Dokumentum a Párizsi Tavaszból

Csehszlovákia népének s azon belül a magyar nemzetiségű lakosságnak is túlnyomó többsége feszült figyelemmel és várakozással követi azt a megújhodási folyamatot, amely a CSKP Központi Bizottsága decemberi és januári üléseinek határozatai nyomán bontakozott ki. Nem kevesebbről van szó, mint a szocialista fejlődésünket megbénító társadalmi, politikai és gazdasági deformációk gyökeres felszámolásáról, a szocialista építés sajátos hazai feltételeinek érvényesítéséről és az államéletnek a nemzeti egyenjogúság szellemében történő következetes átrendezéséről. A kommunista párt járási konferenciáinak határozatai, a társadalmi szervezetek állásfoglalásai és a széles tömegek spontán megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy népünk ezekkel a forradalmi célkitűzésekkel azonosult és a Dubček elvtárs köré tömörült progresszív erőket teljes mértékben támogatja.

Mi, csehszlovákiai magyar írók, ezekben a történelmi jelentőségű pillanatokban teljességgel a nép és a párt oldalán állunk és a szocialista társadalmunkat átható megújhodási folyamat aktív részesei kívánunk lenni. Az előttünk álló forradalmi feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltételét véleményünk szerint az állam föderatív átszervezése és azon belül az itt élő nemzetiségek önigazgatáson alapuló teljes egyenjogúságának biztosítása jelenti. A nemzetiségi kérdés megoldását illetően egyetértünk azzal a javaslattal, melyet a Csemadok Központi Bizottsága dolgozott ki és terjesztett a legfőbb állami és pártszervek elé. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ez a javaslat a most kidolgozásra és megvitatásra kerülő akcióprogramok szerves részévé váljon.

A csehszlovákiai magyar írók az elmúlt évek folyamán több alkalommal kifejtették álláspontjukat az itt élő magyarság sorskérdéseit illetően. A humánum jegyében, a szocializmus érdekében védtük emberi jogainkat, kértük emberi és nemzeti méltóságunk respektálását. Tettük ezt akkor is, amikor ez kockázatot jelentett, amikor a kiállás vállalást követelt, az egyéni és közéleti egzisztencia feláldozását vonhatta maga után. Kezdeményezéseinket az embereknek kis köre ismerhette csupán, s az esetek nagy részében még csak gondolni sem lehetett arra, hogy a szélesebb közvélemény előtt fejtsük ki célkitűzéseinket. Kedvezőtlenek voltak a társadalompolitikai körülmények, s akadályozta ezt a magyar funkcionáriusok jelentős részének demagóg vagy megalkuvó magatartása is. Nem kívánunk fellépni az igazság egyetlen tudóiként és ismerőiként. Semmivel sincs erre több jogunk, mint másoknak. Viszont hivatásunkból adódó felelősségünk arra kötelez, hogy a magyar nemzetiség szerintünk fontosnak tartott problémáit a közvélemény elé tárjuk.

Az alábbiakban a nemzetiségi kérdés rendezésének olyan szempontjait emeljük ki, amelyek a kulturális problémákra vonatkoznak, s az önigazgatás szellemében átszervezendő kulturális nemzetiségi életünk alapjait képezik. Emellett kitérünk néhány olyan szempontra is, amelyekről a CSEMADOK javaslatában nem történt konkrétabb vagy hangsúlyosabb említés.

I

Javasoljuk az önigazgatás elvének megfelelő művelődéspolitika kialakítását és érvényesítését. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk:

a) Létrehozni a magyar iskolaügy önálló központi irányító szervét.

b) Az anyanyelvi oktatás biztosításán belül komplexszé tenni a magyar nyelvű óvódák, tanonciskolák, általános és szakközépiskolák hálózatát. Ónálló főiskolává alakítani át a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatát. Magyar tagozatot nyitni a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán és a pozsonyi vagy kassai orvosi fakultáson. Fontolóra venni az anyanyelven történő középiskolai tanárképzést is.

c) Hatályon kívül helyezni a magyar és szlovák iskolák közös igazgatására vonatkozó intézkedéseket.

d) Javasoljuk felülvizsgálni a középiskolai történelemoktatás rendszerét és az új helyzetnek megfelelően érvényre juttatni a magyar nép történetének tanítását is.

e) Specifikus esetekben és megfelelő arányokban lehetővé kell tenni és anyagilag biztosítani a Magyarországon való tanulást.

II

Szellemi életünk, nemzetiségi kultúránk kibontakoztatása érdekében szükségesnek tartjuk a következő intézmények létrehozását és működésük anyagi feltételeinek biztosítását:

a) Országos Magyar Tudományos Intézet — nyelvtudományi, irodalomtudományi, történelemtudományi és néprajzi osztállyal.

b) Országos Magyar Könyvtár

c) Magyar kőszínház, pozsonyi székhellyel

d) Hivatalos Magyar Népművészeti Együttes

e) Önálló Magyar Könyv- és Lapkiadó

f) Az Új Szón kívül egy új magyar napilap

g) Kultúrpolitikai hetilap

h) A „Príroda a spoločnosť" mutációjaként megjelenő „Természet és Társadalom" önálló folyóirattá történő átalakítása

i) Lehetővé tenni a televízió magyar adását.

