Ferenc pápa vasárnap a húsvéti szentmisén furcsa dologra hívta fel a figyelmet. A világszerte eluralkodott koronavírus járványnak rendeltetése van: száműznie kell a közönyt, az egoizmust, a megosztottságot. Mert különben mindannyian belehalunk – vonnám le magam a következtetést. És ami ugyancsak feltűnő: Nyugaton, az egoizmusra, közönyre, megosztottságra épülő társadalmakban a legnagyobb a koronavírus áldozatainak száma. Amerikában több mint 22.000; Spanyolországban több mint 18.000; Olaszországban pedig több mint 20.000 – hogy csak néhányat említsünk. A nyugati országok közül csak Németország áll jobban. Ott a koronavírustól elpusztítottak száma alig haladja meg az 1.600-at, és április 19-én elkezdik a sürgősségi állapot fokozatos megszüntetését.

Bár mi a nyugatiakhoz képest tehetségtelen kezdők vagyunk, hiszen nálunk – hála Istennek! – a koronavírustól elpusztítottak száma tegnap még mindössze 351 volt, és a 6879 betegnek teszteltből 1.059 személyt sikerült meggyógyítani. Tehát reménykedhetünk! A mi hatóságaink is arra készülnek, hogy az újra meghirdetett sürgősségi állapot lejártával – akárcsak a németek – elkezdik a szükségállapot fokozatos megszüntetését.

Visszatérve Ferenc pápa vasárnapi beszédére, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a koronavírus járvány olyan próbatétel, amelyre szükség volt. A pápa szerint ennek a járványnak az ideje nem a közöny, nem az egoizmus és nem a megosztottság ideje. Persze, felmerül bennem a kérdés: és vajon melyik idő azoké? Mert a közöny, az egoizmus és a megosztottság járvány nélkül is pusztít. Ilyen volt a világháborúk ideje, melyek után, miként a pápa kihangsúlyozta: a szolidaritás állította talpra Európát. S e tekintetben ma is lenne néhány tennivaló világszerte. Miként a pápa felhívja rá a figyelmet: a koronavírus járvány miatt ne merüljön feledésbe a többi vészhelyzet. Vessenek véget a hosszú ideje tartó fegyveres konfliktusoknak Szíriában, Jemenben; csökkentsék a feszültséget Irakban, Libanonban; indítsák be újra a párbeszédet Izrael és a palesztinok között; vessenek véget a lakosság szenvedésének Kelet-Ukrajnában; küldjenek humanitárius segítséget a rászoruló országoknak Ázsiába, Afrikába; nyújtsanak védelmet a migránsoknak és a menekülteknek – s még hosszan sorolhatók a tennivalók.

A pápának igaza van, amikor azt állítja, hogy nem fegyverekre van szükség, hanem kenyérre, és elítéli a gyilkosság valamennyi formáját, beleértve az ártatlan életeket kioltó abortuszt is. Mert gyilkos az, aki az abortálást végzi, de az is, aki megrendeli. És ami a legborzalmasabb: az abortusz nagyon sok országban törvényesen megengedett gyilkosság. Gondolkozzunk el rajta egy kicsit! Először Nyugaton, az egoizmus fellegvárában engedélyezték. És az eredmény: minimálisra csökkent a népszaporulat, sőt, teljesen ki is apadt. Migránsokat kellett hívni – vagyis rabszolgákat! – mert immár nincs, aki dolgozzon azokban az ofrszágokban, vagy nagyon kevesen vannak… Ezt akarjuk mi is? Érdemes-e hát mindenben követni, gondolkodás nélkül másolni Nyugatot?

A járvány idején haza kerültünk, otthon kell ülnünk, és van időnk rá, hogy elgondolkozzunk mindezen. Tegyük hát azt!

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. április 15.