Barátunk, kollégánk, a nagyszerű tudós, a kiváló tehetségű kutató, a ragyogó előadói képességgel rendelkező tanár, Ilyés Zoltán, súlyos betegségét követően 2015. december 8-án elhunyt. A feldolgozhatatlannak tetsző tragikus veszteség friss még, de nyilvánvaló feladattal szembesíti a maradókat. Ilyés Zoltán elkötelezettsége hivatása iránt, szenvedélyes tudásvágya, a kutatómunkával szemben tanúsított alázata minden a tudomány ügyét szolgáló ember számára példaként szolgálhat.

Ilyés Zoltán 1987-1993 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológiaföldrajz szakon szerzett középiskolai tanári diplomát, majd 1999-ben sikeresen védte meg PhD értekezését.

1993-tól a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének oktatója, ahova alig 25 esztendősen Kunt Ernő, a hazai kulturális antropológiai képzés egyik megalapítója hívta meg a már akkor ragyogó tehetségű fiatalembert. Feladata és az ehhez kapcsolódó kutatási terület elsősorban a Kárpát-medence és a tágabb értelemben vett Közép-Európa népeinek és kultúráinak megismerését szolgáló előadások kidolgozása és oktatása volt. A precíz szigorúsággal és alapos következetességgel végiggondolt kurzusokon keresztül hallgatók generációi nyertek bevezetést a kortárs szociokulturális környezet adottságaiba és folyamatviszonyaiba. Ilyés Zoltán hitvallása volt, hogy antropológus csak az lehet, aki kellően tájékozott a saját kultúrájában és az annak környezetét képező életvilágok sajátosságaiban.

A miskolci pályafutás 22 esztendeje alatt aztán számos további tantárgy gondozója, kimunkálója és előadója lett. A bolognai rendszerre történő átállás részeként több szakantropológiai kurzust is gondozott, mestere volt az ökológiai antropológiának és a világ népei tantárgyaknak. A hallgatók azonban nem csak kiváló előadóként találkozhattak Ilyés Zoltánnal, de a kutatásgyakorlatban, a terepen végzett munka, az interjúzás során is elleshették a szakmai fogásokat.

Ilyés Zoltán kétségtelenül a kortárs magyar társadalomkutatás egyik legtehetségesebb és legígéretesebb egyénisége volt. Szerteágazó kutatási aktivitása, nemzetközi beágyazottsága -elsősorban a kortárs német társadalomtudományi életben való otthonossága - és széleskörű publikációs tevékenysége, valamint tudományos teljesítményének kiemelkedő minősége nyilván az utókor számára is fontos majd jelenünk társadalmi viszonyainak értelmezésében. Fő témái, úgy mint a kisebbségi örökségesítés és emlékezetpolitika, a nacionalizmus-kutatás, az etnicitás-kutatás, a kontaktzónák és a határkutatás, vagy az etnikai együttélési élethelyzetek tanulmányozása a Kárpát-medence recens szociokulturális folyamatviszonyainak átfogó igényű vizsgálatát célozták.

Tudományos kvalitásainak fundamentumát az interdiszciplináris felkészültség, a párhuzamosan több tudományterületen való jártasság képezte. A humán diszciplínák, a történettudomány, az irodalom, a politikatudomány, de mindenekelőtt a kulturális antropológia szakavatott művelőjeként, illetve a szintetizáló látásmód mentén mindig törekedett arra, hogy a lokális életvilágok vagy éppen a makrotársadalmi folyamatok hátterében a cselekvő ember mindennapi valóságát kézzelfoghatóvá tegye olvasói, hallgatósága számára.

Ilyés Zoltán tragikusan rövidre szabott életpályája terveinek, az éppen elkészülőben lévő habilitációs értekezésének ismeretében, a felhalmozott lenyűgöző tudástőke és az ezt képviselő világos gondolkodó ambícióinak tükrében nyilvánvalóan hatalmas veszteség az egész magyar tudományos élet számára. Elkötelezettsége a tudás és a tudomány iránt nem ismert korlátokat. 2015. december 6-án délelőtt a Kútvölgyi Úti Kórházban, már igen súlyos egészségi állapotban, Ilyés Zoltán megtartotta utolsó tudományos előadását. A fültanuk - az ügyeletes nővér és a betegtársak - beszámolója szerint a holocaust témájában előadott másfélórás expozé gördülékeny, logikus és lenyűgöző munka volt. Aznap délután az Antropológiai Intézetből érkezett látogatókon keresztül a hallgatóknak még azt üzente, hogy készüljenek, mert márciusban folytatja kurzusait, nyáron pedig terepgyakorlatot szervez számukra talán legkedvesebb vidékén, Gyimesben.

Ilyés Zoltán barátunk és kollégánk emlékét mindig őrizni fogjuk.

Miskolci Egyetem BTKKulturális és Vizuális Antropológiai Intézet

http ://www.uni-miskolc. hu/~btkvat/

2015. december 15.