunknak arról, hogy az 1975-ben megalakult szlovák kulturális társaság hosszú ideig nem publikálhatott Romániában anyanyelvén.

„Csak szlovákiai irodalmi folyóiratokban közöltünk éveken keresztül írásokat. Szlovákiában jelentettük meg azt, amit szlovákul írtunk, a romániai folyóiratokban pedig a fordításokat - ecsetelte az akkori helyzetet a Project on Ethnic Relations (PER) civil szervezet újságírók számára szervezett bánsági tanulmányútjának nagylaki állomásán Ambrus. - Tulajdonképpen nem voltunk sem szlovák írók, mert nem tartoztunk az ottani írószövetséghez, sem román írók. Az anyaországban, amikor odáig merészkedtünk, hogy két szlovák nyelvű könyvet publikáltunk, kizárólag szemrehányásokat kaptunk: miért nem publikálunk a mi hazánkban. Ekkor vettük rá a Kriteriont, hogy a magyar, német és szerb nyelvű könyvek mellett adjon ki szlovák nyelvűeket is". Iván Miroslav Ambrus büszkén teszi hozzá: az első kiadvány, amiben szlovák alkotások is helyet kaptak, egyféle évkönyv volt, ami több évig, évente 14 alkalommal jelent meg.

„Később a Kriterion más nyelveken is adott ki könyveket – tatárul, jiddisül, ukránul, oroszul, de mi voltunk az elsők, akik megtörtük azt a szokást, hogy csak magyarul, németül és szerbül jelentessenek meg kiadványokat. A Kriterionnál az évkönyvön kívül végül sikerült annyi kötetet megjelentetnünk és kivívnunk a szakma elismerését, hogy hatan beléphettünk a román és a szlovák írószövetségbe is" – teszi hozzá.

Kis közösség sok irodalmárral

Mozgalmukat nagylaki jelenségnek nevezték el, mert Romániában addig nem történt meg, hogy egy nyolcezer fős kisebbség – akik közül mintegy négyezren laknak az Arad megyei Nagylakon – hat irodalmára a Román írószövetség tagja lehessen. Ezzel az előretöréssel egyre több elismert román folyóiratban, Romania Literarában, az Orizontban, a Tomisban, az Atheneuban, a Poeziaban, a Tribunában, a Steauában, a Transilvaniában is sikerült rendszeresen közölniük. „Ha ezek a folyóiratok elfogadtak, azt jelenti, irodalomunk értékes" – szögezi le Miroslav Ambrus.

Kukucska Ioan történész, nagylaki helyi tanácsos az ÚMSZ-nek elmondta, a szlovák irodalom az utóbbi években nagy veszteségeket szenvedett: két irodalmár és írószövetségi tag, köztük az Iván Krasko társaság elnöke, Ondrej Stefanko is távozott az élők sorából. „Szakemberek híján februárban kénytelenek voltunk megszüntetni a nagylaki kiadású Oglinzi paralele {Párhuzamos tükrök) folyóiratot, amelynek fele románul, fele szlovákul jelent meg. Fordítások és szlovák irodalmi alkotások egyaránt szerepeltek benne – magyarázza. - Viszont elmondhatom, hogy az Alföldi Szlovák (Dolnozemsky Slovák) című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat a romániai, a jugoszláviai és a magyarországi szlovákok közös kiadásában továbbra is megjelenik negyedévenként". A Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetsége havilapjának (Nase snahy) kulturális melléklete pedig leginkább a fiatal tehetségeknek biztosít publikálási lehetőséget.

A romániai szlovák nem irodalmi szlovák?

Az Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság az irodalmi könyvek kiadása mellett a Nagylakon működő J. G. Tajovsky Iskolaközpont szlovák anyanyelvű diákjai számára tankönyveket is fordít. Ezenkívül pedig továbbképzőket szervez az iskola pedagógusai számára, akik közül sokan tagjai a társaságnak. A továbbképzések honosítása viszont nagy gondot jelent a kisebbség számára. „Szlovákiában is részt veszünk képzéseken, hogy modernizáljuk az itt használt nyelvet, amit mindig azzal vádolnak, hogy archaikus, és nem tart lépést az irodalmi szlovákkal. A probléma az, hogy a román oktatásügyi minisztérium sok huzavona árán ismeri csak el ezeket a tanfolyamokat, kényszerítenek, hogy román nyelvű képzésekből is kivegyük a részünket Aradon" – panaszolja Kukucska. Viccesen hozzáteszi: „Természetesen a kollégáink szívesebben mennek egyet a hegyekbe kirándulni, mint az ötven kilométerre fekvő városba, amelyet amúgy is hetente meglátogatunk – ha kell, ha nem".

