A /nagyenyedi/ Bethlen Könyvtárban való búvárkodások során alábbi címet viselő könyv ragadta meg figyelmemet: A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK EGYHÁZI, ISKOLAI, KÖZMŰVELŐDÉSI, KÖZGAZDASÁGI INTÉZMÉNYEINEK ÉS MOZGALMAINAK ISMERTETÉSE. Írta: VÉRITÁS. Kiadja az Uránia Könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller utca 19. 1908.

A szerző kilétét a Gyulás Pál által 1956-ban Budapesten kiadott Magyar írói álnév lexikon alapján sem sikerült azonosítanom. Ettől eltekintve a szerző rendkívül értékes statisztikát sorakoztat föl a magyarországi s egyben az erdélyi románok helyzetéről századunk első évtizedében.

Az 500 oldalas ismertető konkrét számadatokban, névjegyzékekben, felsorolásokban vonultatja föl a románság egyházi, tanügyi, közművelődési, közgazdasági állapotát. Rendkívüli terjedelme miatt csupán összesítő adatokkal szolgálhatok. A helyszíni érdeklődő a legapróbb részletekbe menő adatokkal gazdagíthatja fantáziáját.

Megtudjuk mindenekelőtt azt, hogy az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon és Erdélyben 2 799 479 egyén vallotta magát román nemzetiségűnek. Az 1880-as népszámlálás óta a románok 210 413 lélekkel szaporodtak, ami 8,12%-nak felel meg, mellyel szemben a magyarok 18,8%-kal, a németek 7,3%-kal, a tótok 6,4%-kal szaporodtak.

Vallás tekintetében a románok a görög katolikus és görögkeleti (ortodox) egyházhoz tartoznak. A görög katolikus egyház 1853-tól kezdve Balázsfalva székhellyel négy érseki provinciát alkotott, mely a balázsfalvi, a lugosi, a nagyváradi és a szamosújvári egyházmegyékbôl állott, s melyekhez az 1900-as népszámlálás alapján 1 094 661 lélek tartozott, akik 1525 anyaegyházban és 1830 fiókegyházban imdádkoztak, s kik fölött 1831 lelkész teljesített szolgálatot. A görögkeleti (ortodox) egyház a nagyszebeni, az aradi és a karánsebesi egyházmegyékből álló, s az 1868. évi IX. törvénycikk által biztosított autonóm érseki provinciát alkotott Nagyszeben székhellyel. Ez utóbbi egyház 1 704 818 lelket foglalt magába, akik 1838 anyaegyházban és 733 fiókegyházban éltek, s kiknek 2059 lelkész tartott szolgálatot. A két egyház század eleji összvagyona mintegy 70 millió koronát tett ki.

Az oktatás terén alábbi tanintézetekkel bírtak: 5 papnevelde 5 szemináriummal (a balászfalvi és a szamosújvári görög katolikus, míg a nagyszebeni, az aradi és a karánsebesi görögkeleti); 6 tanítóképző, melyek közül a balázsfalvi, a szamosújvári és a nagyváradi görög katolikus, míg a nagyszebeni, aradi és karánsebesi görögkeleti; a 4 fôgimnázium közül a balázsfalvi és a belényesi görög katolikus, míg a brassói görögkeleti, alapítványi pedig a naszódi. Továbbá Brádon egy görögkeleti algimnázium, Brassóban egy görögkeleti alreáliskola s egy ugyancsak görögkeleti felsőkereskedelmi iskola működött. A középiskolák keretében 9 fiúinternátus működött, a lányok számára pedig leányinternátussal ellátott 5 felsőleányiskola működött mindkét felekezet számára. A román nőegyletek ezenkívül 4 leányiskolát működtettek Abrudbányán, Brassóban, Nagyszebenben és Szilágysomlyón, míg Brassóban egy leányinternátust támogattak anyagiakkal. A nagyszebeni nőegylet pedig egy ipari és háztartási iskolát tartott fenn.

A 2985 felekezeti iskolában 3076 tanító működött. Lebontva pedig, az 1295 görög katolikus 1283 tanítóval és 1690 görögkeleti 1793 tanítóval. A milliókra menő román ösztöndíjalapítványok közül a Gojdu-alapítvány a legnagyobb, melynek vagyona 1907. január 1- én 6 493 055 koronát tett ki.

Művelődési téren is kecsegtető adatokat jegyezhetünk: nagyszebeni Astra, aradi és máramarosi román népnevelési egyesület, valamint a fogarasi Progresul egyesület. Ezenkívül 25 nőegylet, 113 román dal- és zeneegylet, 33 olvasóegylet (kaszinó) működött a románság körében.

A sajtó területén a magyarországi és erdélyi románok 49 lapot jelentettek meg, melyek közül 20 politikai, 4 társadalmi, 6 egyházi és iskolai, 4 szépirodalmi, 8 pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi és ipari, 4 élclap és 3 szaklap volt. Mindezek mellett a románok a fiókintézetekkel együtt 170 pénzintézettel rendelkeztek, melyeknek résztvénytőkéje 19 806 618 korona, tartalékalapjaik 6 200 113 korona, tisztviselői nyugdíjalapjaik 1 401 024 korona, jótékonysági alapjaik 155 899 korona, összes vagyonuk 27 563 654 koronát tett ki. 1906-ban például 2 290 426 korona volt a tiszta nyereségük, melybôl 113 924 koronát fordítottak román kulturális célokra. Ezekben a pénzintézetekben 1906-ban 665 román tisztviselő volt alkalmazva, kiknek a száma 1908-ban már a 700-at is meghaladta. A fentieken kívül 51 szövetkezetet, kereskedelmi társaságot és fogyasztási egyletet is működtettek. Továbbá 2 gazdasági egylet, 17 kereskedő- és iparosegylet, valamint 27 temetkezési egylet foglalkoztatta a románság java részét.

Magyarországon és Erdélyben a 100 katasztrális holdat meghaladó birtokok száma 24 444 volt a század elején, melyek közül 1068 román kézen volt, s ezek közül 32 haladta meg az 1000 katasztrális holdat. Az 1000 holdat meghaladó birtokosok: a nagyváradi görög katolikus püspökség 139 115 holddal; a balázsfalvi görög katolikus érsekség 6613 holddal; a volt naszódi határőrvidék alap 12 254 holddal; a volt karánsebesi határőrvidék alap 248 000 holddal; az aradi görögkeleti egyházmegye, mely addigi birtokaihoz megvásárolta gróf Szapáry Pál birtokát 1 200 000 koronáért; a balázsfalvi Alexandru Sterca Sulutiu Alapítvány, melynek birtoka 3349 hold; a balázsfalvi Szent Háromság zárda 2726 holddal; a brádi görögkeleti algimnázium 2146 holddal.

E távolról sem teljes adathalmazt a szóbanforgó könyv előszavának soraival zárnám: "Jelen munka, az eredeti források segélyével, a magyarországi románok egyházi, iskolai, közművelődési, közgazdasági intézményeit és nemzetiségi mozgalmait tünteti fel. Ez a munka, ami időn mindezeket az intézményeket és mozgalmakat részletesen ismertetni kívánja, a következtetések levonását az olvasóra bízza". (...)

Győrfi Dénes

Forrás: Romániai Magyar Szó, 1998-12-23.