Balla Bálint, magyar-német szociológus (Budapest, 1928. július 7. – Berlin, 2018. június 24.), nem is egy, hanem több tudományterület emlékezetét, figyelmét vonta magára, sőt társadalomtudományi ágazatokban többet volt jelen, mint szorosan vett szakdiszciplínák hivatkozásai között.

Egy hírszerűen rövid nekrológ kevéssé alkalmas az életút és életmű áttekintő földolgozására, de bizonnyal sorra jön majd ez is. Balla 1951-ben szerzett oklevelet a Budapesti Egyetem jogi karán, de 1956-ban vállalati munkástanács elnöke volt, így szakmai jövője nem volt épp ígéretes. 1965-ben Németországba jutott, ahol szociológusként tanult (1965-től) a Münsteri Egyetemi Társadalomkutató Intézetben, majd tanársegéd lett a Berlini Műszaki Egyetemen, s ugyanitt habilitált szociológiából 1971-ben, s itt oktatott is 1993-ig az általános szociológia kiérdemesült professzoraként. 1990 és 1995 között a Német Szociológiai Társaság kelet-közép-európai témafelelőse, 1995 és 1999 között a Társaság tematikus szekcióvezetője, 1999-től tiszteletbeli elnöke volt.

Munkáit kevesen ismerik talán, s még kevesebben hivatkozzák, hisz a kultúra szociológiája, az olvasás, a szabadidő, a művelődés kultúraelmélete talán a legkevéssé „haszontudomány” a kortárs világban. Balla pedig nemcsak a szaktudományi, de az egyetemes magyarság, a diaszpóranemzet, az európai gondolat éltetője is volt és maradt egészen haláláig. Még 1969-ben életre segítője volt a berni Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek, s idő múltán már elnöke, majd sokáig alelnöke volt a szervezetnek, ugyanekkor a Berlini Protestáns Magyar Gyülekezetnek is kezdeményező és fenntartó munkása lett.

Könyvei, esszéi, tanulmányai a nyolcvanas évek legvégéig szinte csakis a „szamizdat”, avagy határon túli magyar sajtóban és könyvkiadásban láttak napvilágot, akkor azonban feltűnt a rendszerváltó éveket előkészítő magyar politikatudomány tudáshorizontján is, mint a sztálinizmus és bolsevizmus értő elemzője, reflexív kutatója és értelmezője. Kötetet szerkesztett Hanák Tiborral, Kende Péterrel Sztálinizmus és desztálinizáció Magyarországon. Felszámoltuk-e a szovjet rendszert? címmel (Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1990), melyben maga is a káderrendszer, a pártelit, a bizantinizmus viselkedés- és értékrend-beli sajátosságairól ír, de megannyi műve szól a társadalmi konfliktusokról Soziale Konflikte und die Soziologie (1972), az ínség és szűkösség szociológiai dimenzióiról a jólét ellenpontjaként (Soziologie der Knappheit, 1978), de például 1956-ról, a káderek minéműségéről, a szociológia természetrajzáról, sőt szociológia és szocializmus sejtelmes viszonyáról szóló esszéi a kolozsvári Ariadné könyvekben is megjelentek önéletírásának alapvonalaival együtt (Komp-Press, 2009).

A magyar könyvkiadásban csak meglehetősen későn fedezték fel, holott sokáig volt a nyugati magyarság egyik legjelentősebb képviselője. A Protestáns Szabadegyetem képviselőjeként Nagy Imre újratemetésének alkalmából egészen meglepő sokaságban mutatkozó nyugati magyar „disszidensek” jelenlévői között is jelen volt,¹ esszéit és szaktanulmányait a Korunk, a Magyar Szemle is közölte,² szerepel szaklexikonokban is jelentős alapszócikkekkel, szerkesztője és szakértője volt és maradt megannyi társadalomtudományi főműnek (főképp német nyelvterületen). Talán ha tudósi mivoltában kell értékelni, munkásságának két kulcsfogalmát emelném ki, melyekkel innovatívan hatott a szakmai gondolkodásra: káder-elmélete körvonalazza a totalitárius rendszerek szervezési és emberi alapmintáját, személyiségjegyeit, talán árnyaltabban és elmélyedtebben, mint a szocializmus-kor utáni bürokrácia-felfogások, s a „szűkösség” fogalmával is úgy bánik, mint megannyi egyéni és társadalmi törekvésünk, jellegadó mivoltunk legfőbb mozgatóerejével (lásd például Zu einer Soziologie des Postkommonismus, szerk., 1994, vagy Szűkösségszociológiai tanulmányok, 2001).