Egyetlen magyar osztály Nagylakon

A román–magyar határ mentén fekvő Nagylak J. G. Tajovsky Iskolaközpontjában, ahová összesen 1100 diák jár, egyetlen magyar osztály létezik, mindössze öt tanulóval. Nagylakon ugyanis a lakosság alig 3,5 százaléka magyar nemzetiségű, a 2002-es népszámlálás adatai szerint. A város lakosságának 48 százaléka szlovák, 44,5 százaléka pedig román, a 8200 lélekszámú helység ezzel Románia egyetlen olyan települése, ahol a szlovákok többségben élnek. A város polgármesterétől, Vasile Ciceactól megtudjuk, a 2007-2008-as tanévben, annak ellenére, hogy a román nemzetiségűek kisebbségben vannak, az iskolaközpontban kétszer annyi román osztály működött, mint szlovák. Az újságírók fogadására érkező iskolai tánccsoport egyik fiatal tagja lapunknak elmondja, ez leginkább azzal magyarázható, hogy a fiatalok úgy érzik: jobban érvényesülnek román oklevéllel.

„Az itteniek vagy Szlovákiába vagy Temesvárra mennek továbbtanulni, egyetemre. Szlovákiába kevesen jutnak el, így marad sokak számára Temesvár" – magyarázza a színes szlovák népviseletbe öltözött diáklány a rövid néptáncbemutató után. „Szinte kozmopolitának nevezhető a környék, mindegyikünk három-négy nyelven beszél, és nincs közöttünk semmilyen nemzetiségi, felekezeti vagy másféle korlát. Nagylaknak például öt temploma van: evangélikus, római katolikus, görög katolikus és két ortodox templom, egy a románoknak és egy a szerbeknek" – csatlakozik a beszélhetéshez Kukucska Ioan. Elmondja, a román népességet 1751-től kezdték betelepíteni Nagylak környékére, a szlovákok pedig 1783 után jöttek a városba. „Először 1792-ben említik a szlovákokat történelmi források, de a nagyszabású betelepítésük 1803-ban kezdődött. Az akkori többség szintén kétnyelvű volt: szlovákul és románul beszéltek" – avat be a történész.

„De elég legyen a beszédből, jöjjenek, kóstolják meg a híres szlovák szalámit, amit ősi recept alapján készítünk" – invitálja a bánsági kisebbségeket feltérképező tanulmányút maroknyi újságíróját Kukucska. „Tudták, hogy a füstölt, csípős, száraz szalámi receptjét a magyar konyha is inspirálta?" – kérdezi, miközben az asztalról szempillantás alatt eltűnik a szlovák brandnek számító étel.

Szlovákok és csehek - Romániában együtt

A nagylaki és bánsági kisebbségek zökkenőmentes együttélésének köszönhetően a romániai szlovákok és csehek egyetlen politikai szervezetbe tömörülnek. A Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségét 1990-ben alapították meg újra, a szervezetet először 1937-ben hozták létre szintén nagylaki székhellyel, es fiókszervezetekkel azokon a környékbeli településeken, ahol szlovákok éltek, illetve lent a Dunánál az ott élő csehek.

„Szlovákia 1993-ban vált külön Csehországtól, de mi jól együttműködünk, nincs mit felrójunk egymásnak, két, egymáshoz nagyon közel álló nyelvről és kultúráról lévén szó. Úgy véltük, annyira kevesen vagyunk, hogy nincs értelme szétválnunk" – fogalmazott Kukucska. A szövetség szervezetileg négy régióra oszlik: Bihar, Szilágy, Szatmár és Kolozs megye alkotja az első régiót, ahol a becslések szerint mintegy 7200 – 7300 szlovák él. A második, az aradi régióban mintegy 6000 szlovák nemzetiségűről adnak számot. A harmadik, Temes megyei régióban a szlovákok együtt élnek a csehekkel, körülbelül 1200-an. Bánság déli részében, Krassó vidékén, Új-moldova város környékén található falvakban pedig megközelítőleg 3500-5000 cseh él. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint Romániában körülbelül 17 ezer szlovák, illetve ötezer cseh nemzetiségű személyt tartanak számon. „Ez a szám mára már jóval kisebb, a nagyfokú elvándorlásnak köszönhetően" – mondta Kukucska. A Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetsége az idén – akárcsak négy évvel ezelőtt – a szövetség elnökét, Adrian-Miroslav Merkát indította az e hét végi parlamenti választásokon.

Forrás: ÚMSZ-Kisebbségben, 2008. november 25. /1-3. old./