III

Az államalakulat föderatív rendezésének következtében felmerült a társadalmi szervezetek újraszervezésének és kibővítésének szükségessége. A csehszlovákiai magyar nemzetiség nagyobb fokú aktivitása érdekében javasoljuk:

a) A Szlovákiai Ifjúsági Szövetség mellett önálló magyar pionírszervezet és ifjúsági szervezet létrehozását.

b) A csehszlovákiai magyar pedagógusok országos egyesületének megalakítását,

c) Az Újságírószövetség és az írószövetség magyar szekciójának jogi személlyé történő átminősítését és fontolóra venni ezek önálló szervezetté alakítását.

IV

Az első köztársaság idején a csehszlovákiai magyarság legjobbjai, kommunisták, pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek tömegei aktív és progresszív szerepet játszottak az ország életében. Ennek ellenére — az 1938-as események reakciójaként — az itteni magyarságot sommásan és kollektíve felelőssé tették a köztársaság feldarabolásáért, és ez a kollektív vád olyan alapvető dokumentumokban is kifejezésre jutott, mint a Kassai Kormányprogram. Követeljük e mai napig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyilvánosan nem korrigált álláspontnak a revideálását, a kollektív vád alapján ártatlanul sérelmet szenvedettek rehabilitását, a magyarság 1945—1948 közti jogfosztottsága ellen tiltakozók pereinek felülvizsgálását, az 1945—49 között hozott jogfosztó rendeletek következtében előállt anyagi károsodások megtérítését. Szükségesnek tartjuk a reszlovakizáció hivatalos és nyilvános anullálását, a magyar nyelvterületen megváltoztatott helységnevek visszaállítását, a magyar lakosság viszonylatában beállt indokolatlan burzsoánacionalista vádak elítélését.

A csehszlovákiai magyarság a szocialista építés folyamán több alkalommal is fényesen bebizonyította politikai érettségét, állampolgári kötelességeit példásan teljesítette, s ennek alapján az egyenrangú igényével kér részvételt a köztársaság népeit megillető jogok élvezésében és gyakorlásában.

A közelgő választás a csehszlovákiai magyarság életében is rendkívUl fontos politikai esemény. Társadalmi életünk demokratizálódása szempontjából fontosnak tartjuk, hogy aktívan vegyünk részt a választások előkészítésében. Tekintettel arra, hogy a megújhodási folyamat a mi életünkben viszonylag megkésve érvényesül, a mi szempontunkból különösen szükséges a választások elhalasztása.

Véget kell vetnünk annak a politikai gyakorlatnak, amely a magyarság közéletében folyamatosan a funkciók szükséges rotációjának mellőzésével a konzervatív nézetek hordozóinak biztosított túlsúlyt. Hazug az az állítás, mely szerint a jelenleg funkciókban levőkön kívül a magyarságnak nincsenek politikai és közéleti szerepre alkalmas személyiségei, s e téves állítás következtében gyakran előfordul, hogy a felelős helyekre magyarok helyett olyan más nemzetiségűek kerülnek, akiknek egyetlen kvalifikációja a magyar nyelv ismerete.

Közéletünk demokratikus megújhodása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy mindazok a közéleti tényezők, akik megalkuvásukból s passzivitásukból eredően sem politikailag, sem erkölcsileg nem álltak hivatásuk magaslatán, ne vehessenek tovább részt a közélet irányításában.

Kérjük, hogy a választásokat előkészítő és lebonyolító bizottságokban a magyarság képviselői is megfelelő számban vegyenek részt minden szinten.

A szlovák nemzet eddigi története során számtalanszor tapasztalta, mit jelent elnyomottnak, alárendeltnek, kisemmizettnek lenni. Most, amikor eljutott ahhoz a lehetőséghez, hogy önálló nemzeti létét teljes mértékben kibontakoztassa, bízunk abban, hogy történelmi hivatásának magaslatán fog állni, és a vele együtt élő nemzetiségek államjogi helyzetét a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenrangúságának, önrendelkezésének és önigazgatásának elvei alapján rendezi. Az az elv, amit Ľudovít Štúr több mint száz évvel ezelőtt fejezett ki, máig hatóan érvényes: „... Nem az a boldogság, ha mások rovására emelkedünk fel és másokat elnyomunk, hanem az, amikor együtt élhetünk másokkal, s azok ugyanolyan boldogok, ugyanolyan elégedettek, mint mi vagyunk!"

Forrás: Irodalmi Szemle, 1968. 4. szám, 321-323. oldal