Kitartóan foglalkoztatta a protestáns mentalitás, a viselkedés és gondolkodás-hagyomány követésének megannyi aktualitása (Társadalom, megújulás, kereszténység, 1993), és válogatott írásaiból már az etnicitás, a nemzetképek és a viselkedéskultúra további számos dimenziója világlik elő (Ethnicity, Nation, Culture szerk., 1998).

Hátra marad még megannyi érdemi és értékelő elemzés, emlékezés, tisztelgés. De, ami talán társadalomtudósnál a legkevésbé sem halogatható elismerésforma: az olvasás, belátás, megértés. Ehhez is, önképéhez és társadalomtudásához is leginkább műveit, írásait érdemes ajánlani…

(A.G.A.)

Mellékletként az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökének levele Balla Bálint haláláról és temetéséről.

Varga Pál, EPMSZ-elnök, Heilbronn, 2018. június 29.

Levél Balla Bálint elhunyta alkalmából

Kedves Testvéreim, Barátaim,

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökeként emlékezem egyik legrégibb és leghűségesebb tagunkra, Prof. Dr. Dr.h.c. Balla Bálintra, aki 2018. június 24-én hazaköltözött Teremtőjéhez.

Több éves, súlyos betegsége ellenére is – szinte 90 éves koráig – figyelemmel kísérte a Szabadegyetem munkáját és azt teljes erejével támogatta. Egy Alapítványt is létesített azzal a céllal, hogy abból rendszeresen támogassuk a Szabadegyetem évi konferenciáit.

Az EPMSZ jelenlegi elnökeként – és ennek az Alapítványnak az elnökeként is – nagy szeretettel és hálával gondolok és emlékezem Bálintra, mint emberre, tudós professzorra, az EPMSZ tiszteletbeli elnökére, íróra, könyv-kiadóra, a Berlini Magyar Protestáns Gyülekezet gondnokára és barátomra.

Küzdelmes élete folyamán – amely őt Budapesttől Berlinig vezette – sok-sok ember ismerhette meg őt és értékelte nem csak tudását, hanem a magyarság ügyében végzett elkötelezettségét és segítőkész, cselekvő szándékát és tetteit is. Az EPMSZ-ben sok évtizedig az elnökség tagja, elnök, majd alelnök volt és az évi konferenciák műsorához aktívan hozzájárult. Méltán választottuk meg őt „tiszteletbeli” elnökünknek, még a betegsége előtt.

Emlékezünk több éve elhunyt kedves Feleségére is, akivel együtt sok jót tettek úgy az orvostudomány terén végzett kutatás támogatásában, mint az egyetemi tudományos munkában és a magyar kultúra őrzése és felkarolása terén a nyugati diaszpórában.

Bálint széleskörű ismertsége, aktivitása és ránk maradt írásai feledhetetlenné teszik az ö személyét – mi is, a Szabadegyetem elnöksége, az előző elnökségek tagjai és az EPMSZ tagsága kegyelettel és tisztelettel őrizzük emlékét!

A Berlini Magyar Protestáns Gyülekezet egy gyász-istentiszteleten emlékezik meg róla július 14.-én, szombaton 16 órakor, a Berlin-Grunewald-i evang. templomban, majd aug. 10.-én 13.00 órakor lesz egy német nyelvű megemlékezés Berlinben.

Hívő, evangélikus egyháztagként is elkötelezett és példamutató életet élt – ezért egy bibliai Ige álljon itt e rövid megemlékezés végén:

„Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” – mondja Jézus (Jel. 2,10/c).

Valamennyi gyászolójával együtt érezve búcsúzom Bálinttól:

Varga Pál, EPMSZ elnök

1 https://videotorium.hu/hu/recordings/2312/interjuk-nagy-imre-es-martirtarsai-ujratemetese-alkalmabol-a-hosok-tererol-a-nyugati-emigracio-tagjaival

2 számos írása olvasható itt: http://www.magyarszemle.hu/szerzo/balla_